Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-20
MeH N emzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.20 . 17 A cigánykérdés kriminalizálása HVGV 2009. február 18. 18:53 | Kis János Február 8án hajnaltájt egy veszprémi lokálban szíven szúrták Marian Cozmát, az MKB Veszprém játékosát, aki sérülésébe rövidesen belehalt. Két társát életveszélyesen megsebesített ék. Az áldozatok népszerű sportolók voltak, így az eset azonnal a híradások élére került. Politikai krízist azonban nem ezért, hanem a támadók kiléte miatt váltott ki. Még aznap elterjedt róluk, hogy cigány származásúak. Boldogabb országokban a tettet a z elkövetőnek tulajdonítják, nem az etnikai csoportnak, melyhez tartozik. Nem hördülnek föl, hogy már megint a cigányok. Magyarország ma boldogtalan ország. A többségi társadalom és a roma kisebbség közti viszony gyorsuló ütemben romlik; fogyatkoznak a tü relmi tartalékok. A romák a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. A szocialista nagyipar összeomlása mintegy másfél millió embert sodort ki a munkapiacról, jórészt szakképzetlen munkásokat. A roma népesség mintegy négyötöde rendszeres jövedelem nélkül mara dt. Városi gettókba, zárványtelepülésekre, cigánytelepekre, faluvégi cigányso rokra szorult. Szegregálódását, kilátástalan nyomorba süllyedését csak úgy lehetett volna megállítani, ha ezt az egymást követő kormányok a legfőbb politikai célok egyikeként kezelik, függetlenül attól, hogy épp ki van hatalmon. A romák azonban soha nem re ndelkeztek erős politikai képviselettel, amely ezt kikényszeríthette volna. Érdekeik mindig a lista végére sorolódtak. A magyarországi cigányság nagyobbik része olyan helyzetbe sodródott, mely nem csak emberhez méltatlan: veszélyes is. Feszültséget gerjes zt a társadalom alá szorult kisebbség és a többség között, melynek a jövedelemszerzés lehetőségeitől megfosztott embereket így vagy úgy el kell tartania. Az éhség tyúklopásra, a fagy falopásra kényszerít. Az iskolázatlanságra ítélt emberek előtt az uzsoráz ás, pénzbehajtás villantja föl a kiemelkedés egyedüli lehetőségét. A törvényes segély enyhít ugyan a szorításon, de csak a reménytelen tengődést tartósítja, miközben közpénzeket vesz el más céloktól és érdekektől. Tavaly, amikor a monoki polgármester és t ársai fellázadtak a szociális segélyezés gyakorlata ellen, a konfliktus elérte az országos politika szintjét. A kormány – nem kis részben nagy hatalmú vidéki szocialista vezetők nyomására – elébe ment a követeléseknek. Ha azt remélte, hogy ezen az áron úrr á lesz a helyzeten, csalatkoznia kellett. Meghátrálása inkább csak bátorította a romaellenes hangulatkeltést. A politikai beszédet egy éve még a „segélyen élősködő cigányok” sztereotípiája uralta, az idén már a „cigánybűnözők” sztereotípiája dominál. „Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük.” Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány mondta ezt január 29ei sajtótájékoztatóján. Pásztort 24 órán belül elmozdították tisztségéből. Újabb 24 óra múltán azonban már vissza is helyezték oda. Az áthelyezéssel indult vizsgálat puszta figyelmeztetéssel végződött. A kapitány mögött soha nem látott – a város szocia lista polgármesterétől a Jobbik helyi szervezetéig terjedő – helyi nagykoalíció sorakozott föl, s a kormány célszerűbbnek látta visszakozni. Pedig a rendészeti miniszter jól írta le a történteket: a miskolci főrendőr „átlépett egy olyan határt, amelyet az állam képviselője nem léphet át”. Ha az állam képviselője a nyilvánosságot foglalkoztató bűncselekmények elkövetőinek származásáról beszél, két kérdést kell föltennünk: milyen céllal és hogyan teszi ezt. El tudok képzelni olyan célt, mely igazolhatta voln a, hogy a rendőrkapitány szóba hozza a közterületi rablások elkövetőinek származását. A köznyugalomért felelős rendőri vezető feladatának kell érezze, hogy a forrongó etnikai indulatokat lecsillapítsa. Joggal gondolhatja, hogy ha hallgat arról, amiről mind enki beszél, akkor azt sem tudja elmagyarázni, hogy a közterületi rablások elkövetői a roma népesség kis hányadát teszik ki, és nem értetheti meg a gondjaira bízott közösséggel, hogy rendőrei nem állíthatnak elő okkal, ok nélkül minden romát, aki az utcán szembejön velük, mert ettől a közbiztonság nem javul, az etnikai viszonyok azonban elmérgesednek.
