Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.21 . 25 – Ön szerint mivel magyarázható az RMDSZ hirtelen megváltozott magatartása, ami néhány héttel ezelőtt Tőkés László elutasításától elvezetet t a tárgyalás újrakezdéséig, majd a kiegyezéshez? – Gondolom, felülkerekedett a józan ész a zsigeri indulatokon. Az RMDSZ döntéshozóinak volt idejük alaposabban megnézni a parlamenti választások adatsorait, szembesülni a hiányzó 200 000 szavazattal, a tör etlenül csökkenő támogatási trenddel és belátni, hogy a parlamenti képviselet monopóliuma ugyan megmaradt, de ez nem pótolja a legitimitásdeficitet. Ugyanakkor a kormányból való kiesés, az ebből eredő pozíciók és a központi költségvetés csapjai feletti el lenőrzés elveszítése is rádöbbentette az RMDSZ vezetőségét, hogy érdemes a magyar szolidaritás visszaépítése érdekében kompromisszumot kötni. Hogy ez a békeidő meddig tart, nem tudom, de azt határozottan érzem, hogy vétek lenne nem élni a történelem által kínált lehetőséggel és a már amúgy is létező magyarmagyar szembenállás frontjait keresztbe metszeni a magyarmagyar együttműködés intézményeivel. – A polgári oldalon nem fogadta egyöntetű lelkesedés az EMNT és az RMDSZ tárgyalásait. A Magyar Polgári Párt egyes tisztségviselői szerint az EMNT nem politikai tömörülés, következésképpen nem lenne joga párttal kötni választási egyezséget. Kiérződik ezekből a vélekedésekből az MPP csalódottsága, mivel nem jött létre RMDSZMPP koalíció. Jóvá lehete tenni ezeket a nézeteltéréseket? – Az RMDSZ és az EMNT közötti együttműködés formája a belső koalíció, tehát, mint mondottam, nem a választási jog szabályozza, így nem is tilthatja. Kétségtelen, hogy a két párt, az RMDSZ és az MPP közötti választási koalíció a magyar összefogásnak teljesebb keretet adhatott volna és ennek a jelenlegi választási törvény nem szabott akadályt. Az EMNT azonban nem rendelkezik elegendő eszközzel, hogy a két magyar pártot egy ilyen választási koalíció megkötésére rákényszerítse. A politikai akarat hiányát mi nem tudjuk pótolni, márpedig ebben az esetben az RMDSZ részéről ez teljesen hiányzott. Minden bizonnyal nagyobb lett volna részükről a koalíciós kedv, ha az MPP választási eredményei nemcsak a Székelyföldre szűkülnének, illetve a pártépí tésnél is előrébb tartana. Jelenleg azonban eléggé ferdén áll a mérleg nyelve, ezt Tőkés László teljes politikai súlya sem tudta kiegyensúlyozni. Az összefogás elodázása azonban az autonómiaprogramot sodorhatja végveszélybe, ezért született ez a kompromis szum. Az MPP tagságának csalódottsága érthető, hiszen ebben a keretben közvetlenül nem választási szereplők. Véleményem szerint nehezen lehetett volna elképzelni olyan, a reálpolitika talaján maradó helyzetet, amelyben az MPP választási szereplő lehet az EPválasztásokon, az előbbiekben kifejtett okok miatt, ez érezhető volt az MPP elnökének ellentmondásos nyilatkozataiból is. A csalódottság tehát főleg ennek a helyzetnek tudható be, bár ezt sokan az RMDSZEMNT megállapodásra vetítik rá. Ha sikerül ezen tú ltenni magukat, gyorsan beláthatják, hogy a látszólagos kudarcot eredményre is lehet váltani, ha felsorakoznak Tőkés László mellé, akinek hitelességét nem a lista választási jele adja, hanem a töretlenül képviselt kereszténynemzeti értékrend és az autonóm ia ügyének következetes felvállalása. Erre pedig, az EMNT és az MPP közötti stratégiai partnerség keretében minden lehetőség megvan, nem csak az optimista becslések szerint befutónak számító negyedik hely közös kijelölésében, hanem a szoros együttműködésbe n a közös célok érdekében, akár ebben a választási kampányban is, hiszen feltételül szabtuk, hogy a felek a kampány során is megőrizhetik saját arcukat, a közös választási keretprogram mellett képviselhetik saját értékrendjüket és prioritásaikat. Én bízom benne, hogy az MPP keretén belül a „Tőkéspárt” győz és erre jó alkalom lehet a márciusi Országos Gyűlés. Különben az MPP „ideje” legközelebb a 2012es helyhatósági választásokon jön el, addig kell a pártot csúcsra járatni. Ebben viszont nem segít a többfr ontos harc, segíthet viszont a helyreállított bizalom az EMNT és az MPP vezetői között. – A megállapodás egyik sarkalatos kérdése az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozása. Milyen esélyt lát arra, hogy ez a konzultációs keret valóban beváltsa a hozzá fűzött reményeket, ahol érdemi egyeztetések folynak majd, és nem válik amolyan Szövetségi Egyeztető Tanáccsá (SZET), ahol a párthoz lojális civil szervezetek a régi mederben folytatnának eszmecserét? – Az RMDSZ aradi kongresszusán hivatalosan is kimúlt, j obb sorsra érdemes SZET valóban kirakatintézmény volt, hiszen tagjainak többségét Markó Béla jelölte közvetlenül vagy közvetett módon, így nem is tölthette be azt a szerepet, amit kitalálói – az akkori, de azóta rég szétszéledt belső ellenzék – szánt neki: a civil társadalmi kontrollt a politikum ténykedései felett. Az EMEF azonban megszületése pillanatában más: a paritás elvét követő egyeztető testület – felét Markó Béla, másik felét Tőkés László nevesíti szervezeteik belső rendje szerint, így ez a magyar –
