Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.30 . 37 A felmérést január 16 – 19. között végezték, 1004 személyt kérdeztek meg, a hibalehetőség 3,2 százalék. Kettős szerep(zavar)ban a romániai magyar sajtó vissza Beszélgetés Magyari Tivadar sajtószociológussal, a BBTE rektorhelyettesével Szabadság 2009. január 3 0. FERENCZ ZSOLT Tavaly decemberben Ambrus Attilát, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnökét kértük az erdélyi magyar média helyzetének elemz ésére. Amint arról akkoriban beszámoltunk, véleménye szerint az erdélyi magyar sajtó olyan, mint az erdélyi magyar társadalom, továbbá szerinte a sajtónak mindig egykét lépéssel, és csak ennyivel kell a társadalom előtt járnia. Magyari Tivadar média szako s szociológus, a Babeş – Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese Hét év után. Változások a romániai magyar sajtószereplők és intézményeik működésében címmel tartott előadást a hétvégén rendezett Társadalmi változás. Az erdélyi kisebbségek helyzete Románia EU csatlakozásának kontextusában nevet viselő konferencián. A szakembert az előadáson elhangzottak mellett aktuális témákról kérdeztük. Magyari Tivadar A romániai magyar média című, 2000ben megjelent, interjúkra és megfigyelési kutatásokra épülő tanulmányá ban mélyrehatóan foglalkozott a kérdéssel, bemutatva az erdélyi magyar újságírás intézményes és tudati sajátosságait. Írásában a szociológus kitért a XXI. századi médiapolitikai helyzet értékelésére, az újságírók szakmai felfogására és a médiadiskurzus jel lemzőire is. A romániai magyar tömegkommunikációval kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy az mind a „viszonylag nagy, rétegzett közösségek médiájának sajátosságait”, mind pedig a kisebbségi média jegyeit magában hordozza. „A médiaszereplők szak mai tudatát, médiapolitikai gondolkodását erősen meghatározzák a romániai magyar diskurzus domináns alaptételei: a hetvennyolcvanéves hagyományok továbbőrzése és a kisebbségi jogvédelem, jogféltés. Ez gyakran olyannyira kitölti a szakmai tudat „terét”, ho gy a pragmatikus szakmabeli, médiagazdasági szempontok másodlagossá válnak, relativizálódnak” – írta tanulmányában. A sajtótevékenységre vonatkozóan pozitív és negatív jellemzőket egyaránt említett: a romániai magyar sajtót egyrészt mozgósító, propaganda j ellegűként és ellentmondásosként értékelte, („a külföldön is becsült teljesítmény mellett mindennapos az elfogult, érzelgős, közhelyes, sablonos témakezelés”) másrészt pedig olyannak, amely széleskörű, „napi rendszerességű tájékoztatást nyújt” olvasóinak. – Hogyan jellemezhető Ön szerint napjainkban a romániai magyar média? – Én személy szerint a budapesti Középeurópai Egyetem diákjaként a kilencvenes évek végén az újságírók, médiatulajdonosok szakmáról alkotott felfogását, szakmai szereptudatát tanulmán yoztam. Az elmúlt két évben pedig újra felvettem e tanulmányozás szálait. A romániai magyar sajtónak továbbra is a legjellemzőbb típusát a helyi napilapok adják, ez ismert a sajtógazdasági adatokból is. Ezek a lapok többszörös túlélői tizenkilenc év minden féle változásának és válságának, helyzetük annyi vész után (legalábbis eddig) stabil volt. Ugyanakkor a túlélés helyzetében minimális fejlesztés, mármár tartalmi, arcélbeli stagnálás jellemzi őket. Nem változott az sem, hogy a romániai magyar sajtó kettős szerepben, – néha e kettős szerep zavarában – él: egyrészt a kisebbségi sajtó adott etnikum identitásának és sérelmeinek napi felidézésével, másrészt pedig akkora potenciális közönséggel rendelkezik, hogy úgy képes kommunikálni, mint egy többségi sajtó. A kisebbségi neurózis megnyilvánulása, az etnikai vonatkozások túltematizálása továbbra is megmaradt, és a sajtó szereplői ugyanolyan diskurzuselemekkel ideologizálják ezt meg, mint azelőtt. A kisebbségi értelmiségi személyek pedig ebben a sajtóban mitikus küldetésű személyiségként jelennek meg, akkor is, ha történetesen akadémikusok, de akkor is, ha az város egyik utcájának páros oldalán alakuló romániai magyar gittegylet vezetői. – Milyen változások figyelhetőek meg az erdélyi magyar médiáról írott 2000es tanulmányt követően? – Felnőttek és megerősödtek új sajtóformák is ebben a mezőnyben. Előadásomban idő hiányában két ilyent emeltem ki: az internetes portálokat, illetve a helyi FM rádiókat. Ezek a romániai magyar sajtó összességében aránylag kisszámú szereplőt foglalkoztatnak, de a megfigyeléseinkből, interjúinkból kiderül, hogy működésük, részben technikai okokból erősen hat a hagyományos újságírásra, így a jellegzetesen domináns helyi sajtóra is.
