Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-20
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 20 . 25 De mégis hiszem és tudom, hogy ebben a hazában, Kocsis Zoltán és Fischer Iván vezényelnek, Ránki Dezső zongorázik és Perényi Miklós gordonkázik. E honnak Kertész Imre és Esterházy Péter, Závada Pál és Spiró György, Nádas P éter és Rakovszky Zsuzsa írnak Magukfajta szavakat. Kornai János és Surányi György közgazdasági gondolatai és tettei hitelesítik - van Magyarország. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Schweitzer József főrabbi, no meg Ackermann Kálmán pilisszentkereszt i plébános istene néz le ránk, hívőkre és istentelenekre: Magukfajta, sárga csillagos, zsidó, cigány, oláh, tót, sváb, mégis magyar, az emberek meggyalázott Istene. "Istenem, milyen gyönyörű világaid lehetnek még, ha ezt a szépséges Földet a gyilkosoknak é s a tolvajoknak adtad." (Szép Ernő). Emlékszem, kedves Asztrik, hogyan szóltál az oltár mellől a magyaróvári templomban: - "Ne feledjük, hogy először emberek vagyunk, gyarlók és egyenlők Isten előtt. Másodszor keresztények, szeretetben és megértésben Krisz tusban. És csak harmadszor magyarok, nem azért, hogy ezzel büszkélkedjünk, hanem, hogy elvállaljuk ezt a nehéz sorsot." Millió és millió Magukfajta magyar nem kér a Magunkfajtából. Építői és nem rombolói vagyunk s leszünk ennek a hazának. Ez az ország töb bé nyilas tömeggyilkosok és eszmei örököseik országa nem lesz. Ez a haza többé rasszista Magunkfajták hazája nem lesz. E hon nem gázmesterek hona. Ez az otthon a mi otthonunk. Sokszor rút, hazug, ellenszenves, törpe, mindig bírált, egyszer áldott, százszor elátkozott, de a miénk. Nevünket, címünket, telefonszámunkat jól ismerte már a Kádárkor hatalma. Akkor is ott álltunk. Könyveinket megírtuk, szavainkat elmondtuk, tetteinkért feleltünk és felelünk. Nem félünk. Ha Csurka idején azt írtam, hogy nyugodtan c somagoljatok ki, s tegyétek föl bőröndjeiteket a szekrény tetejére, most újra leírom. Rossz idők vannak, még rosszabbak jönnek. Minden Magukfajtára, ránk, szükség van itt. "Szép, napsütött sirály repült átal a Duna felett." - írta bőröndjén ülve Szép Ernő. "Komolyan meglepett, hogy nem ejt bombát." vissza Lengyel László, közgazdász, közíró Államok és kisebbségek 2 Az európai egyesülés minden bizonnyal a felvilágosodás gyermeke, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az univerz alista tendencia ellentéteként meg kellett jelennie egy antiintegrációs vagy éppen dezintegrációs romantikának is. Konrád György| Népszabadság| 2008. december 20.| A Balkánra nézve ezt a romantikát láttuk működés közben, a homogén nemzetállam ideológiája ként, s ugyanezt látjuk békésebb, háborút kirobbantani nem tudó alakban, mérsékeltebb, de nem elhanyagolható veszélyességgel Közép- és KeletEurópa más térségein. Ha ebben az összefüggésben DélkeletEurópáról beszélünk, aránylag kevesebb szó esik Romániár ól és Bulgáriáról, mivel ezekkel nincsen különösebb baj, nem estek szét, nem adták át magukat polgárháborús hajlamoknak, a vezető többségi nemzet státusza nem rendült meg, és többségi alapon legföljebb egyes régiókban vitatható, ezért az érdekeltek között csupán politikai síkon maradó vita zajlott, amely némely esetben megegyezéshez is vezetett, és nem élesedett fegyveres összecsapásig. A jugoszláv társadalom nem volt elmaradottabb, mint a szomszédai, de nem volt egyértelműen többségi nemzet, és a szerb ne m volt akkora, hogy az lehessen, az együtt élő hasonló nyelvű nemzetek azonosították a demokráciát a népszavazással a különválásról. A federációt kényszermegoldásnak tekintve az egyes tagköztársaságok többségi nemzetei létrehozták a maguk elkülönülő nemzet államát, olyanképpen, ahogy az egykori Dunamonarchia nemzetei nacionalista utódállamokra oszolva egymás között felosztották a Habsburg birodalmat. A nacionalista fegyveresek és a nagyhatalmi intervenció a népeket elkülönítették, új többségeket és kisebbs égeket hoztak létre, és ez utóbbiak helyzetét olyannyira megnehezítették, hogy önként vagy kényszerből sokan elhagyták lakóhelyüket, szülőföldjüket, otthonukat, munkájukat és javaikat. Ezek a kisebbségi kérdések a nemzetállamok krónikus betegségei, amelye kből addig nem tudnak kigyógyulni, amíg a konfliktusokat nem sikerül méltányosan rendezni. Amíg a nemzeti önkorlátozás eszméje teret nem nyer, 2 a szöveget Tim Wilkinson fordításában Konrád György 2008. december 11én Brüsszelben, az Európai Parla ment üléstermében olvasta fel az európai szociáldemokraták szemináriumán, amelynek ez volt a címe: Nacionalizmus, populizmus és a kisebbségek.
