Reggeli Sajtófigyelő, 2009. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-02-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.03 . 27 Ők vagy klánjaik r észesülnek az állásokból, amelyeket a győzelmet követően a hazai politikai gyakorlat alapján újraosztanak. Zárójelben legyen mondva, az osztogatásnak ezt a módját addig, amíg hasznot húzhatott belőle, maga az RMDSZ sem kifogásolta. Most azonban, hogy ő is a rövidebbet húzza, egyszerre ráébred a rendszer abszurditására és – Tőkés László valamikori retorikáját felmelegítve – „etnikai tisztogatást” emleget. Pedig dehogy van itt szó etnikai tisztogatásról! Még a szó metaforikus értelmében is alig. Egyszerűen a rról van szó, hogy a mai győztesek ugyanúgy állami hivatalokkal hálálják meg azok ragaszkodását, akik hatalomra juttatták őket, mint a korábbiak. Azaz a hatalom birtokosai a hatalom átvételének pillanatától továbbra is az állam kizárólagos tulajdonosaina k tekintik önmagukat. Persze az sem lényegtelen, hogy ez az állam a többség fejében még mindig román… Így aztán főként a magyar többségű területeken „joggal” vélhetik úgy, hogy a zsíros állások a románokat illetik meg. A politikai gazdaságtan ezért a demo kratikus centralizmus elveinek érvényesítését is „előírja”. A pártok a megyékben és a településeken nem a helyi választási arányokat tekintik mérvadóknak, hanem az országosakat. Így aztán azokban a megyékben is szociáldemokrata vagy demokrataliberális pár tkatonák vehetik át az állami intézmények vezetését, amelyekben a lakosság kevesebb mint húsz százaléka szavazott rájuk. Nem velünk magyarokkal van tehát a baj, hanem magával a román demokráciával. A román politikai gyakorlat nyíltan és szemérmetlenül fit tyet hány(hat) a helyi autonómia, a szakértelem, a politikamentesség – államelnökünk által önérzettel hangoztatott – elveinek. Az állami intézmények esetében kizárólag a klientúraérdekei érvényesülhetnek. Ezeket, ha kell, versenyvizsgákkal is érvényesíteni fogják... Ezen azonban aligha lepődhetünk meg. A két nagy párt eleve azért fogott össze egymással, mert attól kellett rettegniük, hogy a kielégítetlen klientúra – a román politikai rendszer működésének egyetlen megbízható eleme – elfordul tőlük és a hata lom birtokosaihoz áramlik át. A nagykoalícióban egyesült pártoknak tehát, ha törik, ha szakad, ki kellett elégíteniük a klientúrát. Ebben az etnikai tisztogatás emlegetése sem gátolhatta meg őket. A demokratikus centralizmushoz való visszatérés megakadály ozásának egyetlen hatékony eszköze a mai rendszer antidemokratikus jellegének – nemzetközi szintű – leleplezése. Annak bizonyítása, hogy ez a rendszer nem (csak) azért rossz, mert az etnikai kisebbségeket hozza hátrányos helyzetbe, hanem azért, mert a romá n állampolgárokat, a román gazdaságot, politikai rendszert és kulturális életet zülleszti vissza a diktatúra szintjére. vissza Újabb "nagy játszma" a Balkánon – Berlini kutató előadása Vajdaságma.info 2009. február 2. [14: 11] Már két évtized is eltelt Jugoszlávia felbomlása és DélkeletEurópa destabilizálódásának kezdete óta, de aligha állítható, hogy a térség végleg túljutott az etnikai konfliktusokon - vélte Dušan Reljić tudományos kutató abban a tanulmányában, amelyet a berlini székhelyű Német Politikai és Biztonsági Intézet európai uniós külkapcsolatokkal foglalkozó csoportjának munkatársaként hétfőn ismertetett az Magyar Tudományos Akadémia Világgazdsági Kutatóintézetében. A tanulmányt az MTI ismertette. A Szerbia, Oro szország és a "pax americana" DélkeletEurópában című előadásában kifejtette, a sok szakértő szerint a stabilitás tartós hiányát okozó koszovói kérdésben a politikai végjáték még azután sem kezdődött el, hogy 2008 februárjában a szerb tartomány albán többs ége - elsősorban amerikai támogatással és részletekbe menő irányítással egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét. Sőt, több jel félreérthetetlenül arra mutat, hogy egy újabb "nagy játszma" készül a Balkánon. Felvértezve energiapolitikai befolyásának új l ehetőségeivel a térségben, újra színre lépett Oroszország, méghozzá nagyobb "ütőképességgel", mint bármikor a Szovjetunió széthullása óta. Már a jugoszláviai válság kezdetén, a nyolcvanas évek végén fokozatosan az események részesévé vált az Egyesült Állam ok, az Európai Unió, Oroszország (akkor még a Szovjetunió) és néhány muzulmán ország (Törökország, SzaúdArábia, Irán, Malajzia). Kezdetben az érdeklődést emberiességi szempontokkal indokolták, később azonban a beavatkozás civakodássá változott a befolyás megszerzéséért a volt Jugoszlávia utódállamaiban és így egész DélkeletEurópában. Vitathatatlan, hogy az utóbbi két évtizedben az Egyesült Államok alakította legsikeresebben DélkeletEurópa ügyeit. Egyaránt alkalmazott finom és kemény erőt: előbbit újjáépí tésre és fejlesztésre fordítható segítség, továbbá intézmények, a civil társadalom és a tömegtájékoztatás kiépítéséhez nyújtott pénzügyi segítség formájában, utóbbit
