Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 22 . 16 Ehhez idő kell, és ezt tudomásul kell venni, hogy egy hoss zadalmas folyamat elé nézünk. Magyarán, nem egykét évig fog tartani. Az újabb választások elodáznák Szerbia EUs csatlakozását - Egyre többen emlegetik az újabb választások lehetőségét Szerbiában. Ez befolyásolhatjae az ország csatlakozását? - Ha Szerbiáb an ismét parlamenti választásokra kerülne sor, az nyilvánvalóan hosszú szünetet idézne elő az EUs integrációban. Ez óriási felelőtlenség lenne jelen pillanatban, hiszen a kormánykoalíciónak parlamenti többsége van, amely minden szempontból támogatja az in tegrációt. Ráadásul az ellenzék soraiban is vannak olyan politikai erők, amelyek a csatlakozást segítő jogszabályokat megszavazzák. Épp ezért óriási felelőtlenség lenne a kormánykoalíció részéről, ha most újabb választásokra törekedne. Ez fél, vagy akár eg y évre is elodázná a schengeni fehérlistára való kerülésünket, vagy a tagjelölti státus megszerzését. vissza Kép és szöveg: Ternovácz István Van megoldás Felvidék.ma 2008.12.21. Eléggé abszurd helyzet, hogy a magyars zlovák viszony legkényesebb pontja az eltérő történelemfelfogás. Holott gazdaságban, európai politikában, a többi szomszéd országhoz való kapcsolatok intenzitásában nincs jelentős eltérés a két ország között. És lényegében a lakosságok magatartása, felfogása is feltűnően hasonló, legalábbis így látnak bennünket „kívülről”. Az az ezer év, amit a Kárpátmedencében együtt töltött a két nép, mindmáig nem zárult le olyan megnyugtatóan, mint pl. a magyarok és horvátok közötti hosszú, és egy átmeneti konfrontációtól eltekintve békés szimbiózisa. Ig en, mondják erre a hozzáértők, de ott nem maradt akkora magyar nemzetiség, mint Szlovákiában, a horvátok pedig a Jugoszláviából történt kivonulásukat nem kötötték össze a 800 éves magyar dominancia elleni prolongált duzzogással. Örülnek a függetlenségnek, magyar fogalmak szerint szinte „ötvenhatosan” erős a nemzeti összetartás, és most már reálisan mérik fel a teljes múltjukat. Nem ez lenne kívánatos Szlovákia számára is? Ehhez első lépésként el kellene érni, hogy a szlovák közvélemény, elsősorban az európ ai színvonalú értelmiség, előítéleteiket leküzdve megpróbálja megérteni és elfogadni: Magyarországon ma nem létezik olyan, félig is komolyan vehető politikai vagy társadalmi erő, amely akár egy négyzetméternyi terület visszacsatolását is igényelné Szlováki ától. És ennek oka korántsem az, hogy már elég régóta hatályban van a két ország közötti alapszerződés (amit magyar részről jó páran minősítettek sikertelennek, miután a szlovák fél nem mondott le benne a beneši dekrétumok alapvető emberi jogokat sértő nem zetiségi diszkriminációjáról). Hanem, mert a magyar társadalom elsöprő többsége igenis realista. Tudjuk, hogy nincs ma olyan erő Európában, amely a legcsekélyebb határmódosítást is támogatná. És ki hozna ostoba kalandokért értelmetlen áldozatot? Abban vi szont kezd ritka egyetértés kialakulni Magyarországon, hogy a Szlovákiában maradt, a lakosság 10 százalékát elérő, 500600 ezres magyar kisebbséget – igenis megilletik az összes, Európában már polgárjogot nyert kollektív nemzetiségi jogok. Amelyek DélTiro ltól Katalóniáig jó néhány évtized alatt, nem kevés konfliktus árán alakultak ki. Miért nem lehet ugyanezt érvényesíteni a magyarszlovák relációban is? A magyarázat sokrétű. Egyrészt Szlovákiában ma még sokan hamis történelmi sztereotípiákban élnek és go ndolkodnak. Eléggé elterjedt például az, hogy a magyarok harcias, duhajkodó urakként, a ravasz német polgárok segítségével hosszú évszázadokon keresztül helóta sorban tartották a szegény, jóravaló, ugyanakkor szorgalmasan dolgozó szlovákokat. Ők azonban tú léltek minden ármányt és megpróbáltatást, és most végre uralkodóvá válhattak saját hazájukban. Mondani sem kell, mennyire nem állja ki a történelmi tények próbáját a fenti narratíva. Mert a duhajkodó urak legalább olyan számban voltak szláv eredetűek, mint magyarok vagy németek, másrészt a történelmi Felvidéken sok száz éven keresztül szorgalmasan dolgozó nép legalább annyira volt magyar nyelvű, mint szláv. Másrészt, a szlovákok között még mindig hatásos az a magyarellenes érzelmekre és zsigeri félelemre rájátszó pszichikai nyomás, hogy „ne adjunk nekik semmiféle autonómiát, mert akkor épp úgy elválnak tőlünk, ahogy mi
