Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 22 . 17 tettük a kilencvenes évek elején a csehektől”. És emiatt erőltetik minden lehetséges eszközzel a nyelvi asszimilációt, mert úgy gondolják, csak a teljes szlováknyelvűség lehet garancia az elcsatolás ellen. Nos, ezek ellen a mindkét népre káros sztereotípiák ellen kellene hatékonyan fellépniük mindazoknak, akik fontosnak tartják, hogy Szlovákia minden lakosa számára biztosítsák az emberi jo gokat, benne a nemzeti önazonossághoz való jog gyakorlásának lehetőségét. Amely kompakt területen élő nemzetiségek esetében nem csak egyéneket, hanem kollektívákat is megillet. Márpedig a Nyugat- és KözépSzlovákiában lakó magyar lakosság minden kétségen f elül ilyennek számít. A kibontakozást most két úton kellene szorgalmazni. Egyrészt mindkét ország kormányának (de önkormányzatainak is) céltudatosan kellene segíteni, hogy a határ túloldalán adódó lehetőségek kihasználásából mindkét ország polgárai profi tálhassanak. Tudjuk, járnak át naponta buszok munkásokkal, meg jelentkeznek át vállalkozások a kedvezőbb adózás miatt, de ezeknél jóval nagyobb tartalékok szunnyadnak még a határon átívelő együttműködésben. A részletek érdekében tessék a helyi lakosokat fa ggatni, tudják sorolni a sokszor kifejezetten szégyenteljes akadályokat, amelyek pedig könnyedén legyőzhetők lennének. A másik dolog már keményebb dió, mert a fejekben kellene változást előidézni. Ennek jegyében kellene megírni az ezeréves magyar (benne a szlovák) történelem mindkét oldalon egyformán vállalható verzióját. Igazi úttörő munka volt ebben a vonatkozásban Dušan Kováč történész 1998ban Prágában publikált Szlovákia története című műve, amelyet 2001ben magyarul is megjelentetett a pozsonyi Kalli gram Kiadó (szinte minden kiadványuk a szlovákmagyar egyetértést szolgálja). Ez a mű mondja el először a szlovákoknak a történelmi Magyarországon, majd Csehszlovákiában megélt történetét. Ezen az úton kellene továbbhaladni, sok részletkérdés őszinte feltá rásával és elmagyarázásával – mindkét oldal számára. Mert nehogy azt higgyük, hogy a magyar fejekben nincsenek tévhitek. A határ magyar oldalán főleg azt kellene végre megérteni, hogy a történelmi Magyarország épp olyan nyelvinemzetiségi konglomerátum vo lt, mint sok évszázaddal ezelőtt, a területükre került népekkel, Franciaország, Anglia, vagy Spanyolország, Csak ott többékevésbé egységes, nagy nemzetek alakulhattak ki, a Kárpátmedencében viszont ezt megtagadta tőlünk a történelem. Ezért hagyjuk is abb a egymás vétkeinek listázását, és törődjünk inkább azzal, hogyan tudnánk valódi európaiként egymás mellett élni. Egymás érdekeit kölcsönösen figyelembe véve, sőt: elősegítve azok érvényesülését. Ehhez azonban a szlovákoknak is úgy kellene elfogadniuk a DélSzlovákiában élő jelentős magyar nemzetiséget, mint például ahogy a finnek elfogadják a Baltitenger déli sávjában megmaradt – már csak az összlakosság 6%át kitevő – svéd kisebbséget. Akik jól érzik magukat Åland szigetén saját, svédnyelvű kis parlamentj ükkel, még csak eszükbe sem jut visszatérni az anyaországhoz… vissza Stadler János, ÍróDeák kör, HVG Csáky Pál: Boldogabb évet Felvidék.ma 2008.12.21. Hektikus év áll mögöttünk. Sok mindenen kellett keresztülmennünk: külső támadásokkal szemben kellett védekeznünk, belső megosztási kísérleteket kellett elhárítanunk. Hála Istennek, megvagyunk. Ha bárki két évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy Szlovákia 2008ban, NATO- és EUtagként ilyen mélyre süllyed, bizonyára egyik ünk sem hitte volna el. Annál fájdalmasabb számunkra ez a történet, mert mi nem ezt akartuk. Mi építkezni szeretnénk, nyugodtan, megfelelni a kor kihívásainak – s nem primitív belső és külső vitákba bocsátkozni. Ám a sors kegyetlen: újabb és újabb felesle ges csatározások elé állít bennünket. Ám amíg 2008ban még megengedhettünk magunknak a külső és belső torzsalkodásokat, 2009ben és 2010ben ez már elképzelhetetlen. Ez a két év ugyanis a választások éve lesz, amelyektől újabb 45 éves sorsunk függ. Ha ro sszul fogunk politizálni, ha nem tudjuk elvinni támogatóinkat a választási urnákhoz, akkor a helyzetünk akár romolhat is. Márpedig mi nem ezt akarjuk. Mi azt szeretnénk, ha magyar nemzeti közösségünk újra tanújelét adná életképességének. Ha példát mutatn a Magyarországnak és a világ magyarságának, hogy képes összefogásra, van ereje megvívni a jövő csatáit. Ha felmutatná, hogy nem puhult el, helyi, megyei, országos és európai szinten képes megújulni és hatékonyan cselekedni.
