Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-05
16 A polgármester az MTInek nyilatkozva emlékeztetett: a több mint 80 százalékban magyarok lakta várost nem véletlenül aposztrofálja a közvélemény a tolerancia városának, mert "itt húsz éve még csak apró súrlódásokra sem került sor". Kijelentette: "Szemtanúként és minden rendelkezésemre álló ismeret birtokában állítom, hogy a helyi klub részéről nem történt rendbontás, a rendőrséget senki nem provokálta, a rendőrségnek ped ig az itt történtekből mindenképpen le kellene vonnia a konzekvenciákat, de be kell valljam, attól tartok, hogy nem fogják megtenni". Kora este a dunaszerdahelyi városháza mellett álló 1956os emlékműtől elindulva mintegy 300400 tüntető, köztük a DAC néh ány játékosa, magyar zászlók alatt, nyakukban DACsálakkal szótlanul végigvonult a városon. A tüntetés egybeesett az 1956os magyar forradalom leverésének évfordulójával. A menet végállomásán, a stadion szombaton megostromolt tribünjénél mécseseket és gye rtyákat gyújtottak. A rendőrség nem avatkozott be. "Egyetlen szó sem hangzott el, de a résztvevők némasága beszédes volt" - mondta az MTInek a tüntetés egyik szervezője, Karaffa Attila . vissza Mit tehet a magyar kormány a d unaszerdahelyi rendőrtámadás után? Göncz Kinga válaszol – Nem dönthet a két nép viszonyáról a radikalizmus Népszava.online 2008.11.05. Mit tehet a magyar kormány a szombati dunaszerdahelyi rendőrtámadás után, amelynek során szlovák rendőrök magyar szurk olókat vertek – ez utóbbiak szerint (és a helyi magyarok szerint is) – teljesen indokolatlanul? – a kérdést Göncz Kingának tettük föl. A külügyminiszter asszony emellett más külpolitikai kérdésekről, továbbá a magyar diplomácia törekvéseiről és helyzetéről beszélt a Népszavának. – Mindannyiunkat felkavartak a híradók által közvetített képek, és kérdések merültek föl bennünk a rendőri beavatkozás mértéke és indokoltsága kapcsán. A magyar kormány ezért azt kérte a pozsonyi hatóságoktól, hogy végezzenek vizsgá latot, és annak eredményéről tájékoztassanak bennünket. Én ezt személyesen kértem Ján Kubis szlovák külügyminisztertől, Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter pedig az ő szlovák kollégájától. – A dunaszerdahelyi események tartósan ronthatj ák az amúgy is feszült magyar – szlovák viszonyt? – Fontos, hogy az efféle konfliktusra ne vetődhessen rá semmiféle etnikai színezetű politikai szándék. A radikalizmus nem határozhatja meg a két nép viszonyát! Ennek megfelelően mi is elítéljük az olyanfajta jelenségeket, mint a zászlóégetés vagy a helységnévtáblák átfestése. – Mit tervez most mindennek kapcsán a magyar kormány? – Egyelőre várjuk a vizsgálat eredményeit. – Ön a napokban bejelentette, hogy meghosszabbítjuk az afganisztáni magyar kontingens kiküldetését. Csakhogy biztonságpolitikai szakemberektől hallani már olyan véleményeket is, melyek szerint egyenruhások jelenléte egy idegen országban egy idő után már a kitűzött céllal ellentétes hatású. Afganisztánban például feléleszti a nacionalizmust , és a tálibok mellé állít sok olyan embert, akik egyébként nem osztják azok nézeteit. – Én egyrészt azt mondtam, hogy Magyarország 2009 októbere után is jelen kíván lenni Afganisztánban, másrészt pedig azt, hogy elkezdjük annak vizsgálatát, hogyan lehetü nk hasznosak az afgánok számára ebben az új időszakban is. Eredetileg két évre vállaltuk egy tartományi újjáépítési csoport vezetését, s ez a két év jövő októberben lejár. Ön a katonai jelenlétet említette, de hadd emlékeztessem: Magyarország nem csak kato nákkal van jelen Afganisztánban. Nagyon hangsúlyos része ottani ténykedésünknek az is, hogy vezetjük az említett tartományi újjáépítési csoportot, s annak keretében civil programokat hajtunk végre. Ezek a munkahelyteremtést, az oktatásfejlesztést szolgálj ák, mezőgazdasági módszereket közvetítenek, családjukat egyedül eltartó nőket tanítanak meg olyan készségekre, mint például a szőnyegszövés. Mert mi is úgy gondoljuk, hogy a katonai jelenlét egymagában nem teremt hosszú távú stabilitást – csak addig hatéko ny, amíg fennáll. A hosszú távú stabilitást éppen az említett civil programok garantálják. Jelenlétünk legfőbb célja az, hogy a katonai teendőket minél előbb az afgán hadsereg, a rendfenntartást az afgán rendőrség, a tulajdonképpeni közigazgatást pedig az afgán kormány
