Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 29 . 14 igényük egy központosított elnökségi rendszerre. Az elnökségnek c sak koordinálnia kellett a tagszervezeteket. Ezek életképesek voltak önmagukban is, a tevékenységükhöz nem igényeltek felső beavatkozást. – Miben tetőződött a MIT és a MAKOSZ közötti konfliktus? – Kitört egy botrány, nem is tudom, pontosan hányban volt az, amikor bizonyos levelek kerültek napvilágra: ezekből kiderült, hogy a MAKOSZ vezetésében a pénzek elosztásánál problémák vannak. A MIT elnöksége akkor úgy döntött, hogy kizárja a MAKOSZt és a köréje csoportosuló szervezeteket – ez tulajdonképpen az ÁM Ét jelentette. Öt embert megnevezett, akikkel nem akart többé kapcsolatban maradni: Borboly Csabát, Grünstein Szabolcsot, Kolti Ágostont, Korodi Attilát és Kovács Richárdot. Nem akarok ebbe nagyon mélyen belemenni, mert nem is voltam jelen a döntésnél, és ebből később becsületsértési perek születtek. A MIT vezetősége nem akart eljárást indítani a dokumentumok alapján az akkori MAKOSZvezetők ellen, csupán kizárta őket. A médiában viszont megjelent a történet, a másik fél pedig egy idő után pert indított, h ogy igaztalanul vádolták őket. – Az RMDSZszel szintén szakításhoz vezettek a nézeteltérések. Mi volt a konfliktus alapja? – A MAKOSZ kizárása után a MIT továbbra is jelen volt az RMDSZ partnerszervezeteként, viszont folyamatosan azt tapasztaltuk, hogy az SZKTn való részvételünket is próbálták befolyásolni. Egy idő után már nem fogadta el az SZKT, hogy a MIT saját küldötteket küldjön, hanem az RMDSZ elnöksége befolyásolni kívánta a tanácsot, hogy a saját helyeire kiket küldjön az SZKTba. Ennek az volt az oka, hogy a MIT általában a belső ellenzékhez kapcsolódott, a határozottabb fellépést szorgalmazta, például a Bolyai egyetem ügyében is. Konfliktus született abból is, amikor, a kölcsönösség vélt jogán, az RMDSZ bele akart szólni helyi szinten az ifjúsá gi szervezetek döntéseibe, részt akart venni azoknak döntéshozó testületeiben. Mi azt mondtuk, hogy bocsánat, de mi köze az RMDSZnek a mi döntéshozó testületeinkhez? Ha mi társulunk partnerként egy szervezethez, és az biztosít számunkra egy helyet, szó ni ncs arról, hogy neki kellene elmondania, hogy mit csináljunk a szervezetünkben! A MIT partnere volt az RMDSZnek, és az ifjúsággal kapcsolatos programokat, projekteket, elképzeléseket kellett volna megvalósítania, képviselnie kellett a fiatalságot. Ott bor ult fel az egész, amikor az RMDSZ elutasította a MIT SZKTképviselőinek tisztújítását. A MIT ugyanis elhatározta, hogy azokat az embereit, akik az RMDSZben alkalmazottak, tisztséghez jutottak a szövetségben vagy általa, kivonja a képviseletből, hogy megsz üntesse a befolyásolhatóságukat. Én nem voltam SZKTtag, tehát pontos adatokkal, nevekkel nem szolgálhatok. – Jó vagy rossz döntése volt a MITnek az RMDSZszel történő szakítás? – Ez azóta is vitatható. Bizonyos szempontból jó volt, bizonyos szempontbó l rossz. Ha megtörtént volna az, amit kértünk, hogy ne „segítsenek” minket, csak hagyjanak dolgozni, akkor egy sikeres döntésről beszélhetnénk. Ennek épp az ellenkezője történt: az RMDSZ párhuzamosan létrehozta a saját ifjúsági szervezetét azoknak az ember eknek a vezetésével, akiket a MIT kizárt a soraiból erkölcsi problémák miatt. Megalkottak egy szervezetet felülről, amelynek semmi alapja nem volt alulról. Létrehozták a helyi egyeztető tanácsokat. Ott voltam az udvarhelyszéki egyeztető tanács létrehozásán ál: derék emberek voltak mind, akik ott voltak, csak éppen semmi közük nem volt az ifjúsági szervezetekhez. Voltak fiatal RMDSZvezetők, voltak fiatal polgármesterek, fiatal egyházi személyek, de nem volt a hátuk mögött, és mai napig sincs valós, élő ifjús ági szervezet, hanem egy faluban a fiatal RMDSZtanácsos jelenti az ifjúsági szervezetet. Ez távol áll attól, amit mi építettünk ki tizenöt éven keresztül. Ezeknek a fiktív szervezeteknek a segítségével nagyon gyorsan létrehoztak egy úgymond ifjúsági szerv ezethálót, amiben azonban nincs tartalom. Mint annak idején a MAKOSZ esetében, itt is felülről, egy erős elnökség, erős pénzügyi támogatással rengeteg programot szervez. – Az UFF is ekkor szakított a helyi RMDSZszel? – Hamarabb, azt hiszem már ’98ban szakítottunk az udvarhelyi szervezettel, majd 2000ben az udvarhelyszékivel. Még részt vettünk 2000- ben az RMDSZ társszervezeteként azon a gyűlésen, amelyen a parlamenti képviselőjelölteket jelölték, amikor egy vitatható szavazat döntött Verestóy szenát or javára Kolumbán Gábor ellenében. Ezt követően léptünk ki. Már azon a küldöttgyűlésen is olyan szervezetek képviseletében vettek részt emberek, amelyek nem is léteztek. Attól a perctől kezdve, hogy elhatároztuk, elegünk van a helyi politikai csatározások ból, kiléptünk az RMDSZből helyi szinten, majd széki szinten is, s azóta egyáltalán nem veszünk részt a vitákban. Itt Udvarhelyen akár naponta is lehetne bármelyik oldal mellett vagy ellenében érveket felhozni, mert itt tíz éve naponta kampány van. Ám nin cs értelme az egésznek: olyan szinten van ez a vita, hogy, amennyiben szervezetünk – de bármilyen szervezet – belebonyolódna, bemocskolná magát.
