Reggeli Sajtófigyelő, 2009. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-01-07
MeH Nemzetpolitikai Ügy ek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 01.07 . 28 magam által megszabott mérce elég magasan van – zokon is veszik néha tőlem ezt a munkatársaim – ugyanakkor azt hiszem, Romániának és a mi közösségünknek is olyan európai politikusokra van szüksége, akik nem feltétlenül az európai politika sztárvonalába akarnak kerülni, hanem készek arra, hogy a babra munkát is elvégezzék. Amennyiben konokul véded és megjeleníted, népszerűsíted a saját közösséged érdekeit, lehet nem lesz mindenki a barátod az Európai Parlamentben, ahogy a bizottságodban, a környezetedben sem, mert barátokra legkönnyebben úgy lehet szert tenni, hogy átveszed másnak a véleményét, és nem a sajátod mellett tartasz ki. Tehát az aprómunkát is vállalni kell. Én remélem, fel vagyok rá készülve, s amit még nem tudok, abba beletanulhatok. vissza Tiszta képhez tiszta célt Erdélyi Riport 2008.01.08. Kétségtelen, hogy a politikai helyzet az óév utolsó napjaira egyértelművé vált Romániában. A kép tiszta, ha nem is feltétlenül tetszik. Megalakult egy új koalíció – ma már mindegy, hogy miként, miért – , méghozzá több min t kétharmados többséget maga mögött tudva. A részletkérdéseket, mégoly izgalmas volt is, hogy mikor, ki, kivel tárgyal, 2008cal együtt elbúcsúztattuk. Ha pedig előre tekintve inkább arra gondolunk, hogy ennek az új többségnek az idén nehéz – szociális sze mpontból még nehezebb – döntéseket kell meghoznia, akkor azt mondhatjuk, ehhez kell is az erős háttér. Hogy a választási ígéretek zömét nem tudják betartani, ha akarják, akkor sem, ezt már a kampány heteiben tudni lehetett. Ettől függetlenül az ellenzék ma jd nyilván hangosan számon kéri ezeket az ígéreteket, melyek bizonyosan simábbá tették a hatalom felé vezető utat az új többség számára. Az ellenzéknek ez a dolga, a választónak pedig az, hogy mindent elhiggyen, s félő, hogy jöhetnek olyan rossz idők is, a mikor az istenadta nép nosztalgiával tekint majd a Tariceanukorszak „békeéveire”. Hogy miként alakulnak a választói preferenciák, arról fél éven belül meg is bizonyosodhatunk majd az EPválasztás alkalmával. A korábbi évekkel szemben az jelent további lén yeges különbséget, hogy az államfő – némelykor még a látszatra sem ügyelve – gyakorlatilag ellenőrzése alatt tartja a kabinet működését, maga Emil Boc afféle első miniszterelnökhelyettesi szerepre kényszerült. Nagy kérdés, hogy ezt a különös szimbiózist m eddig lehet konfliktusmentesen folytatni. Működtethetőe így az ország, amikor a törvényhozás ellenőrző szerepe is jobbára formális lesz? A tiszta kép alighanem érvényesül majd akkor is, amikor a hatalom alsóbb szintjein is sor kerül a személycserékre, kez dve az államtitkároktól, le egészen az egyes helyi intézmények vezetőiig. A szocdemek és a liberálisdemokraták osztozkodása – legalábbis a nyilvánosság előtt – egyelőre zökkenőmentes volt, persze van bőven mit kiosztani helyi szinteken is, jut is, marad i s. Különösen az ellenzéki létet megelégelő szocdemek várják nagyon, hogy végre helyzetbe kerüljenek. Ezzel párhuzamosan az alsóbb szinteken lezajló változások nyomán várható, hogy igen sok magyar tisztviselő, tisztségviselő kerül… ha nem is az utcára, de m ondjuk így, új helyzetbe. Ahogy maga az RMDSZ is merőben új helyzetbe kerül, ideje lenne mielőbb dönteni a hogyan, miért, merre, kivel továbbról. A világ nem dőlt össze, utólag már nincs sok értelme azon töprengeni, hogy jó lett volnae elfogadni Bocék meg alázó ajánlatát. Erdély mint politikai színtér szerepe Bukaresttel szemben egy időre biztosan felértékelődik, remélhetőleg nem végtelen és terméketlen belső viták formájában. A cél, mint minden más ellenzéki párt esetében, egyszerű: politikai eszközökkel m egbuktatni a hatalmon lévőket. Máris lehet nekilátni. vissza Számíthatunk Basescura Erdélyi Riport 2009.01.08. Simon Judit Gazdag volt a karácsony: hozott koalíciót és kormányt, miniszterelnököt és új tárcavezetőket, no é s teljesült az államfő álma: hatalmas, számára kedvező többséggel rendelkező törvényhozás, demokrataliberális kormányfővel. Szóval, „odafenn” minden a legjobban alakult, „idelenn” viszont csak tátjuk a szánkat és nem hiszünk a szemünknek. A tavalyi év egy ik utolsó tévés politikai beszélgetős műsorában az elemzőnek elállt a szava. Szó szerint. Nem tudott mit mondani arra, hogy a két, eddig ádáz ellenfél testvériesen felosztott mindent, ami osztható, és még azt is, ami nem. Merthogy a felső- és alsóházi bizo ttságokat is felosztották egymás között a demokrataliberálisok és a szociáldemokraták. Úgy gondolták, sokkal egyszerűbb lesz a munka meg az élet, ha bizottságok szinte leképezik a tárcákat. Kellemetlen, hogy a törvényhozásban még két párt ül, meg a kisebb ségek is alkotnak egy frakciót a képviselőházban, mert nekik is kellett bizottsági helyet jutatni. Utóbbiakkal nem lesz sok gondja a kormánynak, mert általában a végrehajtó hatalomnak adnak igazat. A PNL és az RMDSZ már több fejtörést okozhat, kaphat hát
