Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 33 – A tények azt mutatják, hogy Románia az elmúlt 4 évben gazdasági szempontból a legtartalmasabb növekedést mutatta. A volt koalíciós kormány első döntése a 16 százalékos adókulcs bevezetéséről az alapját képezte ennek a fejlődésnek. Románia ezáltal versenyképessé, vonzóvá lett a nagybefektetők számára. A kam pányban sokszor vetette fel az akkori ellenzék, hogy 2007ben nem sikerült uniós pénzalapokat lehívni. Ez nem igaz: a strukturális és kohéziós alapokból nem is hívhatott volna le Románia semmit. Csak a csatlakozás után kezdődtek el az irányító hatóságok mi nősítésérvel kapcsolatos procedúrák, és melyek a pénzalapok konkrét elkölthetőségéről döntöttek. 2007ben még a Phare, Sapard és Ispa programok elköltésével voltunk elfoglalva. 2007ben Románia 1,1 milliárd eurót fizetett be az EUs közös kasszába, és 1, 6 milliárd eurót hívott le. Ez félmilliárdos plusz, ami nem sok, de valami. Hogy 2008nak mi a mérlege, azt nem tudom. A hivatalos számadatokat március végén lehet majd megtudni, akkor lehet majd egyenleget vonni. Ami aggasztó, hogy 2008ban nem indult b e kellő mértékben a regionális fejlesztés, a pályáztatás, a projektek előkészítése. Ennek én egyik okát megnevezném: ez a decentralizáció hiánya. A projektekkel a legkisebb közösségnek is el kell mennie először a regionális irányító hatósághoz, utána pedig a minisztériumhoz Bukarestbe. Onnan kell megkapni a visszajelzést és aztán újból fel kell küldeni a javított projektet. Ez nagyon megnehezíti és hatékonytalanná teszi a munkát. Ezért debürokratizálni kell az európai forrásokhoz való hozzájutást – ezügyb en konkrét csomagot készített el Danuta Hübner regionális fejlesztési biztos, amit a Bizottság el is fogadott. Tehát mostantól ami a brüsszeli bürokráciát illeti, könnyebben lehet hozzájutni a regionális fejlesztési alapokhoz. Ehhez azonban az kellene, h ogy ha az EU egy minimális kritériumrendszert fektet le, akkor azt ne bonyolítsuk otthon, és segítsük a pályázókat abban, hogy minél könnyebben pályázhassanak. Ennek egy baja van: tudjuk hogy Bukarestben, ha valakinek pecsétet adtál a kezébe, az szerez mag ának széket és íróasztalt, és épít magának egy hivatalt. Pici ügynökséget, engedélyeztető hatóságot, és rögtön azon kapjuk magunkat, hogy az engedélyhez még 6 láttamozást, jóváhagyást kell megszerezni. Mit lehet tenni uniós szinten a magyar tisztségvisel ők leváltása ellen? – Tudni kell hogy a közigazgatási alkalmazottak, közalkalmazottak státuszának területén illetve a munkaügyi konfliktusok területén nem létezik közös európai jogi keret. A tagállamokra van bízva hogy hogyan szervezik meg a tevékenysége t. Ugyanakkor a magyar tisztségviselők leváltásának van egy politikai üzenete és egy olyan jellege, ami az antidiszkriminációs normatívákba ütközik. Erre hivatkozva pedig lehet tiltakozni. Minek köszönhető a strassbourgi fiaskó a kisebbségekről szóló vit a során? – Én nem hiszem hogy fiaskó volt a strassbourgi vita, azonban nem sikerült elérni azt, hogy egy, kisebbségekről szóló határozattervezetet is tárgyaljon a parlament. Mi, kisebbségi intergroupban politizáló EPképviselők a civil társadalommal együ ttműködve egy olyan határozattervezetet dolgoztunk ki, mely szerintem fontos előrelépés lehetett volna, amennyiben vitára kerül a plénumban. Erre azért nem kerülhetett sor, mert sem a szocialisták, sem pedig a néppártiak nem támogatták a vita megszervezé sét. A liberálisok és a zöldek beleegyeztek volna, de hát nekik nincsen elégséges parlamenti jelenlétük. Így a vita a Bizottsághoz intézett kérdés kapcsán lett megszervezve. Ez nyilván sokkal gyengébb, hiszen csak az ott elhangzott vélemények maradnak me g illetve a bizottságnak a válasza, de nem születik egy határozat vagy dokumentum amit a parlament elfogadhat. Ezért a vitán nem is vettek részt csupán a direkt érdekelt képviselők, illetve annak a 23 országnak a képviselői, akik úgy érezték, védeniük k ell a nemzeti álláspontot. A vitán sok fontos dolog elhangzott, például az, hogy igenis szükség van egy olyan jogi keretre az etnikai kisebbségek jogállására vonatkozóan, amit a parlament megvitat, elfogad, és ezáltal kötelezővé tesz minden tagállam számár a.
