Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztál ya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.06 . 8 Megosztottság mindenhol volt és van a világon. Voltak olyan korok és országok, ahol a szakadék a mai magyarországi szakadásnál mélyebb volt. Elég az 1920as évek Németországára gondolnunk, vagy Franciaországra az algériai háború idején. A mi történelmünkben is voltak a mainál mélyebb szakadékok. A hajdanvolt kurucok nemcsak szavakkal ölték egymást, mint ahogy mi tesszük manapság; 1956ban is nagyobb feszültségek robbantak ki, mint a mi mai ellen téteink. Ami persze nem azt jelenti, hogy a mai állapot ne lenne káros és szégyenteljes, és ne kellene minden erőnkkel változtatni rajta. De van itt egy bökkenő. Túlontúl sokat beszélünk a politikai/ideológiai szakadásról a szociálliberális és a konzerva tív tábor között, és aligalig veszünk észre egy ennél mélyebb és veszélyesebb szakadékot: a viszonylagos jólétben és biztonságban élő kéthárom millió ember, és a mindennapi nyomorúsággal küszködő kéthárom millió ember között húzódó mély szakadékot. Pedi g ennek az utóbbinak a léte nagyobb baj annál, mint hogy mondjuk Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc nem ül le egymással. Ez a szakadék 2009ben még tovább mélyülhet, a szegények még szegényebbek lesznek, és többen kerülhetnek a létbizonytalanság állapotába . Lehet ezt valahogy tompítani? A társadalmi igazságtalanság és a szegénység nem fátum, amin ne lehetne változtatni. Voltak máshol is nagy társadalmi ellentétek, és voltak országok, amelyek képesek voltak a megújulásra, egy igazságosabb és méltányosabb tá rsalmi rend kialakítására. Társadalmi szerződés megkötésével, hatékony társadalombiztosítás és egészségügy megszervezésével, új oktatáspolitikával és így tovább. Ehhez persze józan, felelősségteljes társadalmi szereplőkre, politikusokra, társadalmi szervez etekre, véleményformálókra, állampolgárokra volt szükség. És ezen a téren mi ma nem állunk valami fényesen. Mi lenne a legsürgetőbb teendőt? Egyet említek. Magyarországon ma elfogadhatatlanul alacsony a társadalmi mobilitás, mint akár száz éve volt. Ann ak az esélye, hogy egy szegény gyerek polgári életpályára léphessen, ma szinte alacsonyabb, mint száz éve volt. Igaz, annak idején a kis Arany Jánosnak se volt nagy esélye a fölemelkedésre. Egy isten háta mögötti faluban született, szerény körülmények közö tt élő családban. De volt egy olyan tanítója, aki kézen fogta és elvitte a debreceni kollégiumba. És annak idején gyerekek ezrei kezdtek így felfelé lépegetni a társadalmi létrán. Az 1930as években is nagyobb volt a mobilitás, mint most. A Kádárrendszer sok súlyos és maradandó kárt tett az országban, de az kétségtelen, hogy a hetvenesnyolcvanas években százezrek emelkedtek ki a proletár vagy parasztproletár létből és jutottak fel egy kispolgáripolgári szintre. Felnőtt egy első generációs szakértelmisé g is. 1989 után a helyzet rosszabbodott. Gazsó Ferenc vizsgálatai kimutatták, hogy például a Budapesti Műszaki Egyetemen voltak olyan évfolyamok, amelyekben egyetlenegy első generációs gyerek sem volt. Pedig önsorsromboló az a társadalom, amely nem tesz me g mindent annak érdekében, hogy a társadalom minden rétegéből, mélyrétegeiből is felszínre hozza a tehetségeket. Az utóbbi egykét évben szerencsére - Csermely Péter s mások hősies erőfeszítésének köszönhetően - már elindult néhány kiváló tehetséggondozó p rogram. Ma tömegek létélménye lehet, főleg a kistelepüléseken, hogy az állam magukra hagyta őket, a minimális anyagi biztonságukat sem tudja garantálni például. Magyarországon az államszervezet hatalmasra dagadt, mégis gyenge. Nem tud érvényt szerezni a törvényeknek, nem tudja megvédeni polgárait, nem tesz eleget azért, hogy életük egyszerűbb s könnyebb legyen. Nem szolgáltató, hanem bürokratikus és parancsolgató állam. Ideoda rángatja, fölöslegesen bosszantja, gyakran megalázza polgárait. S legfőképpen : tehetetlenkedik. Ebből a szempontból 2008ban javult, romlott, vagy stagnált a helyzet? Nehéz megmondani. A pénzügyi válság néhány gyors döntésre kényszerítette a kormányt, az EUs pénzek szétosztásánál is hatékonyabb ügyintézést ígérnek. De ha a szak értelemnek azt a hiányát, azt a zűrzavart és tehetetlenkedést látjuk, ami mondjuk a budapesti metróépítést vagy a kulturális főváros pécsi előkészítését veszi
