Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 32 Az energiapolitika például biztosan érdekes lenne otthon, mint ahogy a kis- és közepes vállalkozások, a középosztály, a gazdasági válság elleni harc is biztosan érdeklődésre tarthatna számot. Ott van még a demográfiai mutatók romlása, az, hogy az európai lakosság öregedik. Fontos még a migráció, a munkaerőpiac gondjai, a nyugdíjrendszerek, társadalmi biztosítási rendszerek problémái és az, hogy létezik egy európai jóléti modell, mely vagy túléli a válságot vagy sem. Nem hiszem hogy ma bárki meg tudja adni a választ arra, hogy a válság hatása alatt mivé fog alakulni a világgazdaság, mivé fog átalakulni a kapitalizmus, mi lesz a piacgazdaság jövője. Az RMDSZben fel vagyunk készülve arra, hogy autonómiamodellekről, kollektív jogokról, közösségi autonómiáról vitatkozzunk, ezeket az eszméket ütköztessük. Attól tartok azonban, hogy bármennyire hasznos lenne a fenti témákat felvetni, a következő kampány nem lesz olyan magas szintű, mint amit az Unió elvár az újonnan csatlakozott tagállamoktól. Az EPválasztáso kon mármár hagyományosan kicsi a részvétel. Hogyan lehetne ezen változtatni? Beválhatna az olyan drasztikus módszer, mint a kötelező szavazás bevezetése? – Nem vagyok a kötelező szavazás híve. Ez a megoldás létezik ugyan néhány európai tagállamban, de n em mondható sikeresnek. A csekély részvétel egy általános európai probléma, valószínű, hogy nagymértékben épp az európai politikai intézményeknek, illetve a politikusoknak tudható be. Itt van a lisszaboni szerződés az Unió intézményes reformjáról: abban sem sikerült sajnos megegyezni, amiben ezelőtt 34 évvel még reménykedtünk, hogy meg tudunk alkotni egy európai alkotmányt. Erre nem volt meg a kellő politikai akarat és a kellő kompromisszumkészség a tagállamok részéről. A lisszaboni szerződés egy enyhí tett, puhított formája az alkotmányos szerződésnek, ha ez összejönne – és remélhetőleg év végére, jövő év elejére minden tagállam elfogadja ezt – valószínűleg egy reformfolyamatot tud beindítani. Átláthatóbbak lesznek az intézmények, javul a kommunikáció a z EP és a tagállamok nemzeti parlamentjei között és ez a folyamat várhatóan oda vezet, hogy az állampolgárok többet tudnak majd az uniós intézményekről. Megértik hogy minden olyan döntés, amit itt a bizottságban vagy a parlamentben hozunk, az már másnap reggeltől már befolyásolja az összes uniós állampolgár életét, és ez esetleg azt tudja majd eredményezni, hogy nagyobb érdeklődéssel és nagyobb részvétellel rendelkezzünk majd. Másfél éve EPképviselő. Mi a tanulság? – Ez egy nagyon rövid, részleges ma ndátum volt. Ha valaki azt mondja hogy pár hónap alatt bele lehet tanulni ebbe, akkor az valótlanságot állít. Elég hosszú időre van szükség ahhoz, hogy egy új képviselő belenőjön ebbe a szerepbe, különösen akkor, amikor Románia is új tagállam. Azt hiszem h ogy 1 év pont arra elég hogy a képviselő megtanulja a mechnizmusokat, illetve olyan kapcsolati tőkére tegyen szert, amit mozgathat. Persze mindez csak akkor, ha sikerül bebizonyítani a kollégák előtt, hogy kellő rátermettséggel, szakmai háttérrel rendelkez ik ahhoz, hogy egyáltalán partner legyen. Mert a képviselők közül sem rendelkezik mindenki egyforma politikai befolyással. Én saját magamról és Sógor Csabáról nem tudom megmondani, hogy sikerülte ezt elérni az itt töltött másfél év alatt. Az biztos, hog y Romániát és az erdélyi magyar közösséget képviselni kell itt. Ez a kettősség olykor konfliktushelyzetet szül, ilyenkor megfelelően bölcs döntéseket kell hozni, melyek végső soron egyéni döntések, de melyek kihathatnak az egész közösségre. Ez nem kis fele lősséggel jár, és a képviselőnek pontosan tudnia kell hova jön. Visszatérve az első kérdésre, mi nem mondunk mást otthon Bukarestben és Brüsszelben. Viszont minden bizonnyal másként kell beszélni és más érvrendszerrel kell alátámasztani a véleményünket. A következőkben egy brüsszeli sajtótalálkozón elhangzottakból szemelgetünk. Sokszor hangoztatják, hogy idétlenkedik a kormány. Idétlenkedett a volt kormány is, ami az EU források lehívását illeti?
