Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 21 . 46 – Itt most a Borboly – Korodi – Grünstein hármasról beszélsz? – Abban az időszakba n mi úgy tartottuk, hogy ők vezetik a MAKOSZt, attól függetlenül, hogy egy adott bíróságon milyen vezetőség van bejelentve. Minden jel erre is mutatott. Ráadásul ezt jelezte néhány kezünkbe került dokumentum. Az 1998 májusi algyógyi MITküldöttgyűlésen – amihez nagyban hozzájárult a kolozsvári ún. márciusi háttér, ami után éreztük, hogy együtt ki tudunk találni jó projekteket, és szavunkat döntővé is tehetjük – , miután a MAKOSZ és az ÁME nem tudott eljönni, viszont nekünk nélkülük is megvolt a döntéshozata lhoz szükséges létszámunk, módosítottuk az alapszabályzatot. Az is lehet, ezen a ponton már ők is érezték, hogy kiéleződött a helyzet. Az alapszabályzatból töröltük a 4/5ös többséget, helyette 2/3ast vezettünk be. Így Kolozsváron többségben találtuk magu nkat. Felróttuk a másik oldalnak, hogy nem demokratikus eszközökkel vezeti a MAKOSZt. Tényleg voltak gondok. Furcsa elnökségi üléseket tartottak, volt, akinek nem fogadták el a mandátumát, belső háborút folytattak olyan fiatal, gyönge gyermekekkel, akik n em akartak beállni a belső többség csapatába. Mi ekkor kiadtunk egy nyilatkozatot, amelyet régi makoszosok is, sőt, diáktanácsvezetők is aláírtak. Ekkor kezdődött el a konfrontáció. A június végi SZKT éjszakáján, éjfél körül kezdtük el a KGYt. Reggel nég yig vitáztunk, mígnem egy adott számítógépes dokumentum hitelességét el nem ismerte az egyik MAKOSZvezető, amelyben egy bizonyos költségvetést tárgyaltak, hogy az hogyan oszlott meg. Utána a társaság kisebbik fele felállt az asztaltól. Egy magyarországi t réningszervező vagy hasonló találkozóra kellet indulniuk, mi pedig folytattuk. Ekkor szavaztunk arról, hogy felfüggesztjük a MAKOSZ és az ÁME tagszervezetek MITtagságát, nem fogadjuk el tárgyalópartnernek néhány vezetőjüket. A fő indokunk a közpénzek hűtl en kezelése volt. – A MITnek ekkor nem volt elnöke. – Valóban, Kali Zoli Algyógyon beadta a lemondását. Szeptember közepére hívtunk össze egy újabb küldöttgyűlést, és ott választottak meg engem ügyvezető elnöknek. Eldöntötték ugyanis, hogy nem lesz eln ök, hanem ügyvezetői tisztség lesz, mivel nem találtak olyan valakit maguk közül, akit a MITet képviselő jogkörrel felruháztak volna. – Nem volt azonban hosszú az elnökséged. Mit tudtál tenni ez alatt? – Június elejéig töltöttem be ezt a tisztséget. Id őközben visszafogadtuk a MAKOSZt, amely kezdett megújulni. Januárban lecseréltük az SZKTfrakciót. Ez volt az első eset, amikor nem a tagszervezetek jelölték ki a küldötteket, hanem nyílt pályázatot írtunk ki. Többek között Szász Jenő is felkerült a listár a. A mi célunk az volt, hogy rázzuk fel a frakciót, legyen egy erős csapatunk. Összetétel szempontjából pedig egyáltalán nem lehetett ránk fogni a „jobboldaliságot”. Köztünk volt Asztalos Csaba, aki akkor már Markó Bélának volt tanácsosa, Ratyis Alice szin tén Markó tanácsadója volt. – Megerősödött ezáltal a szerepetek, hangotok az SZKTban? – Bizonyos szinten erősen hallatta a hangját a MIT az SZKTban. Ugyanis, amikor az 1999es kongresszust készítette elő az SZKT, akkor a mi javaslatunkra, és a mi szin te húsz szavazatunk hatására fogadta el azt az SZKT, hogy Tőkés László is megszólaljon a kongresszus megnyitásakor. Itt már érződött, hogy ha az ifjúság kell ahhoz, hogy a tiszteletbeli elnök ne maradjon ki a felszólalók névsorából, akkor több szempontból is baj van a szervezetben. Továbbá azáltal, hogy nekünk kellett kérni Tőkés felszólalását, valamelyest letettük a garast az egyik fél mellé. Valamikor ezidőtájt a szövetség vezetői is kifejezték, hogy nekik is szükségük lenne egy hátországra, egy ifjúsági struktúrára. Ez logikus volt. Ellenben el tudtunk fogadtatni egy ilyen összetételű MITlistát az SZKT Állandó Bizottságával. Szintén ekkoriban módosítottunk a SZETképviselőink összetételén is, amit ugyancsak elfogadtak. Ez a mi részünkről már nem csak egy fajta csalafintaságot jelzett, hanem erőt is. Felmérték akkor még a potenciálunkat, és nem akartak ujjat húzni velünk. Hiszen ezt követően, pontosan egy SZKTlista elfogadási botrányából pattant ki a válás. – A kiközösített makoszosok már szervezkedtek a háttérben? – Alig telt el fél év a MITbeli szakadástól. A MAKOSZt már a MIT kezdte elfogadni, próbálta beépíteni az új fiatalokat. Udvarhelyen az SZMADISZ ekkor kezdett mozgolódni, de még nem lépte túl a város, a vidék határát. Borboly Csaba, a MAKOSZ volt szellemi vezetője viszonylag visszavonultan élt akkor, 1999 nyarán államvizsgázott. Csak 2000 nyarára vált az érzékelhetővé, hogy az általuk létrehozott CSTIT, valamint a már elindított udvarhelyszéki és gyergyószéki szervezkedés előbbutóbb egy orszá gos struktúrává alakulhat, túl fog lépni Hargita megye határain. – Mi történt a ’99es kongresszuson, milyen volt a hangulat, mit tett a MIT?
