Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-28
10 Sólyom László Székelyudvarhelyre látogatott – A köztársasági elnök székelyföldi látogatásának utolsó napja Népszava.online 2008.10.27. Helyi önkormányzati, intézményi és cégvezetők fogadták hétfőn délelőtt Székelyudvarhelyen Sólyom László köztársasági elnököt, aki székelyföldi látogatásának utolsó napján megtekintette az ottani református kollégiumot, majd Nyárádszereda felé folytatva út ját megáll Orbán Balázs, a "legnagyobb székely" síremlékénél. Az államfő a Gyimesekből érkezett Székelyudvarhelyre, miután több településen megismerkedett a magyarság helyi problémáival. Gazdag ismeretanyagot szerezhetett a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Líceumban, amely egy egykori falusi közösségházból nőtt ki. Ezt 1994ben harminc diákkal indította el Berszán Lajos plébános, hogy biztosítsa a magyar nyelv oktatását az anyagilag nehéz helyzetben lévő magyar gyermekeknek. A közösségi ház szűknek bizonyult, ezért 2002 májusában az akkori magyar kormány támogatásával megkezdték a ma álló épület felhúzását. Jelenleg a gimnáziumnak 368 diákja van, és 25 fős a tanári testület. A diákságot gyimesi csángók, moldvai csángók és székelyek alkotják. Sólyom László találkozott Gyimesbükkön az ottani csángómagyar gyerekekkel, szülőkkel, a község elöljáróival. Szimbolikus értékűnek tekinthető az a látogatás, amelyet az elnök Gyimesbükkön tett a nemrég felújított egykori utolsó magyar vasúti őrháznál. A határoko n átívelő civil összefogással újították fel a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrházát, amely ma vasúttörténeti kiállításnak ad otthont. A Tatros folyó és a vasútvonal itt hagyja el Erdélyt, és lép át Moldvába. Sólyom László ezen a helyen új ságíróknak nyilatkozva emlékeztetett, hogy ez az őrház az ezeréves határnál helyezkedik el. Látogatása több korábbi állomásán is megállapította, hogy útján szándékosan kereste fel azokat a településeket, amelyek ma már nem tartoznak ugyan a "hivatalos" Szé kelyföldhöz, de egykor az eredeti, történelmi Székelyföld határát jelentették. Két nappal korábban úgy fogalmazott, hogy látogatásának színhelyeivel ki akarta jelölni e történelmi térség határait. Az elnök a nap folyamán megáll Orbán Balázsnak, a "legnag yobb székelynek" a sírjánál. Nyárádszeredán koszorút helyez el a Bocskaiszobornál, és megtekinti az ottani református templomot. Sólyom László délután Marosvásárhelyről utazik haza repülővel. vissza Amilyen rossz csak lehet ÉS 2008.10.22. MIROSLAV KUSY Némelyik szlovák politikus ki se bírja ejteni a nevüket, és ha mégis sikerül, biztosan valami ócsárló jelzővel cifrázzák. Arról a népről van szó, amelyik egy szomszédos országban él - abban, amellyel a leghosszabb közös h atárszakaszunk van. Ez a határ nem csupán a leghosszabb, de a leginkább átjárható is, nem választanak el leküzdhetetlen akadályok, hegységek, tengernyi folyamok. Azonkívül ez a legfiatalabb határ, hiszen ezer éven át nem is létezett. E korszak nagy részébe n a hungarus (uhorský) politikai nemzet részei voltunk, amely csak együttélésünk vége felé oszlott különálló, etnikai nemzetekre - magyarokra és szlovákokra. A magyarokkal több közös történelmi hagyomány fűz össze, mint bárki mással, akár a csehekkel, bel eszámítva a Nagymorva Birodalmat és az összes csehszlovák köztársaságot. Ezenkívül nagyszámú magyar, aki mindig is a jelenlegi Szlovák Köztársaság területén élt, most a magyar kisebbséget, hazánk legnagyobb nemzeti kisebbségét alkotja. Akár a szlovákok, ők is e föld honos lakói, azé a földé, amelyet különösebb gond nélkül megosztottak velünk az ezer év java részében, s ahol szeretnének együtt élni velünk a jövőben is. Két kulcsfontosságú tényező Ha bármilyen probléma árnyékot vetett erre az együttélésre, a z a politikusok műve. Ez volt a helyzet a XX. század elejének elmagyarosítási törekvéseivel, akárcsak a háborút követő szlovákosítási kísérletekkel, s ilyen gondok támadtak, amikor a múlt század végén a magyarok egyenlő partnerekként léptek a szlovák polit ikai színtérre. A magyarokat közelebb kellene éreznünk magunkhoz, mint bármelyik más szomszédunkat, hiszen messze velük a legerősebb a közös örökségünk. És - eltérően a múlttól - napjainkban két olyan, kulcsfontosságú tényező fejti ki hatását, amelynek még közelebb kellene vinnie egymáshoz. Az egyik: mindketten tagjai vagyunk az Európai Uniónak és a NATOnak. Ez eleve kizár minden biztonsági kockázatot a két ország kapcsolatában, amellett példátlanul sokrétű és kiterjedt kapcsolatépítésre ad módot.
