Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 26 magyar párbeszéd olyan intézményes keretévé válhat, amely az erdélyi magyar társadalom politikai pluralizmusát tükrözi és lehetőséget teremt a vélt vagy valós nézetkülönbségek ütköztetésére, továbbá a közös álláspont kialakítására a közös fellépést igényl ő kérdésekben. A létrejöttét szabályozó megállapodásban benne foglaltatnak azok a témák, amelyek a felek szerint közös álláspontot és fellépést igényelnek, de ezek sora közös megegyezéssel bővíthető. Gyengesége, hogy konszenzussal hoz döntést, amely nem kö telező érvényű a politikai és közéleti szereplők számára. Ha azonban kellő tekintélyt vív ki magának, gyengesége – a konszenzuális döntéshozatal – erejévé válhat: párt legyen a talpán, amely szembe mer menni a közakarathoz legközelebb álló egyezséghez. – A romániai magyarság nagy kihívások előtt áll. Az alkotmányozó többséggel rendelkező kormánykoalíció gyakorlatilag bármit megtehet a magyarság ellenében. Ennek jelei már jól láthatóak a Székelyföldön, ahol szinte napi rendszerességgel adja valaki a magyaro k tudomására, hogy önrendelkezésről, autonómiáról szó sem eshet. A mostani, európai parlamenti választásokra körvonalazódó összefogás bővíthetie a romániai magyar politizálás mozgásterét? – Egyértelműen igen, hiszen a jelenlegi kormánykoalíció szinte kor látlan hatalmával csak a közösségi szolidaritás különböző formáinak minél szélesebb spektruma, illetve az önálló külpolitika állítható szembe. Ezt szolgálná egy széles társadalmi támogatottságú – az RMDSZ és az EMNT által közösen létrehozott – KAT, a már e mlített két munkacsoport, továbbá a székelyföldi megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok elöljárói által kezdeményezett Székelyföldi Memorandum közös felvállalása, vagy egy hasonló szellemiségű, Erdély interetnikus régióiban élő magyar közösségek pr oblémáit feltáró Erdélyi Memorandum közös képviselete a hazai és nemzetközi fórumok előtt. Ugyanakkor az önálló, erdélyi magyar érdekek érvényesítését célzó külpolitika zászlóshajója egy mind számszerűségében, mind összehangoltságában megerősödött erdélyi magyar EPképviselet, főleg, ha annak hangadója Tőkés László. – A 2007ben beindult, majd többször megszakadt és újrakezdett Markó – Tőkés párbeszéd szervezőjeként, moderátoraként hogyan látja: új korszak kezdődik a romániai magyar politizálásban? El lehete ásni a csatabárdokat? Őszinte és megalapozott a mostani kiegyezés? – Naiv lennék, ha azt hinném, hogy ezzel a megállapodással beáll a mennyei béke állapota. Ez az állapot, azon túl, hogy e földi létben lehetetlen, szerintem nem is kívánatos, nem szolgál ná sem a demokrácia, sem a magyarság ügyét. Az erdélyi magyar társadalom politikai sokszínűsége tagadhatatlan, az MPP létrejöttével immár intézményesen is valósággá vált. Többször mondottam, most is vallom, a verseny a demokrácia velejárója, a politikai ké pviselet minőségének szükséges, bár nem elégséges feltétele. Egy egységes jellegéről nyíltan és homogenizáló törekvéseihez burkoltan ragaszkodó többségi nemzetállam szorításában azonban – ha meg akarunk maradni, márpedig mi erősen akarjuk ezt – ki kell tud nunk alakítani olyan játékszabályokat, amelyek alapján a konkrét helyzettől függően a politikai szereplők közötti megméretkezésnek és az együttműködésnek egyaránt helye van. Ezen a választáson az összefogásé a főszerep. Mint ahogy az autonómiatörekvések é rvényesítése során is ezen van a hangsúly. Ha ezt elegendően sokan értik meg általában a közélet és kiemelten politika prérijén vadászgató szereplők közül, összeállhat a kritikus tömeg egy új korszak kezdetéhez. A régi – az egypártrendszert, a képviseleti kizárólagosságot, a nemzeti egység helyett hamis pártegységet hirdető – korszak ugyanis lezárult, még akkor is, ha ezt egyesek nem hajlandók észrevenni. Ezzel a kölcsönös érdekek, de legalább annyira a közös felelősség belátásából született megállapodással egyelőre esélyt teremtettünk, nem garanciát. Amennyire hatékonyan működnek a megállapodás nyomán létrehozott intézmények, annyira lesz gyors és sikeres a rendszerváltás az erdélyi magyar politikában. A párbeszéd kudarca a tartós konfrontációra való berend ezkedést jelenti a magyarmagyar kapcsolatokban. Számomra ez nem kívánatos jövőkép, ezért szorgalmaztam minden alkotó energiámmal a párbeszédet. Úgy tűnik, most sikerült megrepeszteni a kölcsönös bizalmatlanság falát. A kölcsönös bizalomig azonban még hos szú és rögös az út. vissza Makkay József
