Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-05
18 sok haszna volt belőle – mind pénzügyileg, mind más szempontból. És az emberek tudják ezt. Vagyis a „nem” szavaz at nem azt jelezte, hogy nem akarnak többé tagok lenni. Félelmek fogalmazódtak meg bennük, például az adózás, a közös védelmi politika vagy akár az abortusz engedélyezése kapcsán. Ezekről egyébként nincs szó a Lisszaboni Szerződésben. Elképzelhető például egy olyan megoldás, melynek értelmében Írország garanciát kap arra, hogy bizonyos kérdésekben nem kell együtt haladnia az unióval. De megoldást hozhatnak bizonyos, az ottani félelmek eloszlatását célzó, megnyugtató nyilatkozatok is. – Térjünk át Horvátors zág uniós csatlakozására! Mivel elképzelhető, hogy erre a magyar elnökség félévében kerül sor, Budapestnek itt a szokásosnál több szava lehet. De vajon érette Horvátország a felvételre? A legutóbbi véres zágrábi merényletre és a maffia ottani szerepére g ondolok. – A tényleges belépés valóban a magyar félévre eshet – feltéve, hogy 2009 végéig sikerül lezárni a tárgyalásokat, amire jó az esély. Véleményem szerint nincs közvetlen összefüggés a legutóbbi merénylet és a csatlakozási tárgyalások között. Talán lehet némi közvetett kapcsolat – oly módon, hogy egy ilyen esemény rajta hagyja nyomát az érintett országról kialakult képen. Én mindenesetre azt látom, hogy a horvát kormány nagyon gyorsan lépett, megmutatva, hogy elszánta magát a probléma megoldására. Ez ért azt gondolom, hogy a merényletnek semmi komoly hatása nem lesz a horvát integrációra. – Magyarországnak szüksége van gázra, olajra és piacokra is. Csakhogy ezekkel gyakran olyan országok rendelkeznek, melyek belső politikai, emberi jogi viszonyai tilt akozásra köteleznének bennünket. De vajon megengedhetjüke ezt magunknak, még akár a nemzetközi szervezetek keretei között is? – Magyarországnak nagyon sok mindenre szüksége van, és a globalizálódott világban igen sokszálúak a kapcsolataink: gazdaságiak, energetikaiak, egyebek. Ugyanakkor uniós tagállamként nagyon fontosak számunkra az európai értékek: az emberi, a kisebbségi és a szabadságjogok. Én úgy látom: annak van igazán hatása, ha Magyarország elsődlegesen a nemzetközi szervezetek tagjaként lép fel ezen értékek képviseletében. Hiszen nem biztos, hogy egymagában sokat el tudna érni. Ettől azonban még elképzelhető, hogy a kétoldalú kapcsolatokban is tehetünk valamit. Kínával például már hosszú évek óta emberjogi párbeszédet folytatunk, megmutatva, hogy an vittük végbe a rendszerváltást és hogyan építettük ki a demokratikus intézményrendszert. Lehetne ezt a modellt más viszonylatban is alkalmazni, de ehhez persze mindig két fél kell. – A világ változásait nem igen lehet megjósolni. Egy Magyarországhoz ha sonló kis ország egyébként is inkább alkalmazkodik e változásokhoz, mintsem hogy maga idézné elő őket. Van értelme ilyen körülmények között egy külpolitikai stratégia megfogalmazásának – ahogy az nemrégiben megtörtént? – A dolog nem egészen így áll. Kétsé gtelen: Magyarország viszonylag kis ország, ám tagja több szövetségi rendszernek is – például a NATOnak és az Európai Uniónak. Vagyis ha e szervezetekben támogatókat tud szerezni saját véleményéhez, ha e véleménye meg tud jelenni egy közös véleményben, az már nagyon komolyan befolyásolhatja a történéseket. Ez sokkal nagyobb befolyást jelent, mint ha egymagában képviselné nézeteit. Stratégiára általában azért van szükség, hogy végig lehessen gondolni, milyen helyzetben van egy ország, milyen irányban léphet tovább, kik a potenciális partnerei. Ez mindenképpen stratégiai kérdés. – De hiába van stratégiánk, azt például, hogy bekövetkezik egy pénzügyi világválság, nem láttuk előre. – Voltak annak bizonyos jelei, hogy a világ változás előtt áll. Azt persze nem lehetett tudni, hogy ez pontosan mi lesz – milyen és mekkora. De a stratégia akkor sem hiábavaló. Az ugyanis nem arról szól, mit kell tenni, például pénzügyi válság idején. Azt a stratégia azonban felmérte, melyek Magyarország potenciális partnerei, merre tud tájékozódni, kikre tud támaszkodni, s ez a fajta „előre gondolkodás” segítség egy ilyen nehéz helyzetben. – Az év elején egy neves magyar külpolitikai szakember azért bírálta a Washingtonban akkreditált magyar diplomatákat, mert nem jelezték előre az amerikai – orosz viszony kiéleződését – holott ennek jeleit akkor már látni lehetett. Mennyire hatékony a magyar diplomácia? – Én azt gondolom, hogy meglehetősen hatékony. Magyarországnak jól kiépített diplomáciai rendszere van. Persze nem tudunk mindenütt jelen lenni, ezt egy ilyen nagyságú ország nem engedheti meg magának. A fontos
