Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztál ya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.06 . 9 körül, akkor értetlenül áll az ember, és mármár elveszti a bizalmát ebben az országban. Különös en akkor, ha látja, hogy például Csehországban vagy Szlovákiában milyen gyors és szakszerű döntések születtek s születnek számos területen. A gazdasági konszolidáció, a befektetési kedv visszatérésének egyik legfontosabb feltétele a korrupció visszaszorí tása lenne, ebben éppen hogy visszacsúsztunk. Nem látok én sem javulást. Pedig lehetne, csak felelősségteljes politikai vezetés kellene hozzá, és itt most nemcsak a kormánypártokra gondolok. Persze más országok is voltak ilyen helyzetben, és előbbutóbb k ilábaltak belőle. Egy távoli példa: az Egyesült Államok 18701930 között valószínűleg korruptabb volt, mint ma Magyarország. Kézenközön az összes erdőt, bányát, vasútépítési koncessziót, mindent eladtak, sokszor botrányos módon. Az 1930as évek óta azonba n fokozatosan kitisztult a gazdaság és a közélet. Ami nem azt jelenti, hogy ott most nincs korrupció, de a korábbinál kisebb az intenzitása és mértéke. Magyarországon még nem következett be ez a fordulat. S hadd tegyem hozzá: a korrupció bizonyos mértéke n álunk is elviselhető volna. Ezt hogy érti? Például úgy, hogy ha a korrupció révén egyébként hozzáértő, az ország javáért is dolgozni képes és hajlandó emberek kerülnének kulcspozíciókba, nem lenne ennyire rossz a helyzet. Akkor van nagy baj, ha a közéle t szereplői nemcsak korruptak, hanem alkalmatlanok is arra, hogy az ország ügyeit jól, szakszerűen, sikeresen intézzék. Ön szerint mikor lesz akkora társadalmi nyomás a pártokon, hogy komolyan nekifogjanak a korrupció letöréséhez? Egyelőre nem érzékelek ilyen "társadalmi nyomást". Inkább csak panaszkodunk, káromkodunk. Egy szétzilált társadalom nem tud igazi nyomást gyakorolni politikusaira, ha már egyszer meggondolatlanul megválasztotta őket. És van a korrupciónál egy talán még nagyobb baj. A "korrupció s neurózis". Az, hogy ma már az emberek többsége úgy érzi, hogy minden hiábavaló; mert úgyis mindenki korrupt. S ha mindenki korrupt, "miért legyek én" tisztességes. Így fertőz s bénít meg a korrupció egy egész társadalmat. Ennek tudja be, hogy a VII. k erületi ingatlanpanamák ügye szinte csak ideiglenesen tudott a főáramú média részévé válni, míg a Tocsikbotrányba még belebukott az akkori második legnagyobb párt, az SZDSZ elnöke? Pedig nagyságrendileg ugyanakkora pénzről is szó lehet. Korrupt politikus ok, bankárok, üzletemberek mindenütt vannak, de jól működő demokráciákban, ha valakit rajtakapnak, szigorúan megbüntetik. Emlékszik, hogy amikor néhány éve Amerikában fény derült egy több milliárdos korrupcióra (az Enronügy - a szerk.), az igazságszolgált atás keményen lecsapott a magas rangú tettesekre, pedig George W. Bush elnök ismerősei is köztük voltak. Ez sem védte meg őket a tízhúszharminc év, vagy akár életfogytig tartó börtönbüntetéstől. Nálunk az a közhit - s lehet, hogy a tény is az , hogy a k is tolvajt szigorúan megbüntetik, a milliárdos csaló pedig, ha megfelelők a kapcsolatai, megússza a dolgot. Ez a hit vagy gyakorlat is rombolja, roncsolja a társadalmat. Mennyire lenne fontos az elit példamutató szerepe? Nálunk sem a párt, sem a kampány finanszírozást, sem a képviselői juttatásokat nem lehet évek óta rendbe tenni. Egy ország vezetőinek - országgyűlési képviselőknek, politikusoknak, vezető tisztségviselőknek - nemcsak az a kötelességük, hogy jól kormányozzák az országot, hanem az is, hogy példát mutassanak törvénytiszteletből, polgári kötelességtudatból, önmérsékletből. Nálunk ez még nem divat. Pedig már egykét látványos gesztus is segítene. Például, ha azt mondanák (tudom, képtelenség): csődbe vittük az országot, ezért egy éven keresztül összjövedelmünk felét felajánljuk mondjuk a tehetséges szegény gyerekek iskoláztatására. (A Ford vezetői, bár ők csak egy autógyárat futattak zátonyra, egy évig 1 dollárért dolgoznak.) Egy ilyen gesztus után az emberek egy kicsit elkezdenének hinni abban, hogy a demokrácia akár működhet is. Mert a demokrácia jól működésének egyik előfeltétele a hatalmon lévők önkorlátozása. Amíg egy ország vezetői is a "kaparj kurta, neked is jut" elve alapján élnek, addig aligha várható el az, hogy a társadalom bármiféle áldozatot vállaljon a "közjó" érdekében.
