Reggeli Sajtófigyelő, 2009. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-03-04
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 03.04 . 40 A hitelezés Szaharája leszünk? Szabadság 2009. március 0 4. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Amikor tavaly ősszel az amerikai hitelválság és az annak nyomán kibontakozott gazdasági krízis Európa nyugati oldalán is éreztetni kezdte a hatás ait, országunk vezetői közül többen is azt hangoztatták – Traian Băsescu államelnökkel az élen – , hogy a román állam ebből a szempontból biztonságban van, nincs mitől tartania. Azzal érveltek, hogy a hazánkban működő bankoknak a Román Nemzeti Bank (BNR) – igen helyesen – meglehetősen magas kötelező tartalékalapot írt elő, a hazai pénzintézetek hitelpolitikája távolról sem volt annyira kockázatos, mint a nyugati bankoké, az ország tavaly 8 százalékos gazdasági növekedést realizált, és a gazdaságunk jól működ ik. Az illetékesek egyenesen felháborodtak, amikor egyikmásik nyugati hitelminősítő intézmény Románia szuverén adósságbesorolásán rontott, és azt magyarázták, hogy a szóban forgó intézmények nem ismerik a romániai realitásokat. A bajok azonban januárban begyűrűztek, és egyelőre nem is annyira a bankok vonalán. Elsősorban az ipari termelés és az építkezési ágazat esett vissza látványosan, ami a piacra bénító hatással volt. Ezzel párhuzamosan pedig a hazai pénzintézetek nyugati anyabankjai megszigorították a hitelezési feltételeket, de annyira, hogy mára a hitelezés gyakorlatilag szinte teljes mértékben szünetel. Sok kis- és közepes vállalatot fenyeget ma már a csőd, és velük együtt képtelen értékesíteni termékeit a hazai gépkocsiipar, a kohászati szektor, a szállítási és a könnyűipari ágazat. A hitelblokádot fokozza a hirtelen előállott ingatlanpiaci bizonytalanság is. A bukaresti ingatlanpiacon például az árak az elmúlt néhány hónap leforgása alatt 30 – 40 százalékkal visszaestek, és senki nem tudja megmond ani, hogy az ágazatban az értékvesztésnek hol lesz majd az alsó határa. Ezek a körülmények pedig a bankokat arra késztették, hogy még ingatlanjelzáloghiteleiket is visszafogják, ami a valós gazdaságban további nehézségeket okoz. Egyelőre sem a kormány, s em az államfő, sem pedig a jegybank kormányzója nem ismerte el, hogy megalapozottak lennének azok a nyugati félelmek, amelyek szerint a keleteurópai – és benne a hazai – gazdaság összeomolhat, de a vezetőink derűlátása mára jóval visszafogottabb. Emil Bo c kormányfő azt állítja, a kormány mindent megtett annak érekében, hogy a krízis hatásait minimálisra csökkentse. Így válságköltségvetést dolgoztak ki, csaknem teljes körűen befagyasztották a béreket, a közköltségeket pedig igyekeztek minél jobban visszafo gni. Ugyanakkor Románia siettetni kívánja az eurózónához történő csatlakozását, s azt lehetőleg már 2014 előtt megejteni. A miniszterelnök szerint a válságból történő kilábalás egyik lehetősége az lenne, ha a nadrágszíjmegszorító intézkedések révén megt akarított pénzeket nagyszabású infrastrukturális projektek megvalósítására fordítnák. Ez egyfelől sok embernek munkát, másfelől pedig a hazai iparnak létfontosságú megrendeléseket biztosíthatna. Csakhogy a számok mást mutatnak: decemberben és januárban az ipari termelés, a szolgáltatások és a kereskedelem visszaesése tömeges elbocsátásokhoz vezetett, s ha tavaly a nemzetgazdaság még munkaerőhiánnyal küszködött, a munkanélküliség idén január végére 4,9 százalékra nőtt. Emil Boc bevallotta: januárban a költs égvetési bevételek 8 százalékkal voltak kisebbek, mint amire a kormány a krízisbüdzsében számított. Ekképpen világossá vált, hogy a az első negyedévben a hazai össztermék (GDP) zsugorodására lehet számítani, ami a tavalyi 7,8 százalékos növekedés után rend kívül rossz eredmény lenne. Nem világos – és e téren egyelőre Bukarest is csak tapogatózik – , hogy miből finanszírozza majd ilyen körülmények között a kormány a tavaly elkönyvelt 5,2 GDPszázalékos költségvetési deficitet, bár erre több elképzelés is léte zik. Ezek közül az egyik az, hogy Románia forduljon kölcsönért Brüsszelhez, és a kapott összeg megfontolt elköltése fölött a Nemzetközi Valutaalap (IMF) őrködjék. Másik elképzelés szerint Bukarestnek egyenesen az IMFhez kellene fordulni készenléti hitelcs omagért, mégpedig minél sürgősebben. Addig azonban tenni kellene valamit, különben hazai kis- és középvállalatok tízezrei mehetnek csődbe. Érzik ezt a kormányzati vezetők is. Mircea Geoană szenátusi elnök nemrég úgy vélekedett, hogy a bankok megszokott
