Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-04
51 – Őszintén megmondom: egy kicsit gyanakodva figyeltem a MIT megalakulását, ugyanis az RMDSZvezetőség érdekeinek megfelelő szándékot sejtettem benne. Akkor már a MISZSZ szerződéses viszonyban állt a Reform Tömörüléssel, é s az RMDSZ számára gyakran kényelmetlen volt ez utóbbi következetes ellenzékisége. Azt sejtettem, hogy ezt a lendületet akarják megtörni, és erre jóhiszemű ifjakat találtak. Az alakuló ülésen nem vettem részt, de tudom, hogy alapjában tetszett a hangütés. A pilléres szerkezetben is az egymást kiegészíteni és segíteni tudó belső sokszínűséget láttam, ez tetszett. Az első elnöknek, Ráduly Róbertnek pedig elvitathatatlan érdeme, hogy összehozta a Ifjúsági Karavánt az Anyanyelvű Oktatásért (biciklivel Kolozsvár tól Strassbourgig). Ebben én is résztvettem, életem egyik legnagyobb élménye volt. Azt leszámítva, hogy Ráduly az RMDSZ könyvelője volt, és bukaresti egyetemista, az ifjúsági mozgalom nem vált az RMDSZ járulékos tartozékává. Megőrizte önállóságát, mert ell ent mondani, ha kellett. Úgy gondolom, Ráduly nagyon tisztán látta a helyzetét, és a MITnek igyekezett saját arcot és hangot adni. Azt hiszem, ez sikerült neki. – Miután a MIT keretén belül osztották le az SZKThelyeket, mennyire szorult vissza a MISZSZ a porondon? – A MISZSZ és a MIT között nagyon sok személyi átfedés volt, ezért nemigen emlékszem konfliktusra vagy komolyabb nézeteltérésre. Az elnökséget, ha jól emlékszem, a MITtagszervezetek rotációs alapon oldották meg. – Amikor az egyetemisták be terjesztették az önálló magyar egyetemre vonatkozó elképzelésüket, milyen visszhangja volt annak az SZKTban? Szerinted ez a hozzáállás hogyan változott azóta? – Akkor az egyetemisták ugyanazt tették, mint most a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A helyzet s emmit nem változott, ha valaki visszakeresi az akkori sajtót, és megnézi a vádakat, érveket, argumentumokat, szinte szóról szóra ugyanaz. A diákok az SZKTn szavazásra vitték a dolgot, de az akkori vezetés leszerelte őket. Az akkori OMDSZ- és KMDSZelnök i s keményen állta a sarat. – A későbbiekben hogyan alakult a Reform Tömörülés és a MIT- frakció viszonya az SZKTban? Melyek voltak azok a kérdések, amelyben egyetértettek, támogatták egymás elképzeléseit? – A két legjobban együttműködő frakció volt. Nag yon jó, baráti viszony fűzött össze bennünket, de politikai szövetségesként is szinte mindig talált a szó. Ugyanis ugyanolyan értékrendet vállaltunk. Taktikai kérdésekben voltak vitáink, de lényegi ügyben soha. Ma is szívesen dolgozom együtt velük, ha tehe tem. Nagy Pali elnöksége idején nagyon szoros, öszszetartó csapattá kovácsolódtak. Szomorú, hogy egy értékorientált és tisztességes csapatot a perifériára szorítanak, csak azért, mert kitartanak a közösségi célkitűzések mellett, és vállalják saját magukat. – Mi vitte ön szerint a MIT vezetőit végül is arra, hogy végleg szakítsanak az RMDSZszel? – Miután az SZKTban a MIT helyeire a többség nem hagyta jóvá az újabb küldöttek delegálását (ami egyébként a MIT írásban biztosított joga volt), azt hiszem, vil ágossá vált, hogy az RMDSZvezetés meg akarja törni őket, és semmilyen szabály sem állhat ennek útjában. A belső választások perspektívája is minimálisra csökkent, mivel a vezető hatalmi csoportnak nem állt érdekében a választás. Az RMDSZ politikájával sze mbeni csalódás vitte odáig a MITet, hogy szerzett jogukat, a 15 százalékos képviseletet feladták. Nem okozott nagy problémát, kis időn belül került szervezet, amelyik örömmel elfoglalta a helyeket. Az „RMDSZszel együttműködő ifjúsági szervezetek” létreho zása azért történt, mert hiányzott az ifjúsági legitimáció a MITküldöttek visszavonulásával. Példátlan és egyedülálló volt (akkor még) a módszer, amellyel elbánt az SZKT a MITküldöttekkel. Én is nagyon szomorúan láttam, hogy miként döntik romokba az önál ló ifjúsági politikai képviselet elvét és gyakorlatát, hogyan válik a partneri társszervezeti státusból a pártosodás érdekében pártifjúsági szervezet. Nyilván arról beszélek, hogy a végső tiltakozás formáját választó MIT megüresedett SZKThelyeit az RMDSZ feltöltötte háztáji nevelésű, központi alapokból támogatott fiatalokkal. Nekem határozottan úgy tűnt, hogy az elején ezek a fiatalok restellték magukat abban a szerepben. – Ideológiai folytonosság, politikai hitelesség, a kompromisszumos megoldásoknak, „kis lépések politikájának” megtagadása – ezek a kategóriák jellemzik saját bevallása szerint az RMDSZ egykori belső, most már külső „ellenzékét”. Mi az, ami ebből retorika, és mi az, ami tényleg megmaradt, és ugyanaz ’90 óta? – A kompromisszumos megoldás okat nem elleneztük mindig, főleg, ha volt esély arra, hogy a megvalósításból a közösség nyer a megegyezés által. Az RMDSZ ellenzékét éppen az jellemezte, hogy egy értékelvű és nemzetben gondolkodó társaság volt, akiknek sikerült távol tartaniuk magukat a román politikai rendszer „zsákmányszerző” jellegétől.
