Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.28 . 29 nem elsősorban arra gondolok, hogy tárgyalni a belső és nem belső ellenzékkel – lehet, azt i s kell – , de önmagában az RMDSZt kell kicsit újra felépíteni, mert a kormányzás alatt erre nem volt idő, az sok energiát elvont helyi és központi szinten is. Számos ügy nem került terítékre, mert azt mondtuk, mindent alárendelünk a kormányzati céloknak, h ogy eredményesek legyünk. Nyilvánvaló, le kell ülni egy sor társadalmi réteggel beszélgetni. Nem párbeszédet folytatni, hanem beszélgetni, a pedagógusoktól kezdve a civil szervezetek képviselőiig, szakmai testületekkel, vidéki emberekkel, mindenkivel. Nem kampányszerûen, hanem a lehető legtermészetesebben kellene ezt megtenni. Most van rá időnk, mert nem vesz el annyi energiát a parlamenti ellenzéki munka. Odafigyelés kell, hogy kivédjük az esetleges támadásokat, de tudnunk kell, nagy törvényhozási tettekre nincs lehetőségünk. Az energiánkat az újraépítésre kellene fordítani. n Sokan teszik fel a kérdést, hogy jól politizálte az RMDSZ a választások után. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy kudarcként kellene megélnünk, hogy nem vagyunk a kormányban, s hogy nem akartunk mindenáron ott lenni, akkor szerintem egyértelmû volt, hogy mindenáron nem kell kormányszerepet vállalni. Amikor a szociáldemokraták olyan keményen ellenünk beszéltek, elsőre az én reakcióm is az volt, hogy e mögött ott a sértődöttség a négy é vvel ezelőttiek miatt, s némi magyarellenes felhangja is van. Azonban ha szárazon, politikai szempontból elemzem, akkor kiderül, hogy a maguk szempontjából irracionális lenne egy harmadik politikai erő a kormányban. Ugyanis két párt, szinte azonos mandátum számmal, azonos aránnyal, meg kell hogy vívja a maga harcait. Ha e kettő mellé belép egy kisebb arányú párt, akkor az nekik nem jó, mert az a harmadik erő dönti majd el, ki mellé áll, és gyengítheti egyiket vagy másikat. Hogyha a kérdés arra vonatkozik, ho gy arról lehetett volna tárgyalni, hogy alacsonyabb szinteken ott hagyjunk embereket, akkor erre megint nem könynyû válaszolni. Mert lehet, hogy jó lenne, de a politika nem humanitárius segélyszolgálat. n Román lapok elemzéseiben azt olvastam, hogy Basesc u azért házasította össze a PDLt a PSDvel, hogy meglegyen a kétharmados többség egy olyan alkotmánymódosításhoz, amely bevezeti az elnöki köztársaságot. Mennyire reális ez az elképzelés? Ez elképzelhető, hiszen az elnök a mandátuma kezdetétől nagyobb h atalomra törekszik. Neki szûk az alkotmány biztosította hatáskör. Az nyilvánvaló, hogy az alkotmány tele van ellentmondással, nem tisztázza a hatásköröket, és felemás, fából vaskarika helyzetet teremt. Az eddigi elnökök közül Basescu viseli el a legnehezeb ben ezt az állapotot. A többiek jobban tudtak alkalmazkodni ehhez a nem könnyû helyzethez. Abban Basescunak igaza van, hogy ezt valamilyen formában tisztázni kell. A mi javaslatunk 2003ban, amikor módosították az alkotmányt, az volt, hogy parlamenti köztá rsaság legyen: az elnököt a törvényhozás válassza, az erős ember pedig a miniszterelnök legyen. Ez így van a demokratikus államok többségében. Emlékszem, 2003ban Nastase volt a miniszterelnök, és néhány napig híve volt ennek az elképzelésnek, gondolván, h ogy folytathatja miniszterelnökként a kormányzást, de immár erős emberként egy gyenge elnökkel. Aztán lemondott erről, mert meggyőzték, hogy ő államelnökként lesz jó, így már nem arra törekedett, hogy megerősödjön a kormányfő. A másik megoldás a tiszta eln öki rendszer. Ezzel az a gond, hogy Európában nincs hagyománya. Nagy hagyományokkal és demokratikusan mûködik az amerikai elnöki rendszer. De hol állunk mi az amerikai demokráciától? Elnöki rendszerként mûködött az orosz rendszer, amikor Putyin volt az áll amfő. Nyilvánvaló, hogy Basescunak az orosz típusú elnöki rendszer tetszik, ahol a végrehajtó hatalom igazi feje a mindenkori államfő. Mi az alkotmányban a francia modellt adaptáltuk, de úgy, ahogy Franciaországban mûködik. Ott is tárgyalnak már arról, hog y jóe a félelnöki rendszer. Azt a politikai megoldást ugyanis De Gaullera szabták, csak ott a háború előtt is ilyen volt, majd utána is kialakult egy politikai kultúra, amit kohabitációnak, együttélésnek neveznek. Ezt 2004ben Basescu elmulasztotta, mert akkor a PSD jelöltjét kellett volna megbíznia kormányalakítással, hiszen a szociáldemokraták szerezték meg a parlamenti mandátumok többségét. Ő elmulasztotta, hogy kipróbálja az együttélést, pedig az nagyban fejlesztette volna a honi politikai kultúrát. B elekóstolva a hatalomba, ő olyan erős elnöki rendszert szorgalmaz, amely sokkal egyértelmûbb ugyan a mainál, csakhogy húsz évvel a kemény diktatúra után nem ildomos. Egyébként ő nem államférfiúi, hanem politikai spekuláns módon építgeti magát. Ennek része ez a kényelmes parlamenti többség, amely megteremtheti ezt a fajta elnöki rendszert, de az nem tenne jót Romániának. Miközben a kormány közel 75 százalékos többséggel rendelkezik, még össze sem ült a parlament, a kabinet máris sérülékenynek látszik. Ebben az állapotban nem szép, hogy az elnök a saját pecsenyéjét sütögesse. Ha hozzányúlnak az alkotmányhoz, valóban tisztázni kell a viszonyokat, de nem ebben a formában, hanem akár úgy is, hogy az elnöknek nagyobb hatásköre legyen, de nem tiszta elnöki rendszer létrehozásával. Ez utóbbi akár
