Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 25 . 27 És egyvalamire még biztosan jó lehet ez a szlovákmagyar kis hidegháború. Arra a felismerésre, hogy ideje elkezdeni a s aját portánk előtt is söprögetni. Egy olyan Magyarországnak, ahol a nemzetközi médiafogyasztó számára is nyilvánvaló a jobboldali szélsőségesek erősödése, ahol rendszeresek a roma kisebbség elleni erőszakos, rasszista, az utóbbi idők fejleményei alapján má r életellenes bűncselekmények, ahol idegen nemzeti szimbólumokat égetnek, és ledöntik a kisebbségi nyelvű helységnévtáblákat, nincs morális alapja fellépni más országokkal szemben a kisebbségi jogok védelme érdekében. Morális alap híján pedig a politikai m ozgástér is sokkal csekélyebb. A szlovák titkosszolgálat helyében már régóta finanszíroznám a Hatvannégy Vármegye Mozgalmat, a Magyar Gárdát vagy a Jobbikot. Valószínűleg csak azért nem teszik, mert tudják, hogy ezek a körültekintő, megfontolt, a magyar ne mzeti érdeket sajátosan értelmező szervezetek ingyen is az ő malmukra hajtják a vizet. Ha valaki úgy véli, hogy - jelen esetben szlovák származású - magyar állampolgárok egy csoportjának bármi köze lehet a szlovák belpolitika fejleményeihez, sőt ezért kv ázi felelősségre is vonhatók, és nyomásgyakorlásként erőszakos cselekmények követendők el ellenük, nemcsak mérhetetlen sötétségét és történelmi retardáltságát árulja el, nemcsak arról tesz tanúbizonyságot, hogy ismeretlenek előtte az állampolgárság, a libe rális demokrácia, a kisebbségi jogok, valamint a diszkrimináció tilalmának fogalmai, de a magyar nemzeti érdek ellen is cselekszik. Személyesen a politikai szélsőség és a gyűlöletbeszéd elleni német szabályozás híve vagyok, és bár történelmi okok nálunk is alátámaszthatnák létjogosultságát, nincsenek illúzióim bevezetésének lehetőségeit illetően. De gyorsan és hatékonyan fel kellene lépni a magyar jogalkotásnak e jelenségcsoport ellen. Jelen esetben a nacionalista magyar szélsőjobboldal egyszerre fenyegeti magyar állampolgárok méltóságát és testi épségét, valamint okoz komoly problémákat a magyar diplomácia számára. Az etnikai feszültségek szításának legnagyobb vesztesei pedig jelenleg a szlovákiai magyarok. Ha mégsem a SIS finanszírozza szervezeteiket, ez u tóbbi, gondolom, Budaházy György és Toroczkai László szándékaival is ellentétes. vissza A szlovákmagyar viták gyökere és az ellenszer Felvidék.ma 2008.11.25. A magyar társadalom - és a KözépEurópát figyelemmel követő külföld is - értetlenül áll az utóbbi években Szlovákiában felerősödő magyarellenes megnyilvánulásokkal szemben. Ezek tetőpontja a szlovák rendőrség brutális dunaszerdahelyi fellépése volt. A szlovákiai magyarok a legkisebb mértékben sem adtak okot a diszkriminációra, a demokratikus, szabad Európában pedig az a vád komikus, hogy parlamenti képviselőiknek nem lenne szabad részt venniük a különböző országokban megválasztott magyar nemzetiségű képviselők budapesti tanácskozásán. Miért fél ettől úgy a sz lovák politika, hogy parlamenti határozatban ítélte el? Ennek egyetlen lehetséges magyarázata, hogy Szlovákiában sokan még ma is félnek országuk magyarlakta részeinek leválásától, az 1920ban Trianonban kijelölt határ megváltozásától. Az a tény, hogy januá r 1től mindkét ország tagja az Európai Unió közös határellenőrzési rendszerének, és ennek keretében a köztük fennálló határ szabadon, ellenőrzés nélkül átjárhatóvá vált (ami Európa nyugati felében már több évtizedes gyakorlat), csak erősítette e félelmeke t. Szerintem azonban e félelem (döntő mértékben) csak mesterségesen keltett hisztéria terméke, a józan gondolkodású emberek tudják, hogy nincs realitása a magyarszlovák határ megváltozásának. Tudja ezt Mečiar korábbi szlovák miniszterelnök is, ez év októb er elején mégis azzal állt elő, hogy 1991. február 8án Antall József akkori miniszterelnök budapesti hivatalos találkozójukon felvetette a Pozsony és Komárom közötti száz kilométer hosszú, ma is döntő többségben magyarok által lakott sziget, a Csallóköz M agyarországhoz történő visszacsatolását. "Eris almája," a mai DélSzlovákia Az 1920as békeszerződés Magyarország északi, nagy többségben szlovákok által lakott részei mellett a Dunától és az Ipolytól északra fekvő, akkoriban szinte tisztán magyarok ált al lakott sávot is Csehszlovákiának ítélte, gazdasági, katonai és közlekedési szempontokra hivatkozva. Ez a terület - a mitológiai Eris almájaként - azóta tartósan mérgezi a két nép kapcsolatait. Antall kormányának külügyminisztereként határozottan cáfol tam, hogy akár a megadott időpontban, akár máskor, területi követeléseket támasztottunk volna Szlovákiával szemben. Lehet, hogy erre ma egyesek azt mondják, vagy legalábbis gondolják, hogy "elég baj," de a hazai társadalom döntő többségében ez fel sem merü l, azt sem tudja, hol van a Csallóköz és kik lakják. De nézzük meg, vane alapja a szlovák területféltésnek? A mai Szlovákia mintegy 550 ezres magyar kisebbsége az ország déli peremén él. A nemzeti önrendelkezésnek az ENSZ
