Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-04
13 ▪ Most már túl vagyunk azon, hogy csak az európai normáknak kelljen megfelelni. Most már saját magunknak kell megfelelnünk. Az uniós normáknak való megfelelés nagyon kemény beruházási kérdés, viszont a saját elvárásainknak való megfelelés már olyan rendelkezéseket takar, amelyekkel alakítani tudjuk a városmenedzsmentet, alakítani tudjuk a fogyasztói kultúránkat, alakítjuk a szállításmenedzsmentet vagy az ipari menedzsmentet. Úgy érzem, hogy ha a kétéves mandátumomról beszélünk, akkor ez az időszak a rra volt jó, hogy olyan témaköröket nyissunk meg, amelyek zöld témában még nem voltak láthatók. ▪ Elképzelhetőnek tartja, hogy egy zöld párt itthon is ugyanúgy parlamenti tényező legyen, mint sok nyugati államban? ▪ Ez ma még lehetetlen. Lehetetlen, mert a z öld gondolkodásúak közül is kevesen gondolnak erre úgy, mint egy életfilozófiai kérdésre. Akik pedig így gondolkodnak, azok nagyon gyengék. Romániában majd akkor lesz erős zöld párt, ha a társadalom is rájön arra, hogy a fejlesztések csak fenntarthatóan va lósíthatók meg, és minden fejlesztési politikában a környezetvédelem kell hogy legyen az első szempont. ▪ Mit kell tenni azért, hogy ez a szemlélet megváltozzon? ▪ Közel kell menni az emberekhez. Be kell vinni a háztartásaikba ezt a gondolkodásmódot. Rá kell venni őket arra, hogy másként viselkedjenek az utcán, az otthonukban, a közintézményekben. Ha az embereket meg tudjuk győzni, akkor ezt tovább lehet képezni az intézményekre. Hogyha úgy vezetünk várost, hogy pontosan tudjuk, a városnak milyen fontos struk túrái vannak, és ezek milyen szolgáltatást jelentenek a lakosság számára, attól kezdve elérünk egy olyan fenntarthatósági szintre, ahol az emberek gondolkodása megváltozik. Attól kezdve egy zöld párt is gond nélkül elképzelhető. Mert mentalitásváltás eseté n nemcsak zöldként tekintik majd ezt az ügyet, hanem elengedhetetlenként is. vissza Választóra hangolva Erdélyi Riport 2008.11.06. Azt már tudjuk, hogy ki a Formula – 1 idei világbajnoka, s mire e heti számunk megjelenik, m ár azt is, hogy ki vezeti négy éven át a világ politikaikatonai értelemben vett legerősebb országát. Ha mérget vennénk arra, amit a közvéleménykutatók mondanak, akár már most elemezhetnénk, hogy milyen mértékben s irányban változtathatja meg globális szinten a dolgok alakulását az, hogy el ső ízben lesz színes bőrű politikus a Fehér Ház lakója. A tőzsdék Tokiótól New Yorkig várhatóan megizmosodó indexekkel reagálnak majd Obama és a demokraták győzelmére, ami lehet persze egynapos fellángolás, a válságból való kilábaláshoz ennél mélyebb és id őigényesebb változások szükségesek. No de ne igyunk előre a republikánusok vereségére, számos európai példa figyelmeztet arra, hogy nem elég a közvéleménykutatásokat megnyerni, különösen akkor, ha a felméréseket végző intézetek megrendelői, netán finanszí rozói éppen a választásban érdekelt politikai pártok, jelöltek. Az is lehet persze, hogy bizalmatlanságunkat a hazai tapasztalatok táplálják, ahol egyre kevésbé lehet hitelt adni az ilyen felméréseknek. A végeredményt illetően meglepetést okozhatnak az úgy nevezett rejtőzködő szavazók is, akik a szavazófülkében vagy az Államokban már meghonosodott szokás szerint voksukat levélben elküldve másképpen döntenek, mint amit akkor mondtak, amikor valaki szemtől szemben rákérdezett opciójukra. Hasonló jelenség a rom ániai választás napján is előfordulhat, különösen az etnikailag vegyesnek mondható körzetekben, ahol egyfelől a román választó gondolkodhat úgy, hogy pártszimpátiájától függetlenül az esélyesebb román jelöltet választja, másrészt sok magyar választó akkor is a magyar jelöltre voksol, ha az illető amúgy nem tudta elnyerni a rokonszenvét. Utóbbi, a személyi szimpátia tengeren innen és túl minden korábbinál fontosabb szerepet játszhat, az új választási törvény hatására a romániai választók döntését erősen befo lyásolhatja. Tény, hogy a jelöltek egyénisége, jelleme, beszédmodora, öltözködése, gesztusai sokkal inkább képesek mozgósítani, mint a mégoly gondosan megfogalmazott választási programok. Ha már a személyi szempontoknál tartunk, az RMDSZ esetében továbbra is jogos támadási felületet jelenthet az, hogy a szövetség jelöltjei között továbbra is alulreprezentáltak a nők, különösen a reális esélyekkel járó körzetekben. Az erősítheti a program reméltnél kisebb hatását, illetve a kevésbé mozgósító egyéniségű jelöl tek esélyét, hogy az érdekvédelmi szervezet milyen hatékonysággal képes országos, illetve helyi ügyekben bizonyos kérdéseket tematizálni, lásd például az etnikailag vegyes vidékeken a többségiek számára bevezetendő kisebbségi
