Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-26
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtóf ókusz 2008.11. 26 . 29 utálom ma is, ha valakik folyton bölcs és okos tanácsokkal traktálnak!) A problémákat, tennivalókat megbeszéljük, megvitatjuk – egyenlően „okosan és bölcsen”. Mindig megtaláljuk a közös nevezőt. – Ön a kezdetektől részt vett a Kolozs megyei RMDSZ munkájában, a nagyon sokadik kampányban vállal szerepet. A mindenkori RMDSZvezetők legfőbb feladata az volt, hogyan fogják vissza/lassítsák a magyar vál asztók lemorzsolódását. Hogyan látja ezt a kérdést? – Nem vagyok elég okos ahhoz, hogy erre a kérdésre jól tudjak válaszolni. Egy biztos: ez nem Kolozs megyei specialitás és még csak nem is romániai magyarikum. A románság körében sem lehet más a helyzet, ezt bizonyítja a különböző választásokon való részvételük. Mondhatnók azt is: a társadalom, s így a romániai magyaroké is apolitizálódik, szakmaisodik – s ez akár örömteljes is lehet. Szívesen olvasnám szociológusok, politikai elemzők, társadalompszicholó gusok véleményét e témában is. Addig is csak találgatom magamban s magamnak e jelenség okát. – A napi „prózai” teendők után jute még a kedvből versírásra mostanában? – Az utolsó kötetem (összegyűjtött versek) tíz évvel ezelőtt jelent meg. Néha még írok, írogatok verset is, prózát is – s aztán beteszem az opuszokat egy nagy műanyag zacskóba, külön a verseket, külön a prózát, mindkét zacskó már majdnem tele van. Abban reménykedem, hogy rövidesen befejezem a „közélést”, s kötetek lesznek ezekből a kéziratok ból. Nem tartom sem haszontalannak, sem eredménytelennek eddigi közéleti tevékenységemet, de tény: ez a munkálkodás néhány kötetet elkonfiskált az életemből. És ezt sajnálom, mert ezeket az elmaradt köteteket már nem lehet megírni. Különösen a megíratlan m aradt gyermekverseket, verses meséket fájlalom. Nemrégiben egy szavalóversenyen vettem részt meghívottként. Az én gyermekverseimből rendezték ezt az országos szintű versmondóversenyt. Az utóbbi tizenvalahány esztendőben ez alkalommal voltam igazán boldog, és éreztem úgy, érdemes volt élnem. Szeretném remélni, hogy lesz még részem hasonló boldog órákban. Talán… Névjegy Molnos Lajos l941. december 1jén született Budapesten. Korondon nőtt fel, Székelyudvarhelyen érettségizett, a kolozsvári Babeş – Bolyai Tu dományegyetemen szerzett nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet l966ban. Három évig tanár, iskolaigazgató volt az Érmelléken. 1972től 10 évig újságíró volt Csíkszeredában, illetve Kolozsváron, 1992ig az Utunk/Helikon című irodalmi lap szerkesztője. Jelenleg a Diákabrak, a Géniusz és a Közlap című kiadványok főszerkesztője. Tíz önálló kötete jelent meg, több antológiában és tankönyvben szerepel. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Román Irószövetségnek, az írók nemzetközi szervezetének: a Pen Clubnak, a z Erdélyi Magyar Irók Ligájának stb. 2005ben elnyerte a Lucian Blaga Nemzetközi Költői Fesztivál Nagydíját. 1989 decembere óta tagja az RMDSZnek. Volt a Kolozs megyei szervezet alelnöke, elnöke, dolgozott az országos ügyvezető elnökségen, mint szaktanács adó, s egy ideig főosztályvezetőként is. Jelenleg a megyei szervezet ügyvezetője. 1992 óta, vagyis 17 éve városi tanácsos, ötödik éve a tanügyiművelődésiegyház, és kisebbségügyi szakbizottság, hetedik éve a speciális szociális vegyesbizottság elnöke. Me galakulása óta tagja az Országos Önkormányzati Tanácsnak, titkári, majd alelnöki minőségben. Több, mint tíz évig SZKTtag. MKTtag, a Megyei Önkormányzati Tanács titkára. Közéleti tevékenységéért Bocskai- és Ezüstfenyődíjban részesült. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet működtető Sapientia Alapítvány kurátora. vissza Magyar nyelvhasználat a Székelyföldön Szabadság 2008. november 26. A magyar nyelv használata még nem teljesül minden állami hivatalban, hiába a t örvényi lehetőség – a sepsiszentgyörgyi Háromszék újság Horváth Istvánnak, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetőjének kutatási eredményeit ismertette. A román nyelv használa tával kapcsolatban az derült ki, hogy a Székelyföldön élő magyarok románul jobbára csak a rendőrségen beszélnek. Ráadásul a Hargita és Kovászna megyében élő nem magyar anyanyelvűek jelentős része is tud magyarul. Horváth István tanulmányában azzal is fogl alkozik, hogy a közigazgatási törvény ugyan lehetővé teszi, hogy a székelyföldi megyék hivatalaiban a román helyett a magyart is lehessen használni (ez azon településeken lehetséges, ahol a magyarság számaránya eléri a
