Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 21 . 44 lehessen beszélgetni. Érdekes, és nem is tudom, mennyire történelem: két jelölt volt. A MAKOSZ részéről Vajda László, aki akkor Markó Béla belpolitikai tanácsosa volt, és Kali Zoltán. Az első körben Zoltán négy szavazatot vitt el, míg Vajda Laci hetet. Utána azonban elértük, hogy Zoli ne lépjen vissza. Ekkor egy nagyon hosszú tárgyalás, egyeztetés kezdődött, amelynek eredményeképpen emlékszem, a végén Borboly Csaba felállt, és könnyes szemmel bejelentette, hogy a MAKOSZ nevében visszavonja Vajda Laci jelölését. Ezután egyöntetűen megválasztottuk a MIT elnökévé Kali Zoltánt. Nehéz döntés volt akkor ez a MAKOSZ részéről, viszont a szervezetek egy része egyértelműen leszögezte, a másik jelöltet nem fogja elfogadni elnöknek. (Gondolom, mivel ő a szöve tségi elnöknek volt a tanácsadója, s ezáltal a politikához vitte volna közel a MITet.) Burkoltan, de MAKOSZjelöltet se szívesen támogatott a társaság egy része. Ekkor tapasztaltam meg először, hogyan zajlik az érdekegyeztetés, hogyan alakul a többség. – Kik vettek részt a gyűlésen az országos ifjúsági szervezetek küldötteiként? – Akikre biztosan emlékszem, hogy küldöttként voltak ott: az OMDSZből Ratyis Alice és Mészáros Oszkár Temesvárról, Fülöp Csaba Aradról, Csucsi Róbert Brassóból, illetve jómagam Kolozsvárról, no meg Antal Attila, akkori OMDSZelnök és az ifjúsági főosztály előadója, az IKE részéről Dobai László székelyudvarhelyi tiszteletes és Jakab István főtitkár, az ODFIEt vagy Szabó László vagy Gyerő Dávid kellett képviselje, a MAKOSZtól Bor boly Csaba, Grünstein Szabolcs és ÕryPákay Franciska biztos ott volt, az ÁMEt gondolom Korodi Attila és Farkas András képviselték, de Kósa András is minden bizonnyal jelen volt az ülésen. Említettem már, hogy a DUMÁtól Sipos Géza és Gyenge Zsolt is ott voltak Marosfőn. Részt vett Nagy Zsolt, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége ifjúsági főosztályának vezetője, de arra már nem emlékszem, hogy a leköszönő elnök, Ráduly Róbert végig ott tudotte lenni. A Küldöttgyűlésen az akkori alapszabály szerint a szavazati jog osultság a következőképpen oszlott meg: OMDSZ és a MAKOSZ 3 – 3 szavazat; egyházi pillér: IKE 2, ODFIE 1; szakmai pillér: ÁME + DUMA 3; a 15ig fennmaradó 3 szavazat a tagságát felfüggesztő MISZSZt illette meg. – Visszatérve Kolozsvárra, hogyan folytattad tevékenységed? – Májusban Kolozsváron volt egy nagyon gyenge diáknapi rendezvény, ahol a gálaesten a közönség azt kiabálta, kérik vissza a jegy árát. Érződött ugyanis, nincs jól megszervezve – kétórányi csúszás is volt. A diákság ugyanis nem ehhez volt s zokva. Én is emlékszem, hogy a régi „titánok” – akkor így éltek a tudatomban – , mint Kali Zoli, Sánta Levi és Lőrincz Csaba egy évvel előtte miképp tudták pörgősen megszervezni a rendezvényt. Ez pedig a viszonyítás alapján valóban nagyon gyengének tűnhetet t. Ekkor jutottunk el oda, hogy május 22re összehívtunk egy rendkívüli diáktanácsot, ahol egy hétórás ülés végén szinte egyöntetűen, egy tartózkodással, ha jól emlékszem, az 5.7.3.as alapszabályzati pont alapján Olivért felfüggesztettük tisztségéből. Maj d kineveztünk egy ideiglenes elnököt, Puskás Attila személyében. Két hét múlva Hajdó Csabát választottuk meg elnöknek. Egyik alelnöke lett Puskás Attila, a másik pedig jómagam. – Kiss Olivér nem hagyhatta szó nélkül a történteket. – Többekben felmerült, hogy az RMDSZ embereiként váltottuk le őt, mert a szövetségnek nem tetszett, hogy kiállt a Bolyaiügy mellett. Én egy ilyen forgatókönyvnek még az esélyét sem tudnám megerősíteni – és ott voltam a szavazásnál is, illetve érzékeltem annak előkészítését is. Mi akkor csak azt akartuk, hogy erősítsük a szervezetet, szerettünk volna nagyon jó és nagyon erős rendezvényeket szervezni, és kialakítani egy, a régihez, mármár hőskorszakihoz hasonló képet. – Mennyiben sikerült ezt elérni? – Már akkor ősszel, a köz gyűlés előtti órákban rádöbbentünk Hajdó Csabával, hogy csak ketten voltunk, akik úgy éreztük, hogy a vállunkon van a szervezet, nincs mögöttünk vagy mellettünk egy erős vezetőség, a szakosztályok pedig inkább a maguk dolgait szeretnék előtérben látni. Úgy láttuk, nem is beszélhetünk ifjúsági elitről, egy olyan elitről, amely nagy projekteket akar szervezni. Ez a pillanat mindig emlékezetes marad számomra. Egyszerűen nem találtuk azokat az embereket, akik nem csak néha szállnak be, hanem akikkel állandóan e gyütt dolgozhatunk. Később, ’99- ben még jobban tudatosítottam magamban ezt a diagnózist. – Ilyen körülmények között mit tudtatok tenni, miket szerveztetek? – A tanév eleji gólyabál már jól sikerült, 3000 diák jött el az akkori Hully Gully diszkóba, és ha utána is sikerült volna több ilyen népszerű projektet véghezvinni, akkor akár gazdaságossá is válhatott volna a szervezet, akár a magyarországi rendezvényszervező irodák, mint például a Sziget. Nálunk, Homoródot leszámítva (ami ugye dugába dőlt az erős fiatal generáció továbblépésével) nem maradt fent ’95 után ez a fajta szervezeti okosság. Az is
