Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 35 szavak tömegéből a nyelvszokás kiszűrte és elfogadta azokat, amelyekre igazán szüksége volt, attól függetlenül, hogyan alkották meg őket, a többi szót pedig elvetette. A nyelv hagyományait féltők már a nyelvújítás idején hallatták szavukat, tiltakoztak a nyelvújítók módszerei ellen, elítélték, kigúnyolták alkotásaikat. A nyelvújítás „fattyúhajtásai” ellen még a nyelvújítási mozgalom befejezése után néhány évtizeddel, a tizenkilencedik század második felében is hada koztak az új ortológia képviselői, fáradozásaik azonban viszonylag kevés eredménnyel jártak. Az élő nyelvnek a fejlődését nem lehet megállítani. Ha szüksége van rá, a nyelv egyaránt magába szívja a tájszót, az idegen szót vagy a mesterségesen létrehozott s zót. Szintén eredményes nyelvfejlesztési mozgalomra került sor a huszadik század harmincas éveiben. Ekkor a sportnyelv magyarítását tűzték ki célul. Az addig közkeletű angol szavakat és kifejezéseket rendre magyarral cserélték fel, és a közvélemény általá ban el is fogadta az újításokat. A kilencvenes években a magyar számítástechnikai nyelv létrehozására került sor, úgyhogy ma már a számítógéppel és a világhálóval kapcsolatos fogalmak zömét magyarul is megnevezhetjük, és csak töredéküknek maradt meg az ang olból átvett neve. A nyelvőrzőknek és a nyelvfejlesztőknek nem egymás ellen kell munkálkodniuk, hanem egymást segítve, annak szellemében, ahogyan Kazinczy Ferenc békítette ki korának ortológusait (hagyományőrzőit) és neológusait (újítóit), mondván, hogy m indkettőjükre szükség van. A magyar nyelv mindannyiunk kincse, őrizzük és gyarapítsuk! vissza Immáron Szerbia is hasonló cipőben jár – Dr. Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke a magyar – szerb kapcsolatok ról Magyar Szó • 20090222 A héten Egeresi Sándornak, a Tartományi Képviselőház elnökének a vendége volt dr. Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának az elnöke, és megkértük, hogy nyilatkozzon lapunknak a magyar – szerb kapcsolatok aktuá lis kérdéseiről. ■Milyen a kapcsolata Egeresi Sándor elnök úrral? – Nagyon régi emberi és szakmai kapcsolat fűz össze bennünket. Örömmel töltött el, amikor tudomást szereztem róla, hogy a vajdasági Magyar Koalíciót illeti meg a Tartományi Képviselőház e lnöki tisztsége. Én ezt nagyon jelentős eredménynek tartom a vajdasági magyar közösség szempontjából, hiszen ha nem szerepel viszonylag jó sikerrel ez a közösség a választáson, akkor ilyen pozícióról nem is álmodhatott volna, s ehhez jött még az a külön ör öm, hogy szerintem a legmegfelelőbb személyt sikerült az elnöki tisztségre állítani. Egeresi Sándor úrnak már megvannak a megfelelő tapasztalatai, hiszen alelnöke volt a képviselőháznak az elmúlt évek során, s az is roppant fontos, hogy elkötelezett a magy ar – szerb kapcsolatok és a vajdasági magyarság érdekeinek a képviselete mellett. ■Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának milyen a kapcsolata a vajdasági parlament megfelelő bizottságával? – A közelmúltban a két törvényhozás olyan együttműködési megállapodá st alakított ki, amelyben együttműködő, egyenrangú partnerré vált a vajdasági képviselőház is. Az elmúlt években nagyon sokoldalú, sokrétű együttműködés alakult ki közöttünk, látogattuk egymást, de most, hogy összejött ez a megállapodás, biztos vagyok benn e: elmélyültebb és intenzívebb együttműködést tud majd kialakulni. Hallom – most, hogy a külügyi bizottság elnökeként itt járok önöknél – , hamarosan követ engem a magyar Országgyűlés Gazdasági Bizottságának a delegációja. Szeretném jelezni, hogy ez az inte nzív kapcsolat nem csupán a parlamentek együttműködésére terjed ki, ugyanis a múlt héten fogadtuk a bizottságban Vuk Jeremić szerb külügyminiszter urat, korábban nyaranként a magyar parlamentből gyakran vettünk részt Topolyán a toleranciatábor rendezvényei n, ami szintén túlmutat a szűk értelemben vett bizottsági, illetve parlamentek közötti együttműködésen. Úgy vélem, a Magyarország és Szerbia közötti együttműködés alapját az a helyzet jelenti, hogy immáron Szerbia is hasonló cipőben jár, mint Magyarország, tehát nagyszámú kisebbség él az országhatárokon kívül, és az együttműködésnek nagyon sajátos kérdésévé válik, hogy a kisebbségpolitikában milyen intézményes megoldások és milyen jogszabályozások születnek meg. Így például előremutatónak tartom a vajdasági statútumnak az elfogadását. Ha a szerb parlament Belgrádban is elfogadja majd, akkor még inkább előremutatónak fogom tartani, persze ehhez hozzátartozik az is,
