Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 11 . 43 Juscsenko: Ukrajna NATOtagsága nem jelent fenyegetést www.umdsz.uz.ua /ForUm 2008.11.14. Ukrajna garantálja, hogy a NATÓba való belépése nem jelent semmiféle fenyegetést a szomszédos országok számára. Erről az Eho c. azerbajdzsán lapnak adott interjújá ban beszélt Viktor Juscsenko. „Többször rámutattunk, hogy szükség esetén készek vagyunk garantálni minden érdekelt fél számára, hogy amennyiben Ukrajna a jövőben csatlakozik a NATÓhoz, az nem jelent majd semmiféle fenyegetést sem szomszédaink, sem partner eink számára” — közölte az államfő. Juscsenko szerint „az augusztusi kaukázusi események bebizonyították, hogy nem létezik más, reális alternatíva államunk stabil, biztonságos fejlődése számára”. „Meggyőződésünk szerint az európai térségbe való teljes érté kű integrálódásnak szilárd biztonsági alapon kell megtörténnie, olyanon, mint amilyen az északatlanti szövetség” — tette hozzá. „E döntés megfelel Ukrajna, megfelel a NATO érdekeinek, a stabilitás és a biztonság megszilárdítását szolgálja, kizárja azt, ho gy harmadik országot bármiféle fenyegetés érjen, hogy romolhassanak kapcsolataink partnereinkkel. Abból indulunk ki, hogy a bukaresti csúcson megtették a legfontosabb lépést — reális NATOtagjelöltként ismerték el Ukrajnát. Köszönettel tartozunk partnerein knek ezért a stratégiai döntésért” — húzta alá Viktor Juscsenko. vissza Ukrajna a NATO nélkül is EUtag lehet? www.umdsz.uz.ua /ForUm 2008.11.14. Az Ukrajna számára legkedvezőbb útnak nem a NATÓn keresztül kell az Európai Unióba vezetnie. Erről Giulietto Chiesa, az Európa Parlament olasz képviselője beszélt egy Kijevben tartott nemzetközi konf erencián. A politikus véleménye szerint Ukrajnának inkább a hosszabb, de biztonságosabb külpolitikai irányvonalat kell választania. „A NATÓval kapcsolatos verzió az általános biztonság erősödése helyett inkább annak csökkenéséhez vezet” — tette hozzá. Chi esa rámutatott, hogy a világban tapasztalható pénzügyi válság kapcsán megváltozott maga a „biztonság” fogalom is. A világ új fenyegetések elé került, amelyek megkövetelik az összes nemzetközi alany — EU, NATO, USA, Oroszország stb. — közös felelősségét. Am i az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozását és tökéletesítését illeti, az Európa Parlament képviselője azon véleményének adott hangot, hogy ezt közösen, a régió minden államának bevonásával kell megvitatni. Ezzel kapcsolatban azt hozta fel nega tív példaként, hogy az USA külön tárgyalt Lengyelországgal és Csehországgal a rakétavédelmi rendszer telepítéséről. Giulietto Chiesa szerint egy EU, vagy egy NATOtagország nem hozhat egyszemélyes döntéseket a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben, egyezte tnie kell erről partnereivel a nemzetközi szervezetekben. vissza "Háromkirályok" – A populizmus márkamenedzserei Bécs nem lesz Chicago! - állította egy korai Haiderplakát. A másik újradikális párt most rátett: Bécs nem les z Isztambul! - hirdette. Honlapjuk követelése pedig: Népképviseletet EUárulók helyett! A harminc évnél fiatalabb osztrák választók között a radikális pártok vezetnek. A közvélemény nem tartja őket szélsőségeseknek. Tamás Pál| Népszabadság| 2008. november 15.| REUTERS - Domini Ebenbichler Az osztrák választások ismét megerősítették, hogy az előző évtized politikai rendszerei KözépEurópában eltűnni látszanak. Olvadásnak indultak az első poszthidegháborús (nálunk '89 utáni) elitek. A demokráciát még viszo nylag kevesen hiszik veszélyben, de a liberalizmust, a modernizmust vagy az atlantizmust annál többen. Mindeközben megjelentek olyan politikusok, akik a közvélemény különböző szegmeseiben lelkesedést, elutasítást, kíváncsiságot és ellenállást váltottak ki. A másság első megtestesítői. Akik közül az úttörő: Jörg Haider. (Az osztrák politikus, mint ismeretes, október 11én tragikus autóbalesetben életét vesztette - A szerk.) Haider, Fico és Orbán. Az ezredforduló s az azt követő évek középeurópai politikai "háromkirályai". Sokak szemében a populizmus márkamenedzserei. Számomra azonban történetük a nemzeti burzsoázia éhesebb, a tálhoz később és eddig csak a széleken jutó csapatainak politikai önmegvalósítási stratégiáiról szól. Vagy az 1989 után
