Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 29 . 12 és üzletemberek nyájas elnézéssel vagy páni félelemmel beszélnek. Soros György például legutóbbi budapesti interjújában lufinak nevezte. A lufina k valóban az a tulajdonsága, hogy ki szokott pukkanni. Nézzük akkor a válságokátalakulások ritmusát az utolsó száz év történelmében. A XIXXX. század fordulója tájának válságfolyamatai vezettek a monopolkapitalizmushoz, az első világháborúhoz, majd a mo nopol"szocialista" forradalomhoz. (Utóbbiban a monopolizmus a valóság, a szocializmus az álom.) Az 19291930ban kezdődő világválság hozta el a fasizmust, majd a második világháborút, végül a jóléti államot és a jogállami demokráciát. Az állam az adózás megemelése útján magára vállalta a társadalom életminőségének, minden eddiginél magasabb életszínvonalának biztosítását (oktatás, egészség, öregség, közellátás, közlekedés, információ, közkultúra). Kialakult a társadalom + gazdaság + állam komplementer szi mmetriája, (amelyben a társadalom és a gazdaság arányos, egymást segítő fejlődését a közvetítő állam biztosítja). A jóléti rendszer 1970es években kibontakozó válsága vezetett a "monetarista forradalomhoz". (Ha jól emlékszem, egy nyugateurópai repülőtér en láttam a hetvenes évek végén a többnyelvű kiírást: "Világ monetaristái, egyesüljetek!") A terhessé vált jóléti gazdaság helyébe a pénzpiac teljes "felszabadítását", a jóléti állam helyébe pedig a magamagáról gondoskodó társadalmat tette. A társadalom é s a gazdaság komplementaritásának és szimmetriájának igénye fennmaradt ugyan, de a közöttük való közvetítés biztosításához az állam nem bizonyult elég erősnek. A gazdasági válság ezért - már első pillanatától kezdve - a társadalom és az állam válsága is. Most a lufi kipukkant, de hiba volna azt hinni, hogy ezzel vége: a pukkanás robbanássá válhat, és mély sebeket, betegségeket tárhat fel az össztársadalom (az állam, a civilitás, a kultúra) egész szervezetében. Kíváncsi volnék, hogy mit írnak majd ki a repü lőtereken arról, kiknek kikkel kell a baj megoldása érdekében egymással egyesülni. Annyit látunk, hogy a végső összefüggéseket tekintve csak a múlt század nagy vívmánya: a társadalom és a gazdaság komplementer szimmetriája útján léphetünk túl a válság ált al kiélezett ellentmondásokon. A komplementaritás természetesen ellentmondást is jelent, és az ellentmondás állandó leküzdését az egyensúly irányába. Komplementer a gazdasági és a társadalmi fejlődés összefüggése - a szimmetria biztosítása, a közvetítés és az egyensúlyozás az állam és - ha lehet - a civil társadalom feladata. A gazdaság motorjának gátlástalan érvényesülése a társadalmi rétegek leszakadását eredményezi, és ennek végül a gazdaság is kárát látja. Ugyanez következik be, ha a szervezett társadal om az állam útján túlságosan megszorítja a gazdaságot. Most azonban ez a viszony vált kétségessé. Már készülődnek azok, akik a diktatúrát akarják, mindenesetre több diktatúrát a mostaninál. Van olyan is, nem is akárki, aki ezt már ki is mondta. Kínát és az arab országokat hozta fel példaként, ott nincs demokrá cia, de meredeken megy fölfelé a gazdaság. Ez így azonban történelmi tévedés (vagy inkább hazugság), a történelem mást bizonyít. A diktatúra Európában is kimozdította a polgári fejlődés előtti szinten élő feudális vagy ázsiai tömegeket, de ez vezetett aztá n a véres forradalmakhoz. A demokráciának nem az a legfőbb értelme, hogy mindenki részt vehessen a hatalomban, hanem hogy az egész közösség, az egész nép felelősen vegyen részt saját társadalmának és sorsának kialakításában. Hogy önnön tapasztalata alapján maga dönthesse el, melyik út vezet előre. Nem könnyű ezt az utat végigjárni, de ha mindig csak egy kisebbség dönt, az egész társadalom kerül veszélybe. A problémát azonban az jelenti, hogy nincsen elegendő erő ott, ahol a szimmetriát meg kell teremteni. Az állam önmagában gyenge, mert az erős gazdaság mellett egy hozzá képest gyenge társadalom a partnere. Nemcsak erősebb civil társadalomra, hanem magasabb szintű, résztvevő, megegyezéses, felelősségvállaló demokráciára van szükség. Nálunk, Magyarországon a társadalom széles körű részvételére épülő újabb reformkorra, gazdasági, közigazgatási, társadalmi, kulturális téren egyaránt Mindezt akkor is végig kell gondolnunk, ha az éppen soron következő eseményeket, és a rájuk válaszoló jó lépéseket nem látjuk elő re. Már csak azért sem, mert még az elején tartunk. Az okokat, a történések dimenzióját azonban már elemezhetjük, és felsejlenek a további menetrend alapvető alternatívái is. Most fel kell készülni a
