Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-24
25 – Krízishelyzetben mindig az állampapírok vásárlása a legbiztosabb befektetés. Az állam ugyanis nem megy csődbe. Az állampolgároknak jó arra figyelniük, hogy ne legyenek nagyon eladósodva. Mert várható, hogy a fizetések nem, vagy csak kis mértékben fognak növekedni. – Beszéltünk eddig a gazdasági helyzet veszteseiről. Kik a nyertesek? – Azok, akik időben eladták az ingatlanjaikat, és azok, akik készpénzzel rendelkeznek, és a jelen pillanatban befektetéseket képesek eszközölni. De nye rtesek azok is, akik nem vettek fel hitelt a tavaly, és most tehetik meg ezt. – Miért? – Azért, mert a hitelből alacsonyabb áron vásárolhatnak ingatlant, telket. – Láttuk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és a nyugateurópai országokban is a kormány ok hatalmas összegekkel segítették a bankokat. Mit tehet a román állam a gazdaság szinten tartása érdekében? – A román gazdaság számára az lenne a leghasznosabb, ha nem emelné az állami alkalmazottak fizetését. Ez ugyanis az egész gazdaság működőképességé re visszahatna, és hosszabb távon azok is rosszabb helyzetbe kerülnének, akik most nyertesei lennének a béremelésnek. vissza Gazda Árpád www.kronika.ro Varga Andrea történész nyílt lev ele az RMDSZ csúcsvezetésének Erdély.ma • [ 2008. október 23., 16:08 ] 1956 és a kisebbségi eredményesség Morális mérleg az emlékezeti kultúra és képviselet felől Október 23a és az 1956os események romániai hatása a kisebbségi magyar politikai közérz et egyik lelkiismeretfurdalása. A romániai és a tágabb, regionális vagy nemzeti kereteken túli térben más polgári, civil kurázsi 1956os megnyilvánulása mindmáig a legfőbb példa a szovjet típusú társadalmak történetében a népek közötti szolidaritás vállalá sára, a hatalomellenes felkelés indítására, és a morális győzelem kivívására. Ez a harc akkor kényszerűen elbukott a méltatlan megalkuvások, nemzetközi politikák, a szovjet beavatkozás és a pártállami megfélemlítés korszakosan erős frontjával szemben. Is mét soron az évforduló, jönnek a formális koszorúzások, újságokból szőtt beszédek, vagy érzelemittas vallomások. Ugyanakkor viszont mérlegre tehető, hogy a magyar politika miként ment el az elmúlt néhány évben 1956 és a vele kapcsolatos romániai közgondolk odás érdekérvényesítési lehetőségei mellett! Történtek évfordulós emlékezések az emlékév alkalmával, tisztelgések a magyar kormánytisztviselők és közjogi méltóságok látogatásai alkalmával, díjátadások és kézfogások a kitüntetésre érdemesnek tartottak megsi mogatása céljával is. Mindezt el kell ismerni és köszönettel tartozni érte (ha hálával talán nem is). De lehessen a mérce a morális értékelés: mit nem tettek, bár tehettek volna 1956 és utóéletének romániai magyar méltatói… Tettek többen is, de a látszato kon túl szinte semmi nyoma a hatékony nyomásgyakorlásnak, az eredményes képviseletnek, a magyar és kisebbségi, vagy román és többségi szenvedéstörténetek elismerése terén. Pártelnöki, egyházvezetői, államtitkári, miniszteri, kutatásigazgatói vagy főszerkes ztői poszton kiki annyit tud tenni, amennyit hagynak neki. Vagy: amennyit megengedhet magának. Ugyanis funkciójuk van, vállalásuk, programjuk, képviseleti kötelezettségük, missziójuk, pártfegyelmük, nemzetpolitikájuk, hogy egyéb körülményeket már ne is em lítsünk. De ez utóbbiak megítélése nem csupán az Ő jogosultságuk, hanem a közvélekedésé éppúgy. Kérdés ezért, 1956 kapcsán és utóéletének egész ügykörét illetően is, mit tettek a magyar képviselők az 195658 között elítéltek, kivégzettek, bebörtönözöttek, jogfosztottak, megnyomorítottak, élethosszan lehetetlenné tettek, megfigyeltek és beszervezettek tíz- és százezreinek reális értékelése érdekében, mit tettek a jogtalan ítéletek felülbírálata, parlamenti megvitatása, a felmentések kieszközlése és a rehabil itáció elindítása terén?!? Kisebbségi
