Reggeli Sajtófigyelő, 2008. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-11-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 2008.11. 29 . 11 az előjelei, s meglesznek az idézetek is azoktó l, akik megjósolták. Amíg azonban nem ront személyesen miránk a baj - addig nem törődnek az ilyen vészmadarakkal. A politika és a nagyközönség, az államelnököktől a pénzügyminiszterekig, a bankároktól a vállalkozókig, az értelmiségiektől a városi és falus i közemberig nem számolt tehát vele. Nem is tehette volna, hiszen az a válságoknak alaptulajdonságuk, hogy kiszámíthatatlan a jelentkezésük időpontja. Természetük olyan, mint a tengeri szökőáré: a folyamat stochasztikus, csak valószínűségszámítással lehet megközelíteni. Sokan vannak, akik ezt tudomásul sem akarják venni. Nem volt veszélyérzetük - mert nem is akarták, hogy legyen. Ha mégis jön krízis, és már úgy érzik, hullámai őket is elérhetik, akkor először is a felelősöket keresik (főleg a politikusok személyében). Értelmezhetetlen számukra, hogy olyan öntörvényű folyamatról van szó, amelyet nem lehet se kitűzni, se biztonságosan levezetni, se megakadályozni - legfeljebb mérsékelni és befolyásolni. Amely azonban ugyanakkor nemcsak rossz következményekke l jár, hanem a történelem eddigi tanulságai szerint az össztársadalmi megújuláshoz is vezethet. Feltételes módban kell mondani, mert nem visz automatikusan és kötelességszerűen oda. Megtörténhet, hogy diktatúrába vagy világháborúba torkoll. Szükség van te hát arra, hogy tudatosan és racionálisan nézzünk szembe az egész folyamattal: a válságok okaival, ritmusával, menetével, hatásával. A modern embernek ki kell nőnie abból a gyermekkorból, amelyben naivitása még kiszolgáltatottabbá teszi. Ki kellett alakítan i a válságtan, a "válságológia" tudományát, hogy a társadalom érettebben tudjon vele megküzdeni. A válságokról annyit tudunk, hogy kötelezően jelentkeznek. Minden tíz évben van egyvagy két válságos szakasz, de a legtöbb esetben hamar kilábalnak belőle. N émelyik kisebb, másik nagyobb. Minden 3040 évben jelentkezik azonban egy generálkrízis, amely katasztrófákkal jár, és megfordítja a történelmet. Miért van ez így? Mért vannak válságok a történelem menetében? Mert a természetben semmi, de semmi nem halad olyan egyenes vonalon előre, ahogyan azt a naiv (ál)racionalitás feltételezi. Az egyenes vonal az ember találmánya. Mert ma már tudjuk, hogy a fény útját is csak sinusgörbében tudjuk leírni, csakúgy, mint az atomok belső mozgását. Az élő természet belső al goritmusa is ilyen (és még sokkal bonyolultabb) hullámvonalakat jár be, a krízis és a megújulás ritmikusan változó útját. Így van ez az emberek összességét magában foglaló nagy társadalmi egységekben is. Ennek két megjelenési formája is van: a válság és a forradalom. Mindkettő a hullámgörbe szélső állapotában, mélypontján jön létre. A megszokott folyamatok egyszerre elakadnak, megállnak, öszszegabalyodnak, újak indulnak, és addig látens, alvó erők jönnek mozgásba. Mindezzel egyszerre addig elképzelhetetlen változások jönnek létre. A forradalmat és a gazdasági válságot az különbözteti meg egymástól, hogy a teljes társadalmi tér más és más szférájából indulnak. A hagyományos forradalmak a társas kapcsolatok, a különböző társadalmi rétegek életvitelének szférá jából (amely mögött ott állnak a társadalom önellátásának gazdasági viszonyai). A gazdasági válságok viszont a pénz, piac, áru, termelés, elosztás rendszeréből (amely ezer szállal hatja át a társas viszonyokat.) A társadalmipolitikai forradalmak kihatotta k a gazdaságra. A gazdasági válságok következtében létrejött intézményes forradalmak kihatottak a társadalom szervezetére és életére. 1648 és 1968 között a társadalmi forradalmaké volt az elsőség. Mindig váratlanul jöttek (főleg a hatalom számára), mindig felforgatták a létező világot. Azután a felszínen rendszerint vesztettek (akár belülről, a forradalmi abszolutizmus elviselhetetlensége miatt, akár kívülről, mert leverték őket), de lényegében mégis győztek, mert utánuk más lett az élet. A társadalmi forr adalmak szériája azonban - most úgy látszik - 1968ban kimerült. A közben mind nagyobb hatásfokra növő gazdasági válságok léptek a helyükbe. Az ökonómiai krízisek ritmusa éppen fordítottja a szociális forradalmak menetének: mindig vereséggel kezdik és az á talakítás által másként helyreállított rend győzelmével végzik. A gazdasági válságok azért kerültek így előtérbe, mert a technika rendkívül gyors fejlődése, mindenekelőtt az elektronikus "forradalom" megnövesztett egy addig látens ellentmondást az anyagi formában megjelenő áru, használati tárgy és a fizetőeszköz között. Utóbbi története a kagylóval kezdődik, a fémmel folytatódik, a papírral szemtelenedik el, és az elektronika virtuális pénzében tetőződik. A kétfajta rendszer, a tárgyáru és a pénzáru piaca csak részben fedi egymást, fokozódik a diszkrepancia. Így keletkezik az a buborék, amelyről neves közgazdászok
