Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 14 fellendülésben a helyi zsidó közösségnek. Minden tekintetben körültekintő, és tapintatos (értsd: megadja a magyaroknak, ami a magyaroké, és megadja a románoknak is, ami a románoké), no és persze szakmailag is pontos , látható érzelmi érintettségével együtt is tárgyilagos. Szorgalmasan leltározza, hogy a holokauszt idején milyen volt a kolozsvári magyar és román lakosság magatartása (pozitív és negatív példákat, tanúkra hagyatkozva, egyaránt idéz). A helytörténet része ként felelevenít olyan egyértelműen pozitívan értékelt embereket, mint az erdélyi színjátszás és a magyar filmgyártás szempontjából is perdöntő szerepet játszó Janovics Jenő. (A jelen éppúgy ellentmondásokkal terhes, mint a múlt, a dolgok semmit sem tisztu ltak. Ma az erdélyi magyar média fejlesztéséért felelős alapítvány viseli Janovics Jenő nevét. Ugyanaz az erdélyi magyar politika hívta életre és működteti ezt az alapítványt, mint amely erdélyi politika képtelen vagy fél szembenézni Wass Albert örökségéve l.) De nem riad vissza attól sem, hogy a város olyan ellentmondásosan értékelt alakjait is megidézze, mint a Kolozsvár neveltje Kun Bélát. Tibori szintén ügyel az egyensúlyra: körüljárja a különböző zsidó identitásmintákat, úgy, hogy közben rögzíti a ro mán és a magyar részről megfogalmazott közösségi elvárásokat, előítéleteket. Mindazt, ami a korabeli sajtóban, nyilvános térben megfogalmazódott, látható volt. Ez a két kötet fontos helytörténeti adalék a zsidóság egyetemes történetéhez, vagy a holokauszt dokumentumtárához. Ne felejtsük el: Erdélyben még mindig kevés a hozzáférhető, nyilvánosan feldolgozható memoár, a rendszerváltás előtt nagyon sok okból kifolyólag szinte alig jelent meg ilyen jellegű munka Romániában. Erdélyben sem a holokauszt, sem maga a zsidó kultúra nem téma, nem megszerezhető ismeret. Még annyira sem, mint Magyarországon. Nincsenek emlékművek, nincs emlékezés – mindez a nemlétező, pontosabban nyomokban működő zsidó közösségek bevégezhetetlen feladata maradt. A letagadt vagy fel nem i smert erdélyi magyar antiszemitizmus legfontosabb eszköze a hallgatás. A rendszerváltás után sem következett be ugrásszerű változás, az emlékezni nem akarás és nem tudás makacsul tartja magát. Tibori Szabó és Lőwy munkáinak megjelenése mellett, napvilágot lát a kolozsvári származású, Auschwitzban meggyilkolt újságírónő, Heves Renée leveleskönyve: Levelek a hitvestől, amelyet a Csíkszeredai Pallas Akadémia kiadó adott ki 2003ban. Ugyancsak Csíkszeredában jelenik meg 1999ben a Voltak. Emlékezés a csíkszered ai zsidó közösségre a Státus kiadónál. Nagyváradon jelenik meg Erős Blanka – Erős László: Soha nem engedem el a kezed! című visszaemlékezése a Literátor kiadónál. Egy évvel korábban ugyanez a kiadó gondozza Mózes Teréz Bevérzett kőtáblák című kötetét. 2005ös a Mentor Kiadónál megjelent visszaemlékezéskötet, a Befejezetlen kálvária, amelyet Halász Anna jegyez. Frankl Dávid memoárja ugyan Budapesten jelenik meg 2004ben a Pont kiadónál, a címe Erre emlékszem, de a visszaemlékező erdélyi, és az ott átélt ese ményeket, illetve az ottani deportálás körülményeit rögzíti. Idei könyv Gottlieb Rózsa festőművész Az emlékezés mélyvizeiben (Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár) című memoárja; korábbi könyve: Kisgyermekkel a lágerben transznisztriai deportálásukat írja le. Eze k a kiadványok nem egy egységes emlékezéspolitikai akarat révén jöttek létre, a helyi civil kurázsit dicséri megjelenésük, és éppen ezért sem kerülhettek be a köztudatba. A visszaemlékezésekben közölt információk is töredékesek, esetlegesek, és természetes en – a műfajnak köszönhetően – bizonytalanok, szubjektívek. A civil visszaemlékezések egyszerisége, egyedisége Lőwy és Tibori Szabó munkája által kap tragikusan pontos, számszerűsített kontextust, csak ezeknek a feltáró munkáknak köszönhetően válhat értelm ezhetővé és felmérhetővé a mai olvasó számára az a dimenzió, amit a visszaemlékezésekben a szerzők megnyitottak. Az erdélyi holokauszt története ezeknek a visszaemlékezéseknek, és ezeknek a háttértanulmányoknak az együttesében kezd el, több mint hatvan évv el a történtek után, körvonalazódni. Ezért is mérföldkő ez a két kiadvány. Ezen a nagyon fontos, hiánypótló feladaton túl azonban van még egy fontos feladata Lőwy és Tibori Szabó vállalkozásának.
