Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 34 Elhangzott, hogy ebben a dokumentumban kellene legyen egy hivatkozás az eddigi autonómiaformákról, a nemzeti kisebbségek kollektív jogairól. Ebben a keretszövegben az is meg kellene jelenjen, hogy a szubszidiaritás elvére alapozva az autonómia egy oly an megoldást jelentene, mely megnyugtató az etnikai kisebbségek számára a közösségük jövője szempontjából. Akkor most mi van? – Dolgozunk tovább, addig próbálkozunk ameddig sikerül. De ezt a kérdést nem lehet napirendre tűzni egy ideig? – Igen, van nak ilyen rendelkezések. Az is nyilvánvaló, hogy ugyanazzal a politikai eszközzel próbálkozni egy hét múlva körülbelül annyi értelme van, mint a Csapóféle autonómiastatútumok előterjesztésének. Semmi. Amikor valami nincs előkészítve, amikor biztosra vehe ted hogy a saját magad véleményével egyedül maradsz, akkor nincs értelme lépni. Az RMDSZ parlamenti frakciója a maga 7 százalékával nem tud dönteni, ugyanígy mi, etnikai kisebbségeket képviselő EPképviselők sem tudunk dönteni, ezért politikai támogatást k ell szerezni elképzeléseink mellé. Támogatást hol lehet szerezni? Kávé mellett, vacsoránál, a parlamentben? – A támogatás elsősorban információ kérdése. Vannak képviselők akik nem törődnek ezzel a témával mert még soha senki nem szembesítette őket ezze l. Mint ahogy vannak képviselők, akiknek megvan a véleménye erről a témáról, de ez a vélemény nem nekünk kedvező. Hogy kávé mellett, szemináriumon, előadáson, kerekasztalmegbeszélésen lehete támogatást szerezni – szerintem a maga idejében minden eszköz é rvényes. Érdemes azt is megjegyezni, hogy miközben harcolunk az autonómiáért, úgy mennek el a vonatok mellettünk, hogy jobb sem kell. Mi kimerítjük az energiáinkat az autonómiáért való küzdelemben, de közben a létező jogi keretet nem használjuk ki: vanna k decentralizációs lehetőségek, de területfejlesztésre, önkormányzati társulásokra, magyar nyelvhasználat kiterjesztésére is szükség lenne. vissza Gondolatok az anyanyelv napján Magyar Szó • 20090222 Sok nyelvet beszélne k a világon, kicsiket és nagyokat. Az egyik nyelv kevesebb embernek az anyanyelve, a másik többnek. Ettől függetlenül anyanyelvükhöz egyformán joguk van a beszélőknek. A magyar nyelvnek viszonylag tekintélyes számú anyanyelvi beszélője van, ennek megfelelő en többségük érvényesíti is ezt a jogot. Akadnak azonban olyanok is, akik helyzetük, körülményeik folytán nem élhetnek az anyanyelvhasználat jogával. Nekik segítséget kell, hogy nyújtsanak azok, akik zavartalanul használják anyanyelvüket. Az anyanyelv ne mcsak egy meghatározott, az elődöktől átörökített nyelv használatára való jogot jelent, hanem értéket, kincset is. Minden anyanyelvnek vannak jellegzetességei, sajátságai, amelyekben a többi anyanyelvtől különbözik, amelyekről fel lehet ismerni. Ezeket kel l megőrizniük a beszélőknek ahhoz, hogy anyanyelvük megtarthassa eredetiségét, identitását. Ezért van szükség nyelvművelésre, nyelvápolásra. Másrészt viszont az anyanyelvnek lépést kell tartania a többivel, alkalmazkodnia kell a világ változásaihoz. Megőrz ött értékeit gyarapítania kell olyan elemekkel, amelyek lehetővé teszik a továbbfejlődését. Ehhez nyelvtervezésre, nyelvfejlesztésre van szükség. A nyelvfejlesztés leginkább lépésről lépésre folyik, apródonként bővül, gazdagodik a nyelv. Olykor azonban na gyobb arányú akcióra van szükség. Két évszázaddal ezelőtt, a felvilágosodás idején szervezett nyelvújításra is sor került. Felismerték ugyanis, hogy a magyar nyelv nem eléggé felel meg a kor igényeinek, műveltségszavait jobbára a latinból veszi, korszerűsí teni kell valahogy, alkalmassá kell tenni arra, hogy a közélet, a tudomány és egyáltalán a műveltség fogalmait megfelelően hordozhassa, kifejezhesse. A nyelv állományának megújítása érdekében ezrével gyártották a szavakat, szabályos és szabálytalan alkotás úakat egyaránt létrehoztak. A létrehozott
