Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 11 . 29 Szerzo: Máthé Éva Nem az lett, aminek készült Krónika 20081114 A csíkszeredai ProPrint Kiadó a közelmúltban adta ki Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című tanulmánykötetét, amelyben a szerző a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetét járja körül. – Miért választotta kutatási témául a Magyar Autonóm Tartományt? – A Bolognai Egyetem doktori iskolájában, ahová 2002ben vettek fel, az egyik tanárom javasolta. Tudta, hogy félig magyar származású vagyok, és magyar vonatko zású dolgokkal foglalkozom, a szakdolgozatom is magyar témáról szólt, azt mondta: mi lenne, ha foglalkoznék ezzel az alakzattal, hiszen nem sokat tudunk róla. Elkezdtem levéltárakban kutatni, és rájöttem, hogy a téma sokkal izgalmasabb, mint eddig gondolta m. Úgy érzem, hogy kutatói szerencse az, hogy a téma megtalált. 2002ben beadtam a kérvényt a Román Állami Levéltárba, Bukarestbe és Marosvásárhelyre, de választ nem kaptam. Majd egy neves külföldi kutató, Dennis Deletant, a londoni egyetem román tanszéké nek vezetője közbenjárására mégis hozzájutottam az engedélyhez. – Hogyan kezdte a kutatást? Honnan kezdte felgöngyölíteni ezt a történetet? – Természetesen a közigazgatási képződmény genezisével kezdtem. Máig az a legvitatottabb dolog, hogy ki, mikor é s miért akarta létrehozni. – És sikerült megfejteni ezt a talányt? – Részben. A szovjet és román dokumentumok alapján derítettem ki, hogy nem volt semmiféle alulról jövő kezdeményezés, senki nem kérte helyben, hogy ilyesmi létezzen. Úgy tűnik, hogy a leg fontosabb lökést a szovjetek adták meg. A szovjet pártvezetés az 1951 – 1952es évek fordulópontján kitalálta, hogy Romániában új alkotmányra van szükség, mert az 1948as nem tükrözi már az ország új helyzetét, nincs benne a kollektivizálás, a közösségi tula jdon, féligmeddig még polgári alkotmány. Úgy gondolták, hogy a nemzetiségi kérdést területi kérdésként kell kezelni, és úgy kell megoldani, ahogy a Szovjetunióban tették. Természetesen akár a Partiumban is lehetett volna létrehozni egy kisebbségi tartomán yt, de ez fel sem merült, hiszen biztonságpolitikai szempontból a határ mentén nem lett volna ésszerű lépés, hiszen felmerülhetett volna a revízió kérdése. Így került sor a székelyföldi tartomány létrehozására, amely a határtól 300 kilométerre esett, tehát nem állt fenn annak a veszélye, hogy Magyarország kéri majd a tartomány hozzá csatolását. Ennek magvalósításához olyan helyi vezetők kellettek, akik lojálisak voltak a rendszerhez, és akikben többékevésbé megbízott a szovjet hatalom. Ugyanakkor egy stabi l helyzetre is szükség volt. – És a Székelyföld nyugodt területnek számított? – A közhiedelemmel ellentétben, például amikor Románia néhány térségében valódi lázadás tört ki a kollektivizálás ellen, a Székelyföldön az ilyesmi ritka jelenség volt. Annak idején mindenki másképpen értelmezte a MAT létrehozására vonatkozó, szovjet kezdeményezést. Amikor a rádió bemondta, hogy létrejön, az erdélyi magyarok egy része úgy élte meg, hogy ismét nyíltan vállalhatják magyarságukat. Létezik még egy kézenfekvő törté nelmi párhuzamosság is: az 1940es, bécsi döntés, amit szintén „bemondott a rádió”. Csakhogy az határmódosítással járt. Meg kellett magyarázni a magyarságnak, hogy valami valóban változik 1952ben, de a lényeg változatlan: az államhatárokat nem rajzolják á t. Azt is tudomásul kellett venniük, hogy az államberendezés sem módosul, folytatódik a szocialista rendszer megerősödése. 1952ben elkezdődött egy újabb kulákellenes kampány, ami Sztálin haláláig tartott. Tehát a tartomány létrejötte utáni évek igen kemén yek voltak Romániában, egy kicsit kivétel volt ez alól a MAT, ahol valamivel kevesebb embert tartóztattak le, mint az ország többi részében, valószínűleg azért is, mert egy új közigazgatási területen nem lehet mindjárt megtorlással kezdeni annak fölépítésé t. Bár kétségtelenül itt is voltak túlkapások.
