Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.10 . 11 Mielőtt bárki is szívéhez kapna („lámlám már ki se meri mondani, a bűvös szót, hogy Erdély”) tisztelettel jelzem, hogy a Bánságot, a Részeket és Erdélyt csatolták 1920ban a királyi Romániához. És, uram bocsá’ azok is magyarok, akik annak vallják maguka t és az Ókirályságban – a „regátban” élnek. Szóval, mint mindig, ezúttal is beigazolódott, a magyarok is a várható statisztikai trendek szerint viselkedtek. Vagyis az országos átlag szerint ballagtak el szavazni. Csakhogy ezen belül viszont az egységes képviselet re adták le voksukat, meglehet, hogy sokan talán nem azért, mert kifogástalannak minősítették az RMDSZt, hanem azért, mert saját sorsu(n)król racionális döntést hoztak. Ilyen konstellációban viszont már egészen más olvasata van a romániai magyarok közös ségi szintű viselkedésének és hangulatának. Például, értelmezhetem úgy is a dolgokat, hogy ezúttal nem a lelkesedéstől könnybe lábadt szemmel, hanem igen tudatosan született közösségünk választási jogával élő tagjai által az ítélkezés: kikre ruházza (és kikre nem bízza) a döntés felelősségét? Ugyanis volt alternatíva… C. Mi a kínos? A kérdés, avagy a válasz? A helyzetfelméréshez adekvát kérdésekre kell válaszokat kapni. Régi aranyköpés, hogy nincsenek kínos kérdések, csak kínos válaszok. (Esetenkén t persze a hallgatás vagy elhallgatás a legkínosabb válasz.) Vagyis elsősorban azt kell önmagunkkal tisztáznunk, hogy elviseljük vagy sem az olyan kérdéseket, melyekre a válaszadás esetleg kínos is lehet? Ha elviseljük „az olyan kérdéseket”, akkor képe sek vagyunk kínos válaszokat is adni és elgondolkozni a válaszokon? Képesek leszünk Uniós tagságunk (magyarán: NyugatEurópához csatolásunk) adta lehetőségeinkhez méltó kérdéseket feltenni és választ adni? Képesek leszünk a „glokális” gondolkozásmód fo rtélyait elsajátítva, versenyképessé tenni közösségünket, úgy, hogy közben a napi tűzoltás ne cél, hanem eszköz legyen? (A parázsló hamu fölött, még bőven lehet eztazt sütögetni is.) Képesek leszünk az egységesülő európai közigazgatási térben önkormányz ataink által is versenyképessé lenni? És itt vissza kell térnem ahhoz a tényhez, hogy közösségünk az országos (tehát romániai) átlaghoz igazodó viselkedése, a közösség tagjainak viselkedéséből ered. Vagyis: a romániai statisztikai átlagnál se jobbak, se rosszabbak, se okosabbak, se butábbak, se tisztességesebbek, se tisztességtelenebbek nem vagyunk. (Szabadjon emlékeztetnem mindenkit arra, hogy midőn botrány tört ki, mert a tanügy az iskolafelújításra szánt központi pénzeknek kevesebb, mint egyötödét vol t képes elkölteni, a közbeszerzés szabályai szerint, bizony a magyar önkormányzatok és a magyar iskolák is az átlagot teljesítették.) Persze, mostantól kezdve ilyen gondok nem lesznek. Legalábbis magyar berkekben nem. Ez a kormányzat a magyarokat megkímé li majd, a költségvetési pénzek szabályszerű elköltésének gondjaitól. De vissza a statisztikai átlaghoz. A megújult Nemzeti Megmentési Frontban (egy nemzedék nőtt úgy fel, hogy már erről sincsenek, hála a Fennvalónak, emlékei) a helyi kiskirályok (Mazăre , Nicuşor Constantinescu, Vanghelie, Oprişan, Dragnea, Flutur és a többiek), vagyis az egyéni választókerületekben megválasztott megyei vezetők az
