Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 40 hogy személyesen neki köszönhető az út, még Sógor Csaba is ezt mondta. Én elhiszem, hogy mindegyik hozzájárult, és valóban, a köz össég így is, úgy is jól járt. Ezt nem így kellett volna kommunikálni. A másik, hogy én nem érem be az asztal alá lehulló morzsákkal, és az erdélyi magyarságot is becsülöm annyira, hogy többre képes és érdemes. Egy képviselő révén valóban visszajut valami a közösségnek is, de ezek csak ilyen morzsák. Lehet egyrészt a tehetetlenségi erő, ami előreviszi ezeket a kisebb ügyeket. Ám ott van az a gyakorlat, miszerint ahhoz, hogy ezt vagy azt elintézzek, jóban kell lenni ezzel és ezzel, a politikai élet X szerepl őjével. Ha nem vagyok jóban, nagyon rossz lesz nekem. Hiszen az érdeket, amit képviselek, hiába, hogy nem az én személyes érdekem, hanem a közösségé – egy kismamaklub, játszóház, vízvezeték – nem tudom érvényesíteni, ha az a gyakorlat, hogy a kulisszák mög ött intézkedik mindenki, ismerős az ismerőssel. Nincs ennek olyan bejáratott módja, ami mindenki számára hozzáférhető. Rossz helyzetben vagyunk. Erdélyben van ugyan egy magyar anyanyelvű politikaiközigazgatási szférában dolgozó réteg, de a románságot sokk al többen képviselik, így annak érdekei jobban érvényesülnek. A magyar civil szervezetnek, főleg ha „nincs jóban” a magyar illetékessel, erre kevés esélye van. Úgy gondolom, olyan politikusokra van szükség, akik vérbeli politikusok – akik tudják, hogyan ke ll elérni ezt vagy azt, s így társadalmi támogatottságot is élveznének. Ha ma a politikai palettán szereplő személy vagyok, holnap pedig a civil palettán, akkor nem teszek mást, csak erősítem azt a káoszt, ami már így is megvan Erdélyben, és a román civil szféra mögött kullogok. Emlékszem, azon a küldöttgyűlésen, ahol Kali Zolit elnökké választottuk, ott voltak a román ifjúsági szervezetek képviselői is, sőt az akkori román kormány egyik államtitkára, akik azért jöttek el, hogy nézzék meg, hogy tudtunk mi, magyar országos ifjúsági szervezetek egy ernyőszervezetet létrehozni, mert ők akkor kezdtek gondolkodni egy ilyen fórum létrehozásán. Akkor még ezen a szinten álltak. A román civil szféra jóval a magyar civil szféra színvonala alatt volt akkor még. De mive l ezek a kisajtóskiskapus érdekérvényesítési módszerek választódtak ki és gyökereztek meg, oda jutottunk, hogy szinte ugyanott vagyunk megrekedve, mint akkor, messze nem ott, ahol lehetnénk, miközben a román civil szervezetek elhúztak mellettünk. – Ilyen összefüggésben hogyan látod a MIT jövőjét? – Jelenleg szerintem jó helyzetben van, mert azt teszi, amit tennie kell: akkor is, ha az nem népszerű, akkor is, ha nagyon nehéz, és akkor is, ha ennek nincs támogatottsága. Nézzük meg, mi haszna származik példá ul a MITnek vagy vezetőinek abból, hogy Kolozsváron a magyar egyetemért szervezett tüntetésben odaállnak és tüntetnek? Biztos, hogy ebből kifolyólag egyetemi tanárok nem lesznek. A fontos az, hogy a magyar fiatalok és a MITtagszervezetek számára tudatosí tsák az ügy fontosságát, azzal az üzenettel, hogyha kell, mi ki tudunk állni egy magyar ügyért. Tudatosítsák azt, hogy egy fiatalnak nem azért kell tevékenykednie egy civil szervezetben, mert képviselő akar lenni, hanem mert például a cserkészeknél jó dolg okat tanul, jól érzi közöttük magát. Vagy ahhoz, hogy milyen tanár vagy más értelmiségi lettem, hozzájárult a KMDSZben szerzett tapasztalatom. Ha pedig lassan mindenki azért kezd tevékenykedni egy ifjúsági szervezetben, mert politikai pozícióra vágyik, ar ra hajt rá, akkor elveszti identitását a szervezet, elfelejtődik az, amiért létrehozták, elkorcsosul az alapszabályzata, mert akkor már olyanná alakítják, amilyenné akarják. Voltaképpen a Bolyaiegyetem a MITnek saját ügye is, hiszen a KMDSZ vagy az OMDSZ alapszabályzatában lefektetett terv mellett áll ki egyúttal ily módon. Ha mást nem is érnek el, de a reménységnek a lángját életben tudják tartani. – Ez nem szélmalomharc? – Ebben a pakliban benne van, hogy nem lesz a MIT egy sikeres szervezet, nem mond hatja majd el magáról, hogy egy sikeres pályát befutott civil szervezet Erdélyben. Viszont ez a pálya arról szól, hogy adott helyzetben, amikor én dönthettem volna így is, úgy is, akkor nem a megvásárolható közeg része voltam, hanem éppen annak része, aki ellent tudott állni, és ennek van egy üzenete. Ne legyen kötelező házi feladat utánpótlást biztosítani az RMDSZnek. Más alternatíva is legyen, vagy legalább ennek illúziója. Persze, a másik oldal számára is van üzenete: mégpedig az, hogy ez az út nem sike res. Valljuk be, az ilyenfajta „ellenzéki” attitűdök soha nem voltak sikeresek. A magyarság történelme arról szól, hogy ezek zsákutcák. Vannak kivételek is, persze, mert ha annyira egyértelmű lenne ez a sablon, akkor nem próbálnánk meg mégis mindegyre. A M IT jelenlegi útja, amelyen jár, ahhoz is hozzá tud járulni, hogy az erdélyi magyarság öntudata egészséges legyen. Nagyon sokszor lehet azzal találkozni, amit most egy példával illusztrálnék. Egy ifjúsági szervezet vezetőjének adott kérdésről szóló álláspon tjára voltunk kíváncsiak. Nem lehetett volna mást mondani, mint igen vagy nem, mert vannak olyan helyzetek, ahol ez a két opció létezik. Mégis, ebben a helyzetben az volt a válasz: egyedül nem hozhatok döntést, kell konzultálnom. Ha az emberek azt tanulják meg, hogy kibújhatnak a felelősség alól bizonyos módszerrel, akkor ez nagyon rossz. Sokkal jobbnak tartom, ha megtanuljuk azt itt Erdélyben, hogy vannak ügyek, amelyekkel kapcsolatban vagy meghasonulok, vagy odaállok az ügy mellé, nincs más választásom. H a kibújok alóla, akkor is a meghasonulók közé tartozom. Maradjunk a Bolyaiegyetem példája mellett. Nincs mit filozofálni: van vagy nincs, kell vagy nem
