Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 38 és Takács Csabával. Vass Levente volt az alelnöke a MITnek. Arról tárgyaltunk, hogy az együttműködést miképpen lehet ne javítani, melyek a sérelmek, mit kellene az RMDSZ vezetőségének korrigálnia. Úgy mentem el arra a gyűlésre, hogy az RMDSZszel való együttműködésről fogunk beszélni. Úgy jöttem el arról a gyűlésről, hogy meg voltam győződve arról, együttműködésről még á lmodozni sem lehet. Ugyanis volt néhány dolog, amit mi képviseltünk. Az egyik az volt, mondja ki az RMDSZ azt, hogy elhatárolódik Borboly Csabától és csapatától. Mi akkor megmondtuk, azt az ideológiát nem képviselhetjük sem most, sem öt év múlva, mert az l opásról szólt. Ők ezt nem vállalták fel. – Mivel indokolták? – Hát, hogy így igaz, úgy igaz, a szóbeszéd megvolt, hogy mit csinált Borboly, de nyilvánosan nem ítélték el. Tárgyaltunk az ifjúsági főosztályról is. Akkor ugyanis már nem volt ifjúsági főoszt ály az RMDSZben, megszüntették. Antal Attila volt talán az utolsó ügyvezető. Ahogy Nagy Zsolt átkerült a területi szervezetekért felelős alelnöknek, az ifjúsági főosztály megszűnt. A művelődési osztály ügyvezető alelnöke alá volt rendelve az ifjúság is eg y ideig. Arról akartunk tárgyalni éppen Markóékkal, hogy állítsuk vissza az ifjúsági főosztályt, de kiderült, az RMDSZnek nem ez a prioritása, hanem az, hogy a MITben olyan káderutánpótlási lehetőséget találjon, amilyent szeretne. Azt mondták, beszéljünk arról, hogyan lehetne parlamenti képviseletbe, politikai pozícióba juttatni a MITeseket, és ennek fejében hogyan és mit csinál majd a MIT. Nyilván, az RMDSZ már a politikában azt tapasztalta, ha én ajánlatot teszek, cserébe el is várok valamit. Nyilvánval óan nem sikerült egyértelműen megegyezni abban, mit is jelent az RMDSZnek a MITtel való együttműködés jövője. Nagyon érződött, hogy az egész időhúzás, az RMDSZnek még időre volt szüksége az „ifjúsági mellékvágány” létrehozására. Nem kapták fel a fejüket egyáltalán a javaslatunkra. Mi azt mondtuk, a következő két hónapban fel kellene állítani az ifjúsági főosztályt, tehát belátható időn belül, de ők nem akartak konkrét időpontot leszögezni. Elviekben beszéltek arról, hogy ez is, az is meg amaz is fontos l enne, de... És akkor ott volt az SZKTképviselet témája, hogy fogadják el a leadott listánkat. Nyilvánvalóan az RMDSZ ezzel nem értett egyet, mert kifogásolta, hogy a mi listánk miért olyan emberekből áll össze, akik a Fideszszel szimpatizálnak. Nem azt m ondták, hogy a Fideszszel, hanem a Reform Tömörüléssel, de ez ugyanazt jelentette. Már abba is beleszóltak volna. Jó, együttműködünk, de a listátok összeállításánál vétójogunk legyen, ki szerepeljen rajta és ki nem, esetleg megtűrünk rajta egykét olyan f iatalt is, aki ellenünk beszél, de ti azért legyetek RMDSZkonformak. Nem mondták ki ezt nyíltan, de amikor vitázol, látod, hogy itt valami el van ásva. – Ennek ellenére nem gondoltad, hogy jó lehetőség lenne a MITnek a felajánlott képviselői helyek el fogadása? Korábban volt már precedens arra, hogy egy volt MITes képviselő lett... – Az RMDSZt nem úgy ismertük, mint aki azt mondja, ez az ember ügyes, ott a helye, adjunk neki pozíciót – hanem mai napig is pozícióval vásárol fel embereket. Akárhol, ha egy pozícióba – ügyvezető elnökségen vagy máshol – juttatott az RMDSZ egy embert, hiába volt az odavaló, ha rendszeresen elkezdte kritizálni az RMDSZt, akkor sokáig nem maradhatott. Ma nincs az RMDSZ berkeiben, államtitkári pozíciótól megyei tanácsosig se hol, aki ne lenne RMDSZkonform. Volt annyi tartás a MITben, hogy – teszem azt – , három képviselői helyért nem ígértük meg, hogy kezükre játsszuk az ifjúsági szervezeteket, vagy hogy úgy szavazunk mindig, ahogy azt a vezetőség elvárja. Pedig így működött volna a dolog. Biztosra veszem, annak fejében pedig, hogy határolódjanak el Borboly Csabától, azt kérték volna, mi is határolódjunk el a MITben bizonyos személyektől. – Például kiktől? – Nagy Palitól. Ő volt a feketebárány. Szóval, a tárgyalás véget ért , majd jó pár olyan húzása volt az RMDSZnek, amit előbb már említettem, hogy szóhoz se hagytak jutni SZKTn. Ekkor fogalmazódott meg bennünk az az álláspont, hogy itt nincs mit tovább keresni. Tárgyaltunk az RMDSZ csúcsvezetőségével, és ha ők a saját törv ényes testületük által hozott döntést nem tartják tiszteletben, és továbbra is gáncsolják a MITet, mert olyan személyeket küld az SZKTba, akik nem szavaznak úgy, ahogy ők szeretnék, akkor nincs esély az együttműködésre. Megszületett a döntés, hogy válni kell. Ahol lehetett, a tagszervezetek szintjén is gáncsoltak. Azt mondtam, ez nem kell. Ráadásul érlelődött bennünk a felismerés, hogy azt az energiát, amit mi arra fordítunk, hogy vitázunk az RMDSZszel, fordíthatnánk másfele is. A döntést megelőző küldöt tgyűlések ugyanis arról szóltak, hogy mit csinált már megint az RMDSZ, hogyan lehetne ezt lereagálni, kijavítani. Olyan dolgok történtek, hogy az Illyés szaktestülete küldött egy ajánlást az alkuratóriumnak, az pedig az egészet önkényesen átjavította. Másk épp osztogatta szét a pénzeket, Markó Béla vezetésével. A MITnek Budapesten, az Illyés kuratóriumánál kellett panaszkodnia és óvnia a döntést. Házastársi perpatvarnak nézett ki a dolog, amit egy külső félnek kellett megoldania. Az RMDSZ inkább presztízské rdést csinált a dologból. Úgy döntöttünk, elkezdünk befele építkezni.
