Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 11 . 30 – A könyvbemutatón is elhangzott, hogy sokan úgy értékelik: nem minden úgy történt, ahogy az a tanulmányban megjelenik. – Természetesen azt szeretném, ha minél többen állást foglalnának, ha minél több tisz tázó cikk jelenne meg erről a témáról, és ez nem álszent vélemény részemről. A tanulmány egy majdnem 500 oldalas munka, nem lehet átfutni rajta, idő kell a megemésztéséhez. Szerencsére ma már nem gond az, hogy Romániában és Magyarországon egyszerre forgalm azzák, sőt az interneten keresztül bárhonnan megrendelhető. Az olasz változata tavaly jelent meg, hiszen én eredetileg, doktori disszertációként, olaszul írtam meg. Annak csak egy része a MAT története, a magyar nyelvű kötet viszont csak a MATról szól. – Ön fordította magyarra a tanulmányt? – Részben a feleségem vállalta ezt a kulimunkát, ugyanakkor az MTA Kisebbségkutató Intézete, Bárdi Nándorék is segítettek. Az olasz kötetben erről fellelhető ismeretanyagot rendszereztem és értelmeztem. Gondolom, az erdélyi magyarságot igencsak érdekli, hogy ez a tartomány végül is mennyire volt magyar, és mennyire volt autonóm, hogy mennyire vettek részt az erdélyi magyarok egy új rendszer építésében, és mennyire nem. Az én tézisem ezzel kapcsolatban az, hogy benne voltak az építésben, ami nem jelent bűnrészességet. – Valószínűleg kezdetben az erdélyi magyarság is hitt a rendszer igazságosságában, életképességében. – Persze. Létezett annak idején egy nagyon erős hit, hogy az a világ, amit maguk mögött hagytak, a há borús világ rossz, és bíztak abban, hogy nemzetiségi szempontból is javul majd a helyzet. Ugyanakkor volt egy érdekes jelenség: 1940ben az erdélyi magyar vezetők megszereztek bizonyos pozíciókat, amelyekről nem szívesen mondtak volna le. Ez így is történt : 1945ben nem állították félre őket, és a Magyar Autonóm Tartomány idején is megőrizték pozícióikat. Csak a hatvanas években kezdődött el félreállításuk. – Az 1967 – 1968ban bekövetkezett közigazgatási átszervezésre, a megyék létrehozására gondol? – A m agyar vezetés félreállítása már korábban elkezdődött, amikor a MATból Maros Magyar Autonóm Tartomány lett. Ekkor kezdődött el az iparosítás is, addig kevés, jelentéktelen gazdasági beruházás történt a térségben. Az igazi váltás akkor következett be Maros vásárhelyen, amikor 1959ben lették a vegyi kombinát alapkövét. Hozzáteszem, hogy Gheorghe Gheorghiu Dej nyolc év alatt mindössze kétszer látogatott el Marosvásárhelyre: 1956 decemberében, amikor el kellett ítélni a magyar ellenforradalmat, és 1959 szeptem berében, amikor le kellett tenni az alapkövet. Tehát csak ennyire volt neki fontos a Magyar Autonóm Tartomány és annak fővárosa. A tartomány kezelését Mogyorós Sándorra, Fazekas Jánosra, a fiatal Király Károlyra és másokra bízta, meg a helyi emberekre, pél dául Csupor Lajosra. Amikor 1952ben létrejött ez az alakulat, nem jött ide, nem ünnepeltette magát. Ezért is mondom, hogy a román vezetésnek ebben nem volt komoly szerepe. – A Magyar Autonóm Tartomány létrehozása nem volt valamiféle gesztus azért, mert Magyarország és az erdélyi magyarság is igencsak hátrányos helyzetbe került a második világháború után? – Az iratokból ez nem derül ki, illetve nem igazolódik a feltételezés. Érdekes még ezzel kapcsolatban a gettóelmélet is. Annak idején a MATot kis Magy arországnak, illetve Marosvásárhelyt kis Moszkvának is nevezték, ez célzás arra, hogy vezetői sokkal jobban hittek abban a rendszerben, amit itt építettek, mint a galaci, brăilai vagy más térségben élő vezető személyiségek. Meggyőződéssel csinálták azt, am it tettek, mert értelmet láttak benne. A dráma akkor következett be, amikor rájöttek, hogy az általuk megálmodott értelem, az, hogy egy kevés magyar töltettel fel lehet dúsítani ezt az üres keretet, összeütközik a román állami logikával. Amikor magyar emlé kműveket akartak restaurálni, magyar vonatkozású szobrokat akartak állítani, vagy meg akarták írni a MAT monográfiáját, akkor 1958ban rájöttek, hogy – úgymond – már nincsenek vonalban. 1957ben még ki lehetett mondani, hogy Románia többnemzetiségű állam, de 1959ben már Románia a románok nemzetállamaként jelent meg, ahol együtt élő nemzetiségek is léteznek. Az itteni vezetők nagyon nehezen tudták megemészteni, hogy megváltozott a vonalvezetés. Levezényelték a saját leépülésüket. Csupor Lajos vitte végig a Maros Magyar Autonóm Tartománnyá válást, aztán nyugdíjazták őt és társait, és jön Iosif Banc elvtárs, aki ugyan tudott
