Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 25 . 28 Alapokmányában, valamint az 1966ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyességokmányában szereplő elve alapján elképzelhető lenne visszatérésük ahhoz az országhoz, amelytől az 1920as trianoni békeszerződés - megkérdezésük nélkül és nyilvánvalóan akaratuk ellenére - őket e lcsatolta. Az 1938. november 2i bécsi döntés orvosolta az etnikai elv, az önrendelkezés megsértését, ez akkor is tény, ha a döntést a Hitlervezette Németország és Mussolini Olaszországa hozta, de Anglia és Franciaország beleegyezésével. Még azt sem lehet mondani, hogy az akkori szlovák vezetés akarata ellenére, hiszen a müncheni négyhatalmi konferencián elhatározott kétoldali komáromi tárgyalásokon, 1938. október 22én Csehszlovákia, a már autonóm szlovák kormány belegyezésével, felajánlotta 11,300 km2, 7 40,000 lakos átengedését Magyarországnak. Mivel ebben nem volt benne az akkoriban felerészben magyar lakosságú Kassa, a magyar ellenjavaslat népszavazást kért, elvetése esetén pedig nemzetközi döntőbíráskodást. (A magyarok Anglia és Franciaország mellett L engyelország bevonását is felvetették, a németolasz döntőbíráskodást a prágai kormány választotta!) Az ismert eredmény, 12,700 km2 és 1,030,000 lakos (az 1941es népszámlálás szerint 84 %ban magyar, 10 % szlovák) Magyarországnak ítélése azonban nem hozta nyugvópontra a magyarszlovák viszonyt. A Hitler bíztatására 1939. március 14én kikiáltott Szlovák Állam a revízió revízióját, a Belvederepalotában hozott döntés korrigálását követelte, ennek érdekében Hitler kegyeit kereste, részt vett Lengyelország, m ajd a Szovjetunió megtámadásában, 1942ben pedig Németországba deportálta zsidó származású polgárait. A formális szövetségesi viszony ellenére viszonya Magyarországgal kifejezetten rossz volt, a mintegy nyolcvan ezres magyar kisebbségét ellenségnek tekinte tte. "Etnikai tisztogatás" Szlovákiában A 90es évek balkáni borzalmai honosították meg ezt a kifejezést, ami valójában a legpiszkosabb soviniszta gyakorlat, egy térség lakossága erőszakos elűzésének vagy legyilkolásának a fedőneve. Majdnem ehhez hasonl óra került sor 1945 és 1948 között a bécsi döntés által érintett területen. A világháború végén a nemzetként és államként egyaránt fiatal szlovákok az 1938as területváltozás érvénytelenítését (ezt az 1945. január 20án aláírt magyar fegyverszünet előírt a) elégtételként és győzelemként élték meg, ugyanakkor megmaradt bennük a félelem, hogy a szerencse forgandó, ami egyszer megtörtént, megtörténhet máskor is, a Csallóközt és az egész déli sávot egyszer még elveszíthetik - amennyiben egy emelkedettebb kor a z etnikai elvet, az önrendelkezést komolyan veszi és érvényesíti. Ennek csak úgy lehet elejét venni, ha megszűnik a jogalap, ha a vitatott területről eltűnnek a magyarok. Ahogy a szlovákok 1920ban is a szerencsének, Beneš akkori csehszlovák külügyminisz ter hamis, de ügyes érveinek és a francia részrehajlásnak köszönhették, hogy szinte tisztán magyarok által lakott területekkel, egy millió magyarral kiegészülve jött létre Csehszlovákia, 1945ben ismét a londoni emigrációjából hazatérő és önmagát államelnö knek nyilvánító Beneš érte el, hogy a győztes nagyhatalmak - Szlovákia háborús szerepét figyelmen kívül hagyva - a bécsi döntést hatályon kívül helyezték. Ezzel azonban nem elégedett meg, eltökélt célja volt, hogy Csehszlovákiát valóban "nemzeti" állammá t egye, megtisztítsa három millió némettől és közel egy millió magyartól. 1945 tavaszán a koalíciós csehszlovák kormány az ismét fennhatósága alá került magyarokat megfosztotta minden polgári joguktól és vagyonuktól, megélhetési forrásuktól, és ki akarta őke t telepíteni szülőföldjükről. A Szovjetunió ezt támogatta, az Egyesült Államok és NagyBritannia viszont nem hagyta jóvá, de elfogadta a lakosságcsere csehszlovák javaslatát. Benešék ugyanis elhitték saját propagandájukat, hogy Magyarországon közel annyi s zlovák él, mint amennyi magyar Csehszlovákiában. Csábító ajánlatokkal, intenzív propagandával végül 70 ezer magyarországi lakost vettek rá az áttelepülésre (közülük sokan nem is tudtak szlovákul), "cserében" közel százezer magyart telepítettek ki szülőföl djéről, akik főként a Magyarországról kitelepített németek helyére, házaikba költöztek be. A maradék magyaroknak azt ajánlották, hogy vallják magukat szlováknak, akkor megkapják az állampolgárságot és visszakapják elkobzott tulajdonukat. Az 1948as prága i kommunista hatalomátvétel után a magyarellenes nacionalizmus kirívó esetei megszűntek, az egyenjogúság úgy következett be, hogy sem a magyaroknak, sem a szlovákoknak nem voltak emberi és politikai jogai. A következő években nagyarányú telepítés és iparos ítás kezdődött a magyarlakta déli sávban, így vált a terület vegyes lakosságúvá, a régi magyar városok felduzzasztott lakosságában pedig (Komárom és Dunaszerdahely kivételével) a szlovák elem jutott többségbe. A kommunista "testvériség" jegyében Magyarorsz ágnak mindehhez egy szava sem volt. Miért nem követeltük vissza a Csallóközt?
