Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 29 . 13 UFF új vezetőséget választott. Ekkor szavaztak bizalmat nekem, én lettem az UFF elnöke. Nagy Páltól vettem át a tisztséget, aki tíz évig, 1993 óta volt a szervezet vezetője. Mellette sok ideig voltam alelnök és ügyvezető elnök is. Eldöntöttük, hogy nem akarunk részt venni a helyi és országos politikai csatározásokban, civilként szeretnénk eredmén yesek lenni, minél közelebb kerülni a fiatalokhoz. Az ő igényeiknek megfelelve próbálunk számukra is érdekes tevékenységeket véghezvinni. Az aktív tagságunk nagy része középiskolás, őket is belevonjuk a nekik szóló rendezvények szervezésébe. A vezetőség vi szont már nagyrészt egyetemet végzett fiatalokból tevődik össze. A nagy tömegrendezvényeink a középiskolásokhoz szólnak, de vannak a felnőtt fiatalokhoz szóló tevékenységeink is: például az udvarhelyi szobrokról tartott előadások, a KEDD ifjúsági lap vagy a Laterna Magica filmklub. Sőt, az előbbiekre a nyugdíjasok is eljárnak, ez közelebb hozza egymáshoz a generációkat. Sikeresnek mondható a nyolcadikosokat pályaválasztásra felkészítő Sulibörze is, amelyet az iskolapszichológusokkal közösen szervezünk immá r harmadik éve. Tőlünk vették át az ötletet Csíkszeredában, Gyergyóban is. A program másik része pedig a Pályabörze, amely már a végzős középiskolásokhoz szól. Ugyanakkor az is hozzájárul sikerünkhöz, hogy az egyetlen ifjúsági szervezet vagyunk az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek között, amely saját ifjúsági házat működtet, és tart fenn saját forrásokból. 1995ben ugyanis sikerült egyezséget kötnünk a várossal. Visszaadtuk a városnak az ifjúsági házat, majd a tanács visszaadta nekünk koncessziós szerződé ssel, hogy azt mi adminisztráljuk 99 évig. – Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a MITtel? – A MITtel MAKOSZ tagsági alelnökként kerültem kapcsolatba. Akkoriban Ráduly Róbert volt a MIT elnöke. Már akkor elég színes volt az ifjúsági szféra ahhoz, hog y belső konfliktusok keletkezzenek. Az emberek közötti nézetkülönbségek, a dolgokhoz való különböző hozzáállás jelentették a fő konfliktusforrást. Voltak olyan szervezetvezetők, akik a szervezet érdekeit helyezték előtérbe, voltak olyanok, akik az egyéni érdekeiket, karrier- lehetőséget látva a MITben. Ráduly Róbert képviselővé való választása jó példa volt arra, hogy a MIT akár ugródeszka is lehet a politikai karrier felé. Voltak, akik ebben fantáziát láttak. – Hogyan viszonyultak a tagszervezetek a MI Thez? – Voltak konfliktusok, például abból adódóan is, hogy a MISZSZ érdekes helyzetben volt, mivel a MIT létrehozásához a MISZSZnek kellett feladnia bizonyos jogköröket. ’90től ’95ig ugyanis a MISZSZ volt az, amelyik az ifjúság és az RMDSZ közötti ka pcsolatot lebonyolította. Az RMDSZszel való kapcsolat azonban mindig terhes volt, ha másért nem, akkor amiatt, hogy a fiatalok radikálisabbak voltak, de egy csomó jogkörrel járt: az SZKTn, SZETen, a különböző IKAszaktestületekben való részvétellel. A M ISZSZ ezen jogköreit átadta a MITnek, hogy kiszélesedjen az ifjúság képviselete: akkor kerültek be a diákszervezetek, a középiskolások, egyházi szervezetek és egykét szakmai csoportosulás, mint az Állampolgár Menedzser Egylet vagy az IFINET. Ugyanakkor t ermészetes volt, hogy a MISZSZ a MITben meghatározó tényezőként kívánt jelen lenni. A MISZSZ és a MAKOSZ vezetői között voltak konfliktusok. Már akkor vita volt amiatt, hogy a MAKOSZt, mint a középiskolások szervezetét, középiskolások vezesséke, vagy a középiskolát már elvégzett fiatalok. Én akkor voltam elnökségi tag a MAKOSZban, amikor volt Öregek Tanácsa, és a szervezet gyakorlati feladatait nagymértékben Borboly Csaba látta el. Ő természetesen már nem volt középiskolás. A vezetőség eredményesen tudo tt lobbizni annak érdekében, hogy minél több képviseletet szerezzen a MAKOSZnak az SZKTn, az Illyés Közalapítvány ifjúsági szaktestületében, de ezeknek a képviselőknek nem sok közük volt a diákokhoz. Mivel a szervezet középiskolásokat képviselt, sokaknak visszás volt, hogy nem a diákok vesznek részt a döntésekben. Én akkor alelnökként azt támogattam, hogy a középiskolások kapjanak képviseletet például az SZKTban. Én egyszerre voltam MAKOSZalelnök, és aktív UFFtag, ami abból a szempontból furcsa volt, h ogy már akkor megvoltak a konfliktusok az UFF vezetése és a MAKOSZ vezetése – Nagy Pali és Borboly Csaba között. Kapcsolatban lehettem az egyik típusú csoportosulással is, és a másikkal is. A MAKOSZban elég rövid karrierem volt: az elnökségben volt az Öre gek Tanácsa révén Borboly Csaba, és folyamatosan érzékelhető volt, hogy ő pár évvel idősebb a többségnél, befolyása alatt tudott tartani mindenkit, és ő irányította az egész szervezetet. Azok az ötletek, amelyek nem az elnökségben lévő baráti társaságtól s zármaztak, nem igazán tudtak érvényre jutni. Nekünk is voltak elképzeléseink, de nem tudtunk hatást gyakorolni a többiekre: a többség azt az irányvonalat követte, amit ők meghatároztak. Ezért nekem rövid idő után nem is volt már motivációm, hogy ott bármit is tevékenykedjem. Lehet, hogy emiatt a legrosszabb módszert választottam egy idő után: nem csináltam semmit. Ezáltal ki is vonultam a szervezetből, és az UFF irányába kezdtem érdeklődni. Kapcsolatba kerültem a MISZSZel is. Középiskolás fejjel már eljárt am küldöttgyűlésekre. Látszott a különbség: amíg a MAKOSZ az elnökségben élt, és a tagsággal nehéz volt a kommunikáció, addig a MISZSZben a tagszervezetek voltak az erősebbek, nem volt nagy
