Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 13 Ugyanakkor minden párt és szervezet alapszabályzatát és más hivatalos iratait államnyelven kell elkészíteni. A más nyelvű változatnak tartalmil ag egyeznie kell a dokumentum szlovák nyelvű szövegével. Az emlékműveken, emléktáblákon a szöveget először szlovákul kell feltüntetni, s csak azután következhet a más nyelvű szöveg. Ez azonban semmiképpen sem lehet nagyobb betűkkel írva mint az államny elvű szöveg. Az emlékművek, illetve emléktáblák állítóinak ki kell kérniük a kulturális minisztérium kötelező jellegű álláspontját arról, hogy a két szöveg megegyezik. Ezzel az előterjesztők szerint megelőzhetőek azok a kiadások, amelyeket az esetleges jav ításokra kellene fordítani. Az államnyelvű és a más nyelvű szövegek sorrendjét, illetve betűnagyságát a különféle közfeliratoknál, reklámoknál és közléseknél is be kell tartani. Ezt a cikkelyt a szlovákiai vállalkozók kifogásolták. Az elfogadott ja vaslat alapján például a községi rádiók a vegyesen lakott területeken először államnyelven, majd a kisebbség nyelvén szólalhatnak meg. Minden nyilvános írásos közlést - legyen az plakát, információs tábla, galériai, múzeumi, illetve könyvtári katalógus, mo zi- és színház- és más rendezvények programja - először államnyelven kell feltüntetni, s csak azután következhet a más nyelvű szöveg. Nem kötelező az államnyelv használata az olyan művelődési rendezvényeken, amelyek célja az idegen nyelvek tanítása. Ez érvényes a színdarabok eredeti nyelvű bemutatására is. A módosított törvény is engedélyezi, hogy a cseh nemzetiségű állampolgárok a hivatalos kapcsolatokban anyanyelvüket használják. A cseh nyelv használható lesz a televízióban és a rádióban is, míg a z idegen nyelvű egyenes adásokat mindig szlovák tolmácsolással kell kiegészíteni. A cseh nyelv közéletben használható státusát az eredeti javaslat eltörölte, de a civil szervezetek nyomására végül mégis visszakerült törvénybe. A módosított államnyelvtö rvény megsértéséért 100 eurótól 5000 euróig terjedő bírság szabható ki. A bírságot azokra szabhatják ki, akik kétszer is semmibe veszik a minisztérium írásos felszólítását az észlelt hiányosság eltávolítására. A bírságok bevezetése, illetve nagysága el len is számos civil szervezet tiltakozott, de a tárca kitartott eredeti álláspontja mellett, s azt most a kabinet jóváhagyta. Amennyiben a parlament megszavazza, a szigorított államnyelvtörvény augusztus elsején életbe lép. A kulturális minisztériu m azt állítja, hogy a nyelvtörvény szigorítása semmilyen módon nem diszkriminálja Szlovákia magyar nemzetiségű lakosait, mert az a kisebbségi nyelvhasználatot álláspontja szerint nem érinti. kjk \ kigy vissza Halványszürke folt? Szombat 2009. március 5. Parászka Boróka A magyar antiszemitizmus története, múltja és jelene minden bizonnyal fehér, de legalábbis nagyon világos, mondjuk, halványszürke foltként tartja nyilván Erdélyt. A közhiedelem úgy tartja, hogy bezzeg Erdé lyben ma nincs antiszemitizmus (?!), nem is volt (??), ha volt is, egészen másképpen volt, mint az anyaországban (!). Erdéllyel nem köthető össze az antiszemitizmus, mert nem illeszthető össze a kisebbségi magyar közösség áldozatiénképével, nem értelmezhe tő az erdélyi magyarság történetének elfogadott és megszokott (igen egysíkú) narratíváival. Hogy a kép nem ilyen egyértelmű, hogy Erdély története sokkal szürkébb az eddig retusált képnél, mondhatni Erdély történetének több fejezete is fekete, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Lőwy Dániel és Tibori Szabó Zoltán forráskötete. Ők azok, akik keretet teremtettek az eddig széteső, nehezen összeilleszthető információknak, akiknek köszönhetően új nyomvonalon haladhat az erdélyi holokauszt, antiszemitizmus- és nacionalizmuskutatás egyaránt. Lőwy Dániel a kolozsvári zsidóság közösségének történetét dolgozza fel, a feltárható és elérhető adatokhoz képest nagyon nagy fokú precizitással és igényességgel, a 16. századtól a második világháború végéig. Tibori Szabó – mintegy folytatva Lőwy munkáját – a holokauszt utáni évtizedeket dokumentálja, sajtótörténeti, mentalitástörténeti szempontból. Mindkét szerző gondosan ügyel az egyensúlyra, a többetnikumú, többkultúrájú Erdély többsíkú történelmére, és többdimenziójú kon fliktusaira. Löwy precízen követi, ki és hogyan vett részt Kolozsvár szellemi, gazdasági, kulturális életében, egyáltalán hogyan jött létre a (Horthy korszakban is oly fontossá és emblematikussá vált, visszaszerzett) „Kincses város”, milyen szerepe volt eb ben a szellemigazdasági értelmeben vett
