Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-04
50 Másfél évtized – Szilágyi Zsolt Erdélyma [ 2008. november 04., 08:53 ] „Az erdélyi magyar ifjúság megmaradásáért, fejlő déséért küzdeni csakis politikai eszközökkel lehet.” – Milyen volt a MISZSZ időszakának nevezett, 1990 utáni, a MIT megalakulásáig tartó periódus? Hogyan körvonalazódtak a későbbi Reform Tömörülés platformba tömörülő gárda ifjúság- és nemzetpolitikai elk épzelései? – Alakulásától kezdve a MISZSZ elsősorban generációs alapon szerveződő politikai mozgalom volt. Már 1990ben alternatívát mutatott a létező főáram mellett. Rövid idő alatt világossá vált: „a fiatalság nem életkor, hanem gondolkodásmód kérdése”. Éppen ezért a MISZSZgárda tudatos politikai építkezésbe kezdett, így alakult 1993ban a Reform Tömörülés. A program röviden: autonómia, magyar intézmények, önálló erdélyi magyar politika, temesvári nyolcas pont. Eszmeileg nemzeti szabadelvű platformként határoztuk meg magunkat. A MISZSZ nagyon erős integráló erővel rendelkezett. Ez többek között a vezetőinek is tulajdonítható, elsősorban Toró T. Tibornak, aki az első években elnökként vezette a szervezetet. Ő valóban vezetni akart, nem uralkodni. Nemcsak ő, de nagyon sokan az egykori vezérkarból aktív közéleti szereplők. Van, aki az autonómia, és van, aki Verestóy oldalán… Az első választott vezetőségben Toró mellett néhány alelnök serénykedett: Zsigmond Laca (akit nem csak tízperces körmondataiért szerett ünk), Ábrám Zoltán („Vásárhely szót kér”), Borbély Zsolt Attila (aki hozta a szilárd nemzeti vonalat) és jómagam. Mindenképpen ki kell emelni a kolozsvári Nagy Kata szorgalmas munkáját, aki a kolozsvári központi irodát vezette éveken át. Nélküle a MISZSZ n em lett volna ügyvivő, intézményesített szervezet. Az RMDSZszel való társszervezeti viszony tulajdonképpen az autonómiánk mellett az aktív beleszólás lehetőségét is biztosította. Ezzel éltünk is az erdélyi magyar politika fórumain. Egyik nagy eredmény vol t, hogy elfogadtattuk a 15%os kötelező ifjúsági részarányt minden országos vezető testületben. Több megyei szervezet is alkalmazta ezt az elvet. Ha néhány szóban kellene leírnom az akkori hangulatot: tiszta remények, őszinte akarat, gyűlések és bulik a ki merülésig, a „minden lehet” izgató állapota. – Milyen volt a „vérfrissítés”, hogyan történt az új tagok bevonása ebben az időszakban? Milyen táborok, képzések voltak, ahol találkozhattak az ifjak? – A bálványosi nyári szabadegyetem számára a MISZSZ és a FIDESZ barátsága szolgáltatta az alapot. Az első táborban néhány százan, ha voltunk. Érdekes, hogy újabb és újabb arcok jelentek meg köreinkben, soha nem volt passzivitás. Egy nagyon pezsgő, ötletdús szellemi műhely volt akkoriban a fiatalok mozgalma. Mer tük kimondani, hogy mást akarunk, hogy részt követelünk, hogy platformok kellenek, és így tovább (így alakult először a Szabadelvű Kör, majd később a Reform Tömörülés). – Milyen volt a kezdetekben a MISZSZ kapcsolata az RMDSZszel? – Az RMDSZ első vezet ősége nemigen értette, mi zajlik Erdélyben MISZSZ címszó alatt, ezért 1990. februárjában a sepsiszentgyörgyi MISZSZ nagygyűlésen megjelent Verestóy és Lányi Szabolcs azzal a küldetéssel, hogy megszelidítsék, és karámba tereljék a szilaj energiát. A társasá g nem esett hasra, hiszen az illetékes elvtársak szerepjátéka ingerlő, provokatív volt. Akkor azon gondolkodtunk: saját listával indulunk a májusi parlamenti választásokon. Aztán a marosvásárhelyi események eldöntötték a dilemmát… Én kezdetben Borbély Zsol t Attilával együtt az RMDSZ országos vezetőségében a fiatalok által küldött országos elnökségi tag is voltam. A legtöbb vezetővel sikerült korrekt, emberi viszonyt kialakítanom. Az emberi viszonyok nem voltak rosszak, a politikai feszültség azonban, az, ho gy a MISZSZ képes volt önálló, kemény hangon megszólalni, kezdetben többeket zavart. – Az akkori MISZSZből sokan az RMDSZben kerestek helyet, politikai pályára léptek. Hogyan történt ez az elhívás, téged az RMDSZből kik támogattak politikai pályádon? – Nem elhívás volt, hanem egy országos megegyezés. 1990ben négy befutó helyre a MISZSZ jelölhetett (Zsigmond László, Márton Árpád, Csutak István és Szilágyi Zsolt), Szőcs Géza pedig, mint akkori főtitkár, szintén a MISZSZ javaslatára, támogatásával kerül t a Szenátusba. Ezen kívül, megyei megegyezések alapján közösen támogatott jelöltként került be az első parlamentbe Eckstein Kovács Péter, András Imre és Varga Attila is. 1992ben a bihari MIDESZ és a helyi RMDSZ közös támogatásával lettem jelölt, 1996ban szintén. 2000ben több jelölő szervezet javaslatára egy megyei küldöttgyűlés döntötte el a jelöltek közötti rangsort. – Hogyan fogadták a MIT megalakulásának hírét? Mit tudtak az „egységes fórumnak”, „ernyőszervezetnek” nevezett MIT létrehozásának indok airól? Milyen volt az akkori MIT?
