Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 11 . 45 volt képes biztosítani a hatáskörükbe tartozó bankok működőképességét, s ezért azután ezek itteni leányb ankjait nekünk kell megmentenünk. Azért kellett a valutaalaphoz fordulnunk, mert az EU először nem volt hajlandó az általa okozott károk elhárításában részt venni, majd nyögvenyelősen a szükséges öszszeg mindössze 25 százalékát volt hajlandó a rendelkezés ünkre bocsátani. Mi készek voltunk pénzügyi szektorunk több mint 80 százalékát az ő tulajdonukba, az ő ellenőrzésük alá helyezni, mert mi őszintén az integrációra vágytunk. Ők, a történtek szerint, minket 25 százalék erejéig készek befogadni, a többi 75 sz ázalék ugyanis a washingtoni székhelyű valutaalaptól és a Világbanktól jött. Akkor most kinek a szégyene ez a csomag? Mi a tennivalónk? 1. A devizahitelezés minden formáját azonnal fel kell függeszteni. Az árfolyamkockázatot sohasem lett volna szabad rál őcsölni sem a lakosságra, sem a vállalatokra, de a kialakult nemzetközi válságban, mint ahogy azt a Financial Times egyik szerkesztője megfogalmazta, ez a kockázatvállalás csak a hagyományos magyar öngyilkos hajlam megnyilvánulásának tekinthető. 2. Lehető vé kell tenni, hogy az adósok átnyergelhessenek a devizahitelekről a forinthitelekre. A bankoknak vállalniuk kell az átnyergelésből fakadó veszteségek jelentős részét, mert a kialakult helyzet az ő felelőtlen hitelpolitikájuknak a következménye. A bankok n em várhatják el, hogy az állam az adófizetők számlájára garantálja a betéteket azért, hogy ők az extraprofit reményében esztelen kockázatokkal terhelhessék a társadalmat. Tudomásul kell venniük, hogy a betétek állami garanciája nélkül egyikük sem lenne kép es talpon maradni, az állami garanciát pedig nem azért kapták, hogy annak birtokában az egész nemzetgazdaság működőképességét veszélyeztessék. 3. Lehet, hogy a nemzetközi pénzügyi válság vége felé járunk, de az is lehet, hogy nem. Az államnak, minden álla mnak, kutya kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy a bankrendszer még a legrosszabb körülmények között is működőképes maradjon. A legfejlettebb nyugateurópai országok most olyan törvények megalkotásán dolgoznak, amelyek, szükség esetén lehetőv é teszik a megroggyant bankok államosítását, az állam által vezérelt átszervezést vagy beolvasztást egy erősebb bankba. 4. A 23 százaléknál magasabb reálkamat gyilkos hatással van a nemzetgazdaságra, eltorzítja annak szerkezetét, leállítja annak növekedé sét, és az MNB állításával szöges ellentétben egyáltalán nem szolgálja az infláció visszaszorítását. Egy fejlődő ország ugyanis nem az importárak leszorításával és az exportárak növelésével, hanem a kereslet korlátozásával, a megtakarítások ösztönzésével é s a fiskális fegyelemmel szolgálja ezt a célt. A devizahitelek elburjánzása éppen hogy mindennek az ellenkezőjét, a kereslet serkentését és az eladósodás növelését hozta. Az MNBnek a törvényhozás segítségével ki kell alakítania azt az eszköztárat, amely k épes az inflációt visszaszorítani az árfolyam ideoda tologatása nélkül. Ha ennek ellenére az MNB nem képes vagy nem hajlandó eddigi álláspontján változtatni, a kormány és az Országgyűlés feladata a szükséges intézkedéseket meghozni a változás érdekében. A helyzet ugyanis nagyon súlyos, mert a jelenlegi monetáris politika minden lehetséges kiutat lezár. 5. Egyesek szerint a kiút nem a monetáris politika átalakításában, hanem az adók és járulékok csökkentésében rejlik. Tévednek. Először is azért, mert most vissza kell találnunk a fejlődés és a növekedés alapparadigmájához, tehát a szigorú költségvetési fegyelem és az enyhén laza monetáris politika összehangolt kombinációjához. Másodszor azért, mert a csökkentésből fakadó állítólagos gazdaságélénkítő hatásoka t semmiféle számítás nem támasztja alá. Nincs bizonyíték például arra, hogy a javasolt adócsökkentés jobban segítené a gazdaság növekedését, mint egy alacsonyabb kamatszint. Harmadszor azért, mert az adócsökkentés a társadalom további kettészakadását eredm ényezné. Adót csak az fizet, akinek van miből. A csökkentésből fakadó bevételkiesést a javaslattevők a szegényeknek nyújtott támogatások lefaragásából fedeznék. Kétségtelen, hogy a szociális rendszer átalakításra szorul, hogy a tétlenséget nem szabad ösztö nözni stb. De először kell a szociális rendszert rendbe tenni, és utána lehet szó az adóreformról, nem fordítva. Az államnak most meg kell szereznie a feltétel nélküli ellenőrzést a bankrendszer fölött. A kormánynak és az Országgyűlésnek pedig számadásra kell kényszerítenie az MNBt a monetáris politikájával kapcsolatosan. vissza
