Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-26
MeH Nemzetpolitikai Ü gyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.26 . 46 csak a pénztömeg kiterjesztésén keresztül lehetséges. Bár az ország az európai inte gráció állhatatos híve, attól érthetően ódzkodik, hogy az egész euróövezetet megmentő „mély zsebként” kezeljék. A kialakult helyzetben minden intézményi reformokért kiált, amelyekből Németország ugyanúgy profitálhatna, mint mások. Egy egységes euróövezeti kötvénypiac létrehozatala azonnali előnyökkel járna, a lépéssel ráadásul korrigálható lenne egy strukturális hiányosság. Egyrészt hitelesebbé lehetne tenni a bankrendszer megmentését célzó lépéseket, és támogatást nyújtani a közös valutát még nem használó, sebezhetőbb, új EUtagállamoknak, valamint ki lehetne terjeszteni az EIB és az EBRD hitelezési kapacitásait. Az eljárás másrészt mechanizmusként szolgálhatna az összehangolt, kontraciklikus fiskális politika számára. Az EU olyan fontos beruházásokhoz is f orrást teremthetne így, amellyel fejleszteni lehetne az elektromos hálózatot, a gáz- és olajvezetékrendszert vagy az alternatív energia felhasználását, sőt Ukrajnában is szervezhetnének a foglalkoztatást erősítő közmunkákat. Mindezek a beruházások alkalma sak lennének arra, hogy megtörjön az Oroszország által Európára gyakorolt szorítás. Azt az ellenvetést el lehet hárítani, hogy a kontraciklikus hatás csak később jelentkezne, mert maga a recesszió is valószínűleg elhúzódó lesz. Ha a rendszer jól lenne megt ervezve, el lehetne hárítani a németek azon aggályát, hogy ki akarják őket zsebelni. Az euróövezeti kötvény- és kincstárjegypiac nem helyettesítené, hanem kiegészítené az egyes országok állampapírpiacait. Az ellenőrzést, a garanciális jogokat az euróövezet pénzügyminiszterei gyakorolnák, és ők járnának el a pénzügyi intézmények megmentésében. Szabályozó testületként az Európai Központi Bank funkcionálna. Ezzel egy egységes és erős pénzügyi rendszert lehetne létrehozni, amelyhez esetleg még a túlméretezett é s alultőkésített bankrendszerének megmentése miatt vergődő NagyBritannia is csatlakozni szeretne. Két bonyolult ügyet mindazonáltal rendezni kellene: hogyan osszák meg az adósságterhet a tagállamok között, és milyen legyen a rendszer felügyeletét ellátó p énzügyminiszteri testületben a szavazati arány. Németország számára az EU költségvetésének összeállításában és az Európai Központi Bank irányításában meglévő precedensek tisztességtelenek és elfogadhatatlanok lennének. Bár sok tagállam berzenkedne az EU ki alakult belső szavazati egyensúlyának megváltoztatása ellen itt bizonyos engedményeket kellene tenni Németország javára, hogy csatlakozzon a rendszerhez. Általában egyegy válságra van szükség ahhoz, hogy bizonyos kompromisszumok létrejöjjenek, a válság ép pen most örvénylik, és minél előbb oldjuk meg, annál jobb. A szerző a Soros Fund Management elnöke Soros György vissza Hazabeszélnek Népszava 20090226 Amikor a nemzetgazdaság felemelésén fáradozó tömörülés, a Reformszövet ség bejelentette, hogy nemsokára átfogó programot terjeszt a közvélemény elé gondjaink megoldására, a tömörülés összetétele már sugallta a javaslatok várható irányát. A Reformszövetség ugyanis a belföldi és a külföldi nagytőke szereplőiből, továbbá a nagyt őke által alkalmazott tanácsadókból és megrendelésre kutató vállalkozásokból állt össze. Bár a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és elődje – mindketten jeles természettudósok – feltehetőleg a tudományosság benyomását voltak hivatottak ápolni jelenlétükkel, ma sem világos az MTA intézményes szerepvállalása és felelőssége a nyilvánosságra hozott eredményekért. Az atomfizikus és az idegsejtkutató szakmai viszonya a javaslatokban taglaltakhoz pedig egyenesen rejtély. Távol áll tőlem a tömörülés őszinte javító s zándékát kétségbe vonni. Mindazokat közülük, akiket volt szerencsém megismerni az elmúlt évek során, becsületes, hazájáért aggódó és szakmailag is felkészült embernek tartom. De a Reformszövetség túlnyomó többsége a tőke világában él, ők annak szellemiségé t és értékrendjét teszik magukévá. Nem arról van szó, hogy bármelyikük is a tőke cinikus bérence lenne, hanem arról, hogy helyzetüknél fogva szemléletük a tőke hangnemével van összhangban. Az eredmény: érzékenységük eltolódása a tőkét érintő tényezők fel é minden más tényező kárára. Mi ezzel a baj? Még nem lehet megjósolni a gazdasági világválság kimenetét, de azt már láthatjuk, hogy a világ nem onnan fogja folytatni fejlődését, ahonnan annak kitörésekor abbahagyta. Ha a világ pénzügyi rendszere most kéts égkívül összeomlana az államok és nemzetközi intézetek soha nem látott támogatása nélkül, nyilvánvaló, hogy a rendszer komoly átalakításra szorul. Lehet, hogy a kapitalizmus túléli a válságot (szerintem ez a valószínű), de most már a vak is látja, hogy az elmúlt három évtized elmélete, miszerint a tőke csak jót tehet, az állam pedig csak rosszat,
