Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 11 . 44 összecemente ződött politikai osztályokon kívül rekedt erők reprezentációjának kérdéséről. Az elit centrumának és perifériájának újratárgyalásáról. Esetleg a politológiai kielégítetlenség kezelésének zavaros terápiáiról. Az új politikák tartalma kétséges, de e politik usok náluk adott pillanatban sikeresebbnek tűnő politikai ellenfeleiknél egyelőre állóképesebbeknek bizonyultak. A kézikönyvek szerint a populista pártok és vezetőik rövid életűek. Gyorsan jönnek, mennek. E három politikus élt populista eszközökkel, de pol itikai vetélytársainál egyelőre tartósabban működőképesnek, hosszabb szavatossági idejűnek tűnt. KözépEurópa a fagyálló egynyári növények világa. vissza 80:25 Sokak szemében a valutaalap segítségével létrehozott pénzügyi m entőcsomag a mi szégyenünk. E nézőpont szerint - amely kiemelten népszerű az ellenzék bizonyos köreiben - a csomagra azért volt szükség, mert a kormány tönkretette a gazdaságot. Orbán Viktor egyenesen azt állította, hogy a válság a miniszterelnök asztalátó l indult. Nem igaz. Róna Péter| Népszabadság| 2008. november 14.| A magyar háztartások, vállalatok és önkormányzatok valutahiteltartozása mintegy 14 ezermilliárd forint. A magyar bankrendszer 80 százaléka külföldi, túlnyomórészt európai bankok tulajdoná ban van. Az elmúlt négy év alatt felgyülemlett hatalmas devizahitelállomány három tényezőnek tulajdonítható, amelyek megmagyarázzák Magyarország különleges pénzügyi sérülékenységét. Először is, a külföldi tőke jelenléte a magyar gazdaságban - és kiemelte n a pénzügyi szektorban - messze meghaladja a többi visegrádi országban tapasztalható szintet. A 80 százalékos külföldi tulajdonrész azt jelenti, hogy a magyar pénzügyi szektor üzletpolitikáját nem a magyar körülmények, hanem az anyabankok országaiban, teh át Ausztriában, Németországban, Olaszországban vagy Belgiumban zajló események határozzák meg. Mivel az ottani bankok abban a tévhitben éltek, hogy a magyarországi leánybankjuk által nyújtott devizahitelhez szükséges devizát korlátlan mennyiségben tudják b iztosítani, a leánybankokat a devizahitelek kihelyezésére buzdították. Ám devizaforrásuk rövid lejáratú volt, miközben a hiteleket hosszú, akár 20 éves futamidővel helyezték ki. Amikor azonban a nemzetközi pénzpiacok öszszeomlottak, a külföldi bankok nem v oltak képesek a már kihelyezett devizahitelekhez szükséges forrást biztosítani, és emiatt az egész magyar bankrendszer fizetőképessége veszélybe került. De miért sikerült a külföldi bankoknak nálunk ezt a temérdek devizahitelt kihelyezniük, miközben a szom szédos országokban a devizahitelezés jóval szerényebb mértékű volt? A választ erre a kérdésre a második tényezőben, nevezetesen a Magyar Nemzeti Bank gyökeresen elhibázott kamatpolitikájában találjuk meg. A jegybank egyrészt egy óriási rést teremtett a fo rint- és a devizakamatok között, ami a hitelfelvevő szemében azt a látszatot keltette, hogy a devizahitel olcsóbb. Másrészt - és ez a harmadik tényező - a forint árfolyamát a csillagos egekbe, a nemzetgazdaság teljesítőképességét messze meghaladó szintre e melte, fenntartva ezt a látszatot. Az erős forintárfolyam, amelynek fenntartása érdekében az MNB immár a 10 százalékos alapkamatot is átlépte, értelemszerűen instabil, mert nincs a világon olyan gazdaság, amely képes lenne ezt a kamatszintet kigazdálkodni. Az instabilitás pedig azt jelenti, hogy a kötvénypiacokon nem veszik a magyar államkötvényeket, mert a várható forintleértékelődés esetén veszteséget kellene elkönyvelniük. A forint fenntartható árfolyama ugyanis valahol 285310 forint/euró között van, de nem kizárt, hogy az előttünk álló súlyos recesszió következtében a jövő év közepére már ez a szint is erősnek bizonyul. Persze sok gond van a magyar gazdasággal, a magyar költségvetéssel, államigazgatással, adórendszerrel, a gazdaság szerkezetével és az alulfoglalkoztatottsággal, amiért a politika felelőssége vitathatatlan. De a válságot nem ezek a tényezők, hanem az Európai Unió és azon belül az euróövezet bankrendszerének összeomlása robbantotta ki, amit aztán az európai hatóságok olyan eszközökkel keze ltek, amelyekkel KözépEurópától általában, de a fenti okok miatt Magyarországtól különlegesen sok forrást vontak el. Mindennek tükrében az álszent mellébeszélés iskolapéldája az EU pénzügyi biztosának, Joaquín Almuniának az az álláspontja, hogy egy olyan ország, amely nem tagja az euróövezetnek, nem várhatja el, hogy olyan mértékű támogatásban részesüljön, mint a tagok. Az EU - és név szerint Almunia úr - tétlensége hozta az euróövezet bankjait abba a helyzetbe, hogy a működésképtelenség szélére sodorják a magyar nemzetgazdaságot. Nekünk nem támogatásra, hanem kártérítésre van jogunk az EUtól, mert az euróövezet, beleértve az európai jegybankot is, nem
