Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-05
17 vehesse át. Csak éppen úgy tűnik, hogy ehhez hosszabb jelenlét szükséges, mint amilyenre annak idején számítottunk. – Térjünk át a grúz – orosz viszonyra! Melyik felet terheli nagyobb felelősség az augusztusi háború kirobbanásáért? – Az Európ ai Unió egy vizsgálatot kezdett nemrég, hogy tisztázza: pontosan mi is történt. De már ezt megelőzően nagyon világosan állást foglalt, és ennek Magyarország is részese volt. Eszerint a rendezésre kell összpontosítani, s annak alapelve csakis az Európai Uni ó francia elnöksége által kezdeményezett hatpontos megállapodás, Grúzia szuverenitásának és területi sérthetetlenségének megőrzése lehet. Nagyon fontosak a Genfben megindult tárgyalások, melyek néhány hét alatt persze nem hoznak eredményt, ám elvezethetnek a békés megoldáshoz. – Az Európai Unióban és az Egyesült Államokban hallatszanak már olyan hangok, melyek szerint a háborút Grúzia robbantotta ki. – Minden konfliktus megítélésénél fontos, mikortól is vesszük azt szemügyre. Márpedig ennek a viszálynak h osszú előtörténete van – gondoljunk csak az 1992 – 93as eseményekre! Az Európai Unió szeretne erről pontosabb képet alkotni – ezért is ragaszkodik az alaposabb feltáráshoz. – Mit gondol egy esetleges grúz és ukrán NATOfelvétel következményeiről? A két áll am csatlakozása belerángathatja a NATOt egy Oroszországgal való konfliktusba? Vagy ellenkezőleg: a konfliktust éppen azzal lehet elkerülni, hogy Grúziát és Ukrajnát felveszik a NATOba? – A legutóbbi, bukaresti NATOcsúcson az mondatott ki, hogy ha e ké t ország akarja a tagságot, akkor NATOtag lehet. Ám a felvétel időpontjának megjelölése nem történt meg. Vagyis nincs szó arról, hogy e két ország bármelyike a közeli jövőben a NATO tagjává válna. Addig még hosszú az út, de a NATO mindkét országgal szoros párbeszédet folytat. Nemrég született meg a döntés egy NATO – Grúzia Tanács létrehozásáról, de ugyanilyen működik a NATO és Ukrajna között is. – Az amerikai politikusok nem kedvelik a Déli Áramlat néven tervezett vezetéket, amely orosz gázt szállítana Eur ópába; azt szeretnék, ha Magyarország csak a Nabuccóval foglalkozna, melyben nem orosz, hanem középázsiai gáz áramlana. Hogyan lehetne meggyőzni őket arról, hogy a Déli Áramlat nem fenyegeti a nyugati tábor egységét? – Az Egyesült Államok nyilvánvalóan m ás szemszögből tekint Európa gázellátására, mint az uniós tagországok, melyek itt helyezkednek el a térségben. Washington számára ez hosszú távú stratégiai kérdés, az Európai Unió – s benne Magyarország – viszont energiaellátási, gazdasági és más szemponto k alapján értékeli. Úgy gondolom, hogy az egyedüli megoldás az Egyesült Államokkal való mélyreható párbeszéd, amely már el is kezdődött. Ennek keretében folyamatosan tájékoztatjuk amerikai partnereinket saját törekvéseinkről, arról, hogy miért éppen arrafe lé haladunk, amerre haladunk. – Mi lehet a megoldás a Lisszaboni Szerződés ügyében azután, hogy az írek népszavazáson utasították el azt? Az, hogy a szerződés bizonyos pontjai ne vonatkozzanak rájuk? Vagy ha egy újabb népszavazás is a „nem” győzelmét hoz za, akkor lépjenek ki az unióból? – Egyelőre ott tartunk, hogy az ír miniszterelnök a legutóbbi uniós tanácsülésen beszámolt azon vizsgálat eredményeiről, melynek célja az elutasítás okainak jobb megértése volt. Úgy tűnik, hogy több ok is közrejátszott. Egy biztos: Írországban az emberek nem igazán voltak informálva arról, mi is a Lisszaboni Szerződés, mi a tétje és miért van rá szükség. Vagyis a folytatás a tájékoztatáson is múlik. Dublin nyomatékosan kérte, hogy ne más, ne az Európai Unió tegyen javasl atokat a megoldásra – ezt hadd tehessék meg ők, az írek, hiszen róluk van szó. Javaslataikat decemberre ígérték – akkorra okosabbak leszünk. – Milyen megoldás képzelhető el? – Sokféle. Azt azonban, hogy Írország lépjen ki az unióból, én nem tartom reál is lehetőségnek. A felmérések szerint az írek igen nagy része komolyan támogatja az uniós tagságot – már csak azért is, mert országuknak nagyon
