Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 28 hogy a tanuló minél jobban elsajátíthassa. Ez az új törvény lenne hivatott arra is, hogy megnyugtatóan rendezze az egyházi oktatás kérdését, és hogy végre megszüntesse a bürokratikus, a minden lében kanál és rengeteg pén zt felemésztő, idejétmúlt tanfelügyelőségi rendszert s létrehozza az ún. iskolaszékeket, mint döntéshozó testületeket. Prioritásom a közigazgatási törvény újraírása is. Ez a mostani rossz, hézagos, kiskapus, s tele fölöttébb értelmezhető cikkelyekkel. Szí vügyeim közé tartozik a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetése is, amelyre bőven jutna pénz, ha például egykamarássá változtatnók a jelenlegi kétkamarás parlamentet és egyszersmind meg is karcsúsítanók, akárcsak a végrehajtó hatalom, a kormány túlburjánzott , kusza dzsungelét. Nagy pénzek válnának szabaddá! Ügyeim közé tartozik a lakásépítés és a diákotthonok építése is, különös tekintettel az egyetemi város Kolozsvárra. Nem sorolom tovább, a listám meglehetősen hosszú. – Mit tenne másképp a szenátusban előd jeinél? – Nem tudom, hogy mit tennék másképp, ugyanis még nem voltam szenátor, s így nem ismerem elégségesen ennek a „pályának” a „terepviszonyait”, játékszabályait, egyegy szenátor vagy a frakció lehetőségeit. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy nem kel l folyton feltalálni a spanyolviaszt, lévén, hogy azt már rég feltalálták. És azt, hogy nekünk is van jó pár olyan honatyánk, akiktől jócskán van mit tanulni, s én szeretek tanulni, okulni, okosabb lenni. Azt viszont már most tudom, hogy egyetlen olyan tör vényt, döntést sem szavaznék meg, amelyik a szenátorok, képviselők fizetésének, nyugdíjának s egyéb járandóságainak az emelését célozza. Vagy ha mégis, csakis azután, miután már mindenkinek efféle „ügyét” rendeztük. Ez valószínűleg, „másképpen tevés” lenne . – Városi tanácsosi tapasztalatait mennyiben, miben tudja majd kamatoztatni a szenátusban? – Eleitől fogva, vagyis már tizenhetedik esztendeje vagyok önkormányzati képviselő az egyáltalán nem könnyű kolozsvári városi tanácsban. Kimondani is sok, nemhogy végigélni, végig csinálni. Főleg azért is, hogy ebből tizenkét esztendő a funarióta soviniszta eszementség, város- és lélekdúlás idejére esett. Voltam ezalatt vagy huszonöt perben vádlott, illetve alperes, kaptam elsőfokon 31 napi börtönbüntetést is (fellebeztem, nyertem), nemcsak l989 előtt, de után is részem volt abban a „felemelő” élményben, hogy reggeli hat kor beállított a lakásomra két civilruhás „szépfiú” a letartóztatási paranccsal. Volt a tanácsteremben az asztalomon büdös csont, elhalálozásomat tudató gyászjelentés, volt, hogy a székemet az asztalhoz kötöztette a kolozsvári bíró… Mindezeknek megvolt a h aszna is: nőtt az állóképességem, egy csomó illúzióból kigyógyítottak. Megtanultam vitatkozni, érvelni, másokra is odafigyelni, frakcióban, csapatban dolgozni, gyűjtöttem egy csomó tapasztalatot, sikerült keménnyé tennem saját magam számára azt a bizonyos falat, amelyig – kompromisszumra törekedve – vissza szabad hátrálnom, de amelyet centivel sem szabad hátrébb tolnom, hogy még egy újabb lépést hátrálhassak. És az eredmény? Negyven új utca kapott ún. magyar nevet. Ma már nemcsak az ortodox, de a történelmi magyar egyházak is, nemcsak a román civilszervezetek és karitatívszociális profilú alapítványok, de a magyarok is, nemcsak a román, de a magyar tannyelvű iskolák is, nemcsak a román kulturális intézmények, lapok, de a magyarok is évről évre méltányos tan ácsi támogatásban részesülnek abból a városi közpénzből, amelyben az általunk befizetett adók, illetékek stb. is „benne vannak”. Nos, szenátorként sem akarok – s már nem is tudnék! – másmilyen lenni, mint voltam s vagyok tanácsosként, bizottságok elnökekén t, s ha bejutok, nemcsak a szerzett tudásomat, tapasztalataimat viszem magammal, de azt a bizonyos falat is. Költőien szólva: ott sem tudnék mást adni, csak mi lényegem. A lényegem pedig az, hogy úgy vagyok lojális román állampolgár, Kolozsvárért munkálkod ó lakos, hogy mindezen közben magyar vagyok. Romániai, kolozsvári magyar. – A megyei szervezet élén, környékén egyre inkább fiatal önkéntesek, szakértők, tisztségviselők hada igyekszik korszerű eszközökkel megszólítani a Kolozs megyei magyar választót. Ön , mint hadviselt „veterán”, akinek tapasztalatára igényt tartanak, milyen tanácsokkal látja el lendületes munkatársait? – Az elmúlt tizenvalahány esztendőben az RMDSZ Kolozs megyei szervezetében már betöltöttem minden funkciót: voltam kerületi elnök, megy ei alelnök és elnök, a megye SZKTképviselője stb. Dolgoztam az országos ügyvezető elnökségen, még főosztályt is vezettem. Aztán azt mondtam: sepertem eleget, seperjen már más is, át, visszamegyek végre civilbe, írok még néhány könyvet. S lám, most újra f unkcióba estem: miután László Attila elnök alpolgármester lett, elvállaltam a megyei szervezet ügyvezetését. Ebben pedig a legfőbb „ludasok” azok a fiatalok, akik ma a megyei szervezetet vezetik. Tisztelem, becsülöm és szeretem őket. Elég okosnak, rátermet tnek és elkötelezettnek tartom őket ahhoz, hogy megkíméljem „okos” és „bölcs” tanácsaimtól.(Magam is utáltam s
