Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.28 . 30 veszélyes is lehet. A jelenlegi helyzet viszont valóban tarthatatlan. Egy lépés történt ugyan a tisztázásra 2003ban, amikor elválasztották az elnöki mandátumot a parlamenti mandátumtól. A politikai retorikában összemosódott a kormányzati az államelnökivel, az államelnökjelölt a pártok motorja volt, hatalmas ígéretekkel. Aztán megválasztottak valakit elnöknek, és kiderül, nincsenek alkotmányos eszközei arra, hogy betarthassa az ígéreteket, mi több, ki kell neveznie egy olyan személyt, aki esetleg részt sem vett a választásokon, de neki vannak eszközei. Emlékezzünk, Ciorbea miniszterelnök nem vett részt a választásokon, mert Bukarest főpolgármestere volt. Minden egyes államelnök és kormányfő konfliktusban volt egymással. Nem sz emélyi, hanem intézményi konfliktusban, ami végül személyivé degradálódott. Hogyha hozzányúlnak az alkotmányhoz, akkor ezt a mindenkori intézményi konfliktust kell valahogy feloldani, valamely irányba rendezni a hatalmi kompetenciákat. És akkor lehet haték onyabban kormányozni is. Az a kérdés, hogy az államfőben megvane az önmérséklethez szükséges bölcsesség, illetve sikerüle olyan szöveget kidolgozni alkotmánymódosítás címén, amely valóban ezt a célt szolgálja és nem az elvakult elnöki ambíciókat. n Talá n soha annyit nem dolgozott az alkotmánybíróság, mint 2008ban. Ellenben sikerült néha önmagának is ellentmondania. Tudjuk, mi a taláros testület szerepe. De hogyan lehet azt értelmezni, amikor valamire egyszer azt mondja, hogy fehér, máskor meg azt, hogy fekete? Szerintem is hozott ellentmondó döntéseket az alkotmánybíróság az elmúlt időszakban. Érdekes, de nem könnyû helyzetben van, ugyanis az alaptörvény értelmében az alkotmány védelmét biztosító független testület, ugyanakkor politikai, hiszen politikai alapon nevezik ki a tagjait. A 2003as alkotmánymódosítás nyomán olyan hatáskört kapott, hogy ha megkeresik, akkor közvetítenie kell alkotmányossági konfliktusban lévő hatalmi intézmények között. Ez egyfajta döntőbíróvá tette az alkotmánybíróságot közjogi kérdésekben. Ezek alkotmányjogi kérdések, csak ezt nem biztos, hogy vállalni tudja, és az sem biztos, hogy ellen tud állni azoknak a politikai nyomásoknak, melyek alá került. Ez a hatáskör talán nem hiányzott a testületnek. Mert az előzetes és utólagos no rmakontroll rendben van, akár ellentmondó döntéseket is hozhat, a világ bármely bíróságán előfordulhat, hogy egyszer egyféleképpen lát egy ügyet, aztán korrigál. Ez belefér. Azonban azzal, hogy olyan kérdésekkel kapcsolatban kényszerül döntésre, melyekkel nem is kellene foglalkoznia, és nem tudja elhárítani magáról a feladatot, nagyon nehéz helyzetbe hozza magát. Olyan kérdésekkel is megkeresték az alkotmánybíróságot, melyekkel nem is tud mit kezdeni. Például legutóbb a nyugdíj és a fizetés halmozásáról szó ló kormányrendelettel. Előtte a tanárok fizetésével kapcsolatban kellett döntenie. A tanárok fizetése nem alkotmányjogi kérdés, hanem kormányzati, illetve gazdasági: ha van miből, akkor emelik a béreket, ha nincs miből, akkor kevesebbel vagy egyáltalán nem emelik. Ilyen kérdésekben nem mondhat véleményt, mert nem tudja a választ. A nyugdíj és a fizetés halmozása sem alkotmányjogi kérdés. n Az elnök szerint az, mert az egyenlőségről szól. Akkor elmondom az államelnök egyik gyöngyszemét. Lelkesen azt állíto tta, hogy végre megszületett egy törvény, amelyben nincsenek kivételek. Jogi értelemben ennél nagyobb bődület nincs. Minden törvénynek az a lényege, hogy van a főszabály, s hogy kellően körültekintő legyen, és mert nem tud minden esetet különkülön szabály ozni, hanem általánosan szabályoz, kivételeket teremt. Innét a mondás is, hogy a kivételek erősítik a szabályt. Ezt mondani a CSM előtt nagyon fájdalmas. Ennyit akkor is tudnia kellene, ha nem jogász. Legalább a szólásmondást illene ismernie. Azzá nőheti ki magát… Születőben az alelnöki intézmény címmel Varga Attila az Új Magyar Szó január 23i számában közölt kommentárt, mely interjúnk témáját is érinti. Az alábbiakban ennek részleteit olvashatják. A kormány elfogadott egy valóban fontos, nagy jelentősé gû törvénymódosítást, amely magát a politikai rendszert érinti; amikor erről kérdezték, a miniszterelnök mégsem tulajdonított neki jelentőséget, egyszerû személyi kérdésnek minősítette, próbálta bagatellizálni. (…) A Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz hasonló in tézmény majd minden demokratikus államban létezik, általánosan nemzetbiztonsági kabinetnek nevezik. Esetünkben ennek elnöke maga az államfő, alelnöke a miniszterelnök, tagjai részint a kormány egyes miniszterei (belügy, hadügy, külügy, pénzügy stb.), valam int a hadsereg vezérkari főnöke, a titkosszolgálatok vezetői. (…)
