Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztál ya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.06 . 10 Van bármi biztató előjel ezek után 2009re? Szerencsére a világ változik. A hullámvölgyek se tartanak örökké. 1825ben ugyanilyen, vagy még nehezebb s reménytelenebb helyzetben volt az ország. De fölállt előbb eg y Wesselényi, egy fiatal Széchenyi, egy Kossuth, majd jöttek a többiek, Eötvös, Deák, Kemény, Vasvári, Petőfi, és másfélkét évtized alatt kibontakozott a nagyszerű reformkor. Másfél évtizedes kábulatból mintha ma is kezdene feltápászkodni a magyar társada lom. Lehet, hogy a népszavazás nem a legfontosabb kérdésekre összpontosított; lehet, hogy a sztrájkok, sztrájkolók még ügyetlenkednek; lehet, hogy azok a polgármesterek, akik - látva a kormány tehetetlenkedését - maguk keresnek új megoldásokat, nem feltétl en lesznek sikeresek; lehet, hogy ma még elvesznek azoknak a szakértőknek és polgároknak a gondolatai, akik klubokban, bizottságokban, társas körökben már lázasan keresik az ország lehetséges kiútjait. De a jégzajlás mintha már megindult volna. vissza A nemzet szendergése elnöki álmokat szül Szerző: Adrian Severin A szerzőről: román szociáldemokrata (PSD) europarlameti képviselő, egykori külügyminiszter. A román, és az európai politikai élet mértékadó politikusa, akire mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény figyel. Megjelenés helye és ideje: Jurnalul National című napilap, 2008. december 30., kedd Az újságról: Románia egyik legnagyobb példányszámú közéleti, országos napilapja Az írásról: a román sajtó egyhangú véleménye , hogy az őszi parlamenti választások egyértelmű győztese Traian Basescu román államfő. A szerző ennek kontextusában veszi górcső alá az elnök politikáját: szándékait, cselekvéseinek mozgató rugóit, annak hatásait. Miben áll „a játszmáselnök” terve? Hiv atalosan három részből: korrupció ellenes harc, a kommunizmus elítélése, és a korábbi politikai rendőrség kollaboránsaitól való megtisztítás. Valójában, a korrupció elleni harc a korruptakról, és az átmeneti időszak milliomosainak a posztátmeneti időszak m illiárdosaivá alakulásának figyelemelterelésül szolgált; a kommunizmus elítélése, a populista önkényuralmi rendszer bevezetését fedezte; a szekusok felfedése és a megtisztulás pedig egy olyan legenda volt, melynek árnyékában (tovább) előrenyomult a rendőrá llam tvs külsőségekkel ellátott igazságszolgáltatása: az intimitás megsértése, és a politikai ellenfelek meghurcolása. Ez a terv megegyezik a nemzet érdekével? Határozottan nem! Az alkotmányos rend elleni támadások, egy olyan választási rendszer kierősza kolása mely megnövelte a helyi oligarchák erejét, mely gátolja a megválasztottak kritikus gondolkodását, megkönnyítette az ország politikai megosztását (szétdarabolását), és csökkentette a törvényhozók legitimitását. A társadalom széthúzásának segítése, és a politikai pártok aláásása, a közbeszéd a populizmus vírusával történő megfertőzése, ijesztővé tette az elnöki tevékenység mérlegét: az állam, és különös képen a Parlament hiteltelenné tétele; a politikai elit kompromittálása, a nép és vezetői közötti sz akadék mélyítése; a politikaigazdasági nemzeti erő porrázúzása, egyúttal annak monopolisztikus visszajuttatása az egyes helyi oligarháknak; a civil társadalom alkalmatlanná tétele, és a társadalom szétszakítása politikai hovatartozás alapján; az államban és a pártokban egyaránt, egy új, igazi neofeudális anarchia születése (életrehívása), az igazságszolgáltatás átpolitizálása, a sajtó gazdasági alárendelté tétele, és a civil társadalmi szervezetek megsemmisítése, álruhát viselő választási ügynökké alakítás a. Így történt, hogy a román nemzet nominálissá vált – megosztottan reálissá és ideálisan közömbössé téve. A beteg tőke – nyomás alatt, vagy a globális gazdasági válság bocsánatával - menekülése, mint ahogy a munkaerő visszavándorlása, mely a külföldön meg termelt plusz értéket átváltva megengedte a makrogazdasági mutatók egyensúlyának megőrzését, mely megalkotta a növekedés illúzióját, valószínűleg végzetes ütést fog mérni. A NATO és EU szövetségeseknek nincs mitől tartaniuk. A román nemzet az euroatlanti térségben a befolyásért, és a hatalmi szerep betöltéséért vívott területen nem fog számítani. Az aktuális kormányzati felállás ügyének élharcosai a helyi vezetők, akik számára a költségvetési forrásokhoz való hozzáférés prioritást élvezett, és a pártok központi struktúráinak technokratái voltak, akik számára az ideológia nem jelent semmit, és az ellenzékiség nem része a politikai gondolkodásnak. Előbbiek azt hiszik, hogy kormányozva meggátolhatják a Cotoroceni Cézár központosító önkényuralmát. Utóbbiak p edig, hogy személyes ügyeskedésük megmenti a nemzetet a hanyatlástól. Sajnos esély van rá, hogy a történelem ismételje önmagát; természetesen megváltozott feltételekkel és személyekkel. Az utolsó megbukott Weimari Köztársaság kormányát, amely megpróbálta m egállítani a nácizmus hatalomra jutását, a „Bárók Kormányának” nevezték. A jobboldali
