Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 39 Az RMDSZ kijelentette, ő képviseli az erdélyi magyar civil szférát, magyarságot, mindent, egyik nap civil szervezetnek tartja magát, másik nap pedig politikai pártnak – ezt nem lehetett tovább játszani. Inkább feltettük a kérdést: miért van minden úgy, ahogy az RMDSZ mondja, miért csinálja mindenki azt, amit az RMDSZ? Sokkal több következetességre van szükség, és ebből a következetességből mutattunk egy példát az erdélyi magyar társadalom nak. A MIT története során ez volt a második legkövetkezetesebb lépése, amikor megszakítottuk a kapcsolatot az RMDSZ csúcsvezetőivel, és megszavaztuk a kilépést. Akkor a kilépési dokumentumban leírtuk, miért, és mindegyik fajsúlyos téma volt. – Az előzmén yekhez az is hozzátartozik, hogy rendszeresen szövetkeztetek az RMDSZ belső ellenzékével. – Igen. Ellenzéki szövetkezések voltak a Reform Tömörüléssel, de a MIT és RT viszonya sem volt rózsás. Szimpatizáltunk velük, de nem voltunk soha az RT csatlósai. 19 98ban a magyarországi kormányváltás után jobb volt a MIT viszonya a FIDESZkormánnyal, mint az RMDSZszel. Lényeg, hogy 2000ig beérett a felismerés az RMDSZ vezetőiben, hogy a MIT nem megfelelő partner, és elkezdték a helyet előkészíteni a Miértnek. – M esélj a kilépést követő időszakról. – A kilépés után jöttek a bombázások az RMDSZ irányából, hiszen egyértelműen nem tudták kezelni a kialakult helyzetet. Nem számítottak erre. Akkor hozták létre a Miértet, körbeudvarolták a tagszervezeteket, az egyháziakr a pedig megpróbáltak minden irányból nyomást gyakorolni. Mindezt azért, hogy szétessen a MIT, és tudják azt mondani, hogy RMDSZ nélkül tulajdonképpen a MIT sem létezik. Nagy segítséget jelentett nekik a magyarországi kormányváltás. A jelenlegi magyarország i kormány és az RMDSZ között jó kapcsolat volt, éppen úgy, mint a Fidesz és az RMDSZ akkori belső ellenzéke között. A kormányváltáskor 2002ben olyan emberek jutottak Magyarországon pozícióba, akik eleve elutasítóak voltak velünk szemben, nehéz volt támoga tási forráshoz jutni, a csapokat elzárták. Romániában ugyanez történt, így az ellehetetlenítési terv ezzel teljesült ki: elzárjuk a csapokat Magyarországon, el Romániában. A Fideszkormány sokkal nagyobb összeggel támogatta a civil szférát, mint a mostani, és ebből nyilván többet kapott az ifjúság is. A Magyar Ifjúsági Konferenciát az új kormány leradírozta, ellehetetlenítette, a normatív támogatást megvonták az ifjúsági szervezetektől. Persze úgy, hogy meghirdették a pályázatot, de olyan feltételeket szabt ak, hogy szinte lehetetlen volt nyerni. Eljutottak oda, hogy azon vitatkoztak, ha a pályázati iratcsomóban van egy közjegyző által hitelesített dokumentum, a közjegyző aláírását kelle hitelesíteni? Vagy, ami ma is gyakorlat: egy országos szervezet működés i költsége mintegy ötszázmillió lej. Ha ezt megvonják, vagy ha egy rendezvényemre csupán másfél év után kapom meg a pénzt, akkor ebbe belehalok. Tehát pénzügyileg lehetetlen helyzet alakult ki. Utána azonban, megjegyzem, nem foglalkoztunk az RMDSZszel. Ne kifogtunk feltérképezni, milyen országos ifjúsági szervezetek vannak, MIThonlapon kezdtünk gondolkodni, szórólapokon, javaslatokat dolgoztunk ki. A tevékenység és a tagszervezetekre való odafigyelés szempontjából a mostani helyzet sokkal kedvezőbb, mint az előtt. Sokkal jobb, mint amikor minden arról szólt, hogy SZKT és RMDSZkongresszus és az ilyen testületekben való részvétel. Több konfliktust eredményezett, rivalizálásokat a tagszervezetek között, most pedig nincs miért rivalizálni, mert nincs mi fölött. Miért rivalizáljanak a tagszervezetek, ha mindenki ugyanabban a nyomorúságban van? – A kilépést követően azonban voltak még konfliktusok az RMDSZszel... – Igen, 2002ben az RMDSZ meg akarta akadályozni a MIT bejegyeztetését. Asztalos Csaba, az Itthon Fi atalon mozgalom jogi képviselője lefoglalta a megnevezést, emiatt őt az RMDSZ etikai bizottsága el is ítélte – a szabályzat szerint ki kellett volna zárniuk a szövetségből. Markó Attila pedig, az etikai bizottság akkori elnöke utólag letagadta ezt a bizott sági döntést. – Ha valaki kiesik a politikából, akkor már nem igazán tudja érvényesíteni az elképzeléseit vagy a benne megbízó közösség, csoport terveit. Egyetértesz ezzel? – Ez igaz, de be tudja bizonyítani, hogy a közösségért akar tenni. Menjünk vissza a politika porondjára. Egy egyszerű példával élek a jelenlegi politikai helyzetből. Marosvásárhelynek jelenleg négy minisztere van, köztük egy államminiszter. A városon én ezt nem vettem észre. Azzal biztatom magam, hogy három év múlva sem lesz észrevehető , hogy négy minisztere van egy városnak. Most tapsolnunk kellene azért, mert magyar tudakozó van azóta a Romtelecomnál? Vagy azért, hogy milyen szépen sikerült a szovátai autóutat helyreállítani? Annak idején megcsinálták a Kászonok fele vezető, Kézdivásár helyt Csíkszeredával összekötő útszakaszt. Arra azt mondta Tamás Sándor, ő intézte, Ráduly Róbert, hogy ő, Verestóy Attila pedig, hogy nem, mert ő, és ugyancsak magára vállalta ezt Márton Árpi is. Ezek a politikusok nem azt mondták, hogy közösen, RMDSZese kként lobbiztuk ki a dolgot, hanem mindegyik azt kezdte bizonygatni, hogy a saját érdeme. Mindenki elmondta kampányszövegként,
