Reggeli Sajtófigyelő, 2008. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-12-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.1 2 . 16 . 44 RMDSZpártiak által vezetett tagszervezeteink is, ez mégsem jelentett akadályt a szervezeti együttműköd ésben. Sikerült ezt a problémát jól kezelnünk, s a kilépés sem hozott különösebb gondot. – Hogyan született meg a végső döntés, és konkrétan mikor, hogyan zajlott le az SZKTból való kilépés? – Érdemes lenne az akkori jegyzőkönyveket fellapozni, mert így mindenki saját szája íze szerint értékelheti az eseményeket. Az biztos, hogy nem lett volna problémás a döntés, ha az OMDSZ akkori (újdonsült) vezetői a már leköszönt Vass Levente vezetésével nem próbálják megakadályozni oly módon, hogy nem jöttek oda idő ben, holmi autós problémákra hivatkozva, majd megkésve, számomra hiteltelen pátosszal próbáltak jobb belátásra téríteni. Egyébként nem az SZKTból léptünk ki, hanem az RMDSZből, amit egy világos nyilatkozatban meg is indokoltunk. Ezt megelőzően többször i s jeleztük nyilvánosan azt, hogy ilyen bánásmód mellett ez lesz az egyetlen választásunk, de Markó Béláék mintha direkt erre a pillanatra vártak volna. Sokszor nehezményeztük az SZKT és a SZET sóhivatal, szavazógép jellegét is. Azóta sem változott semmi, s őt még laposabb lett, olyannyira, hogy az akkor minket kiebrudalók most farizeus módon hiányolják a belső ellenzéket! Az a szégyenteljes SZKTülés úgy zajlott le, ahogy a Krónika is megírta. Választott RMDSZvezetők hazudták szembe közösségünket. Komoly, n yakkendős, egyetemet végzett szenátor bácsik a többség sunyi hallgatása mellett kitették szűrünket az SZKTról, úgy, hogy Szepessy úr a mundér becsületének védelmében majdnem tettlegességig jutott. Szánalmas egy társaság volt az akkori SZKT, és ahogy látom , nem sokat változott azóta sem. Többen is mondják, hogy bárki volt a MIT elnöke, a háttérben én irányítottam a szervezetet. Nem tagadom, nekem is volt meghatározó szerepem, de az is ellentmond annak a feltételezésnek, hogy akkor hagytuk magunkat. A mai fi atalság egyre puhányabb, nem mernek drasztikus módszerekhez folyamodni. Akkor is az volt a véleményem, hogy sokkal harcosabbnak kell lenni. Teljesen másképp szerveztem volna meg azt az utolsó fellépésünket, de akkor a MIT ezt nem érezte szükségesnek, azért is, mert nem hitték, hogy Markó és Frunda idáig elmerészkedik. Azóta már tovább is merészkedtek... Érdekes, hogy Ádám Gábor, akivel közösen szerveztük annak idején a diáktalálkozókat, annak ellenére, hogy közel sem látjuk egyformán a világot, felhívott és elmondta: minimum azt várta tőlünk, hogy a padokhoz láncoljuk magunkat. Igaz, ő is a régi generáció tagja… – Miért nem vettétek figyelembe az OMDSZesek azon kérését, hogy halasszátok el a július 4i döntést az RMDSZszel való szakítás ügyében? – Miért kellett volna egy hónapok óta érlelődő döntést tovább húzni egy ilyen SZKT után? Mert egyesek féltették esetleges politikai karrierjüket? Azt vallom, hogy hamarabb kellett volna erre sort keríteni. Amúgy mi a baj július 4vel? Nem ez a függetlenség napja A merikában? A MITnek is az lett. – Ki szavazott az OMDSZ nevében azon a KGYn? – Nem tudom pontosan a neveket. Ott sem voltak időben. A döntést meghoztuk, nekem sem volt szándékomban visszatérni rá. Azt tudom, hogy hárman együtt érkeztek Vásárhelyről (h ol volt a többi tagszervezet?), s azt sem értettük, hogy miért nem jöttek egyből a KGYra?! Kivel kellett egyeztessenek? – Miért nem vettétek figyelembe, hogy a MIT tagszervezetei közül többen ellenezték a kiválást? – Utólag? Ha a jelenlévők így látták jónak, mit kellett volna még tennünk? Egymást meggyőzzük, hogy esetleg nincs igazunk? Kíváncsi vagyok vane valaki, aki megbánta, hogy kiléptünk? Szerintem senki. – Mivel érveltél azon KGYtagoknak, akik halasztást javasoltak? – Már nem emlékszem mennyi re szálltam be a vitába, hisz, mint mondtam, a döntés nem volt különösebben nehéz. Utólag lehetett volna hetekig érvelni. De minek? – Miért indult Vass Levente MITalelnök ellen bizalmatlansági indítvány? – Annak köszönhetően, ahogy a sajtónak tálalta a z eseményeket, és ahogy azon a MIT KGYn taktikáztak, megpróbáltak átverni. A MITnek meg kellett válnia tőle. Egyébként az elején én jó viszonyban voltam vele, amíg azt nem láttam, hogy az általunk képviselt szellemiséget semmibe véve próbál a MIT élére k erülni. Azt viszont már nem támogattam, hogy politikai trambulinnak használják egyesek a MITet. – Mit jelentett a szakítás a MIT számára? – További belső harcokat. Az RMDSZsajtó maszatolta az ügyet, az RMDSZtől félő MITtagok próbáltak diszkreditálni, d e aztán ahogy lecsillapodott a dolog, kiderült, hogy az RMDSZen kívül zöldebb a fű! Annak ellenére, hogy megszűntek a támogatások, hogy megjelent a MIÉRT, a MITnek jót tett az eltávolodás az RMDSZtől, tudott végre saját szervezeti életével foglalkozni. Végignézve az első tíz évét a MITnek, jóformán az RMDSZről szól, s ez nem volt természetes. Megmaradt az erkölcsi tartása, példát mutatott, hogy nem csak az
